Említettem már, hogy nekem van a világon a legjobb
munkahelyem?? Ha még esetleg nem, akkor most mondom: nekem van a világon a legjobb
munkahelyem!! …s nem csupán azért, mert a DERTOUR a szabadidő-turizmus csúcsa, az
idegenforgalom legfelső pillére, nem csupán azért, mert a DER Touristik termékei a világ vezető turisztikai szolgáltatásai közé tartoznak, hanem azért
is, mert idén tavasszal, egy áprilisi hétvégén, a téli szezon fergeteges forgalmával járó fáradalmakat
Dubaiban pihenhettük ki, egy elegáns luxusszállodában, nevezetesen a híres Jumeirah Beach Hotelben, melyet bár hosszú évek óta szorgalmasan foglalgatunk, de ezidáig
még álmodozni sem mertünk róla…
2015.
április 17, péntek
Eljött a várva várt nap, a nagy pillanat, melyet
hosszú ideig el sem hittünk, hogy valóban igaz lehet: irány Dubai! A mai napra
pihenőnapot kaptunk főnökünktől, Katitól, hogy a délutáni járatra rendben
elkészüljünk, bepakoljunk, kialudjuk magunkat, hogy teljesen kipihenten, tele
energiával repüljünk a „jövő városába”, Dubaiba. Mondanom sem kell, alig
aludtam. Hajnalok hajnalán már ébren voltam, korábban keltem, mint valaha,
egyszerűen nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira izgatott voltam. Alig
vártam a pillanatot, hogy belesüppedjek a minibusz hátsó ülésébe, hogy az ablakon
kifelé bámulva csodáljam a fákat, bokrokat, a nyíló virágokat, fővárosunk hétköznapi forgalmát, a magam mögött hagyott
betontömeget, alig vártam, hogy gondolataimba mélyedve csodáljam a mellettem elsuhanó, ébredező
természetet, a lassan tovatűnő életet, alig vártam, hogy a jármű megérkezzen a repülőtérre, ahol visszazökkenek néhány pillanatra a valóságba,
alig vártam, hogy végre felszállhassunk az EK112-es járatának fedélzetére,
melyet már oly sokszor foglaltunk, oly sok utasunk részére. Eljött az idő, hogy
végre mi is lerepüljük a kedvenc és népszerű útvonalak egyikét a világ vezető légitársaságának
fedélzetén. Irány Dubai!
Az Emirates a Budapest –Dubai szakaszt tavaly október
vége óta repüli, s ennek a járatnak oly sokan és oly nagyon örültünk! Hello
Budapest szlogennel nyitotta meg járatát 2014. október 28-án a közkedvelt légitársaság.
A járat naponta érkezik az arab városból, helyi idő szerint reggel kilenc órakor indul és
valamivel egy óra előtt landol Ferihegyen (akarom mondani a Liszt Ferenc
nemzetközi repülőtéren), majd fél négykor fordul, mely este tizenegy
óra magasságában tér vissza Dubaiba. Minden időpont helyi idő szerint értendő. A
budapesti járatot megelőzően rengeteg bécsi indulású foglalásunk volt, illetve
aki ragaszkodott a budapesti induláshoz, lefoglalta önállóan az interneten a Wizzair járatot,
mely légitársaság 2013. október végétől repüli a fent említett szakaszt. Amit azonban
tudni érdemes: a Wizzair járatai nem a DXB nemzetközi, hanem a DWC (Dubai Al Maktoum/Dubai World Central) repülőtérre érkeznek, mely messzebb van a belvárostól, így a transzfer valamivel drágább és valamivel hosszabb, mintha az
Emirates járatával érkezünk.
Dubai, az arab világ "gyöngyszeme", a világ egyik
leggyorsabban fejlődő városa, a közel-kelet híres metropolisza, alig három évtized alatt a sivatagból nőtte ki
magát. A jövő városaként is emlegetik, ahol a varázslatos, színes kelet és a modern nyugat találkozik – megmutatkozik ez mind az építészetben, mind a
hétköznapokban, a város hangulatában, a modern épületrengetegben, a forrongó levegőben. Dubai a pompa, a fényűzés, a gazdagság városa, ahol folyamatosan
építkeznek, ahol nincs lazítás, egy percre sem állnak meg; még több irigylésre méltó épületet, még
több luxusszállodát, még több csodát terveznek, amit természetesen rekordidő
leforgása alatt kiviteleznek, de ennek ellenére megmarad a város titokzatos,
arab stílusa, varázslatos, közel-keleti hangulata.
Az Egyesült Arab Emirátusok (UAE vagy VAE) hét emirátusból áll, melyek: Dubai, Abu Dhabi, Fujairah, Ras Al Khaimah, Umm Al
Quwain, Ajman és Sharjah. Az Egyesült Arab Emirátusok összterülete 77 700 km2,
ebből Dubai 3885 km2, hivatalos nyelv az arab és az angol. Lakossága kb. 2
millió fő, melyből kb. 90% külföldi, a helyi dubai kb. 230 ezer fő. Az
időeltolódás Európához (Magyarország, Németország) viszonyítva télen három,
nyáron két óra. Hivatalos fizetőeszköz a dirham (AED), mely páratlan szépségű
pénzérme, de ha csak EUR vagy USD van a zsebünkben, azzal is szinte bárhol lehet boltolni, illetve a
hitelkártya mindenhol elfogadott fizetőeszköz. Államformája alkotmányos monarchia, vallása az iszlám.
Szigorú vallási ünnepük a Ramadán, az iszlám naptár kilencedik hónapja, a szent
hónap, mely a szellemi megtisztulás, a befelé tekintés, a meditáció ideje.
Ilyenkor a muszlimok böjtölnek, napfelkeltétől naplementéig nem esznek, nem
isznak, nem dohányoznak, így tanúsítanak türelmet és alázatot. A Ramadán végét
egy három napos ünnep jelzi: a napot imádkozással kezdik, majd megajándékozzák
egymást. Az ünnep minden évben más dátumra esik, így az utazás megtervezése
előtt célszerű tájékozódni, az adott évben pontosan mettől meddig tart az arab
szent ünnep. A hétvége az arab országokban csütörtök és péntek, nálunk
Európában ugye szombat és vasárnap. Mivel a gazdaságban, kereskedelemben,
turizmusban ez négy napos kommunikációs hézagot jelent, így néhány éve Dubaiban
a hétvégét péntekre és szombatra módosították.
Az öt és fél órás repülőút elteltével, bár álmosan és nyúzottan, de annál nagyobb és őszintébb
mosollyal szálltunk ki a gépből és szippantottuk be a város pezsgő illatát. Az útlevél ellenőrzés
hamar ment, csupán néhány percet vett igénybe, míg megkaptuk a maximum harminc napos tartózkodásra jogosító arab pecsétet. Szerencsére tavaly március óta a beutazáshoz nem kell előre
ügyintézett vízum magyar állampolgárok részére (szerintem nem is
tudják, mekkora terhet vettek le ezzel az utazásszervezők válláról, még csak
nem is sejtik, mennyire megkönnyítették ezzel munkánkat), csupán egy útlevélre
van szükségünk, mely a hazaúttól számított hat hónapig érvényes. Közvetlenül a
kijáratnál a Jumeirah munkatársai névre szóló táblával vártak bennünket, ásványvízre, kávéra és teára invitáltak, majd ezt követően a taxiba behuppanva
indultunk el az álomszálloda felé a kivilágított, díszes városban– irány a Jumeirah Beach Hotel!
A repülőtér és a szálloda távolsága húsz perces út,
végig autópálya (irányonként hét- illetve nyolcsávos), mely a Sheikh Zayed Road
névre hallgat, tele szebbnél szebb autókkal. A legtöbb jármű úgy tűnt, mintha
most gurult volna ki a szalonból. A közlekedésre legjobb megoldás a taxi, mert
kényelmes és egyáltalán nem drága (nagyon olcsó a benzin), a tengerpart és a
belváros közti távolság negyedóra-húsz perc, és néhány euró csupán. Dubaiban egyébként
2009 óta teljesen automatikus, vezető nélküli, légkondicionált metró is
közlekedik, ahol külön szerelvény van nőknek és gyermekeknek. A metró itt nem a
föld alatt közlekedik, így akár városnézésre is alkalmas eszköz. Mi sajnos nem utaztunk
metróval, csak a taxiból láttuk, jó lett volna kipróbálni… Nah, majd
legközelebb… ;)
Mikor az autó befordult a szálloda elé, csodálatos
látványban, fantasztikus élményben volt részünk – életre kelt az Orient katalógus, előttünk tündöklött a
Jumeirah Beach Hotel, gyönyörűen kivilágítva, lila, kék, piros majd zöld színekben
pompázva, az általunk már oly sokszor foglalt szálloda. Olyan hihetetlen, hogy itt vagyunk! Számunkra ez azért más, mint egy
szimpla utas részére, mert mi hosszú évek óta foglaljuk, a katalógusból jól
ismerjük, látatlanban adjuk el, vakon ismerjük, hisz nekünk „munkaeszközünk”. ...és hirtelen ott termett előttünk, pontosabban mi termettünk ott őelőtte. Ebben a pillanatban életre kelt a katalógus... Biztosan mindenki ismeri az A-ha együttes
Take on me című zenéjéhez tartozó híres videóklippet, amikor a képregény hőse
életre kel, magába szippantva a laikus olvasót, a rajongót, a valóságot, s hirtelen az újság válik valósággá, pedig csak megfordul a nézőpont...
A Jumeirah Beach Hotel Dubai egyik legszebb és
legrégebbi luxusszállodája, közvetlenül a finomhomokos tengerparton helyezkedik
el, karnyújtásnyira a híres vitorlaalakú Burj Al Arab hatcsillagos
luxusszállodától. Itt lakni szerintem presztízsértékű. Egyedi építészeti remekmű, egy hullámot jelenít meg, amiben
mi egy fektetett vitorlaalakot látunk. A
szálloda 598 szobás, 19 étterem áll a vendégek rendelkezésére – az argentin
étterem a legfelső, 25. emeleten található (lenyűgöző kilátással), s ezen kívül ázsiai, olasz, arab és számos más nemzetközi étterem várja tárt karokkal vendégeit. A gyönyörű,
hatalmas kertben két úszómedence, külön gyermekmedence, jacuzzi, poolbár
található, a poolbárban sör, bor, koktélok, víz, üdítők. :) A szálloda vendégei
felár nélkül használhatják a Wild Wadi vízi park szolgáltatásait, mely hatalmas élményt nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Szobánkat a 18.
emeleten kaptuk, kimondhatatlanul szép kilátással a tengerre, valamint a
tengerből kimagasló, vitorla alakú Burj Al Arab szállodára. Kati clubszobát
foglalt nekünk, így az alábbi szolgáltatások meglétét élvezhettük a hétvégén: privát retour transzfer
a repülőtér és szálloda között, szeparált check-in és check-out a 24. emeleten,
ahová öröm volt felmenni, főleg a panorámalifttel, club lounge szolgáltatások
szintén itt a magasban, tehát kávé, tea, üdítő, snack. A clubvendégek részére
külön úszómedence található a kertben, ami kis golfautóval érhető el. Azért
azt nem árt tudni, aki luxusszállodában hajtja álomra fejét, készüljön
fel arra, hogy érkezéskor nem kevés összeget blokkolnak kaució címszó
alatt a kártyáján.
A szállodába érkezvén gyorsan becsekkoltunk,
felfedeztük a terepet, rácsodálkoztunk a gyönyörű panorámára, a hatalmas térre, a magasságra, a gigantikus méretekre, elintéztünk mindent, amit aznap este el kellett, megittuk a welcome drink-ként kapott pezsgőnket,
elkészítettük az első fényképet, majd egy gyors zuhany után fejest ugrottunk az ágyba, hogy másnap üdén és frissen vágjunk
neki a titokzatos és színpompás városnak.
2015. április 18, szombat
Ezen a csodálatos szombat reggelen, mikor kinyitottam
a szemem, lenyűgöző látványban volt részem – karnyújtásnyira volt tőlem a Burj
Al Arab luxusszálloda, a maga valójában. Az ágyból fekve tárult elém e gyönyörű
látvány, csupán néhány méter és egy hatalmas üvegablak választott el ettől az
építészeti remekműtől. Hirtelen nem is tudtam, álmodom, vagy ez tényleg a valóság lehetett... Nem tudom leírni azt az érzést, ami ott, akkor hatalmába
kerített, nincsenek rá megfelelő szavak, sőt, még egy fénykép sem elegendő
ahhoz, hogy valóban átéljétek, amit ott, akkor éreztem. Mintha nem is a Föld
nevű bolygón lennék, mintha az Emirates tegnapi járata egy teljesen más
bolygóra repített volna el, s valahol ott bolyonganék elveszetten a csillagközi
űrben...
A Burj Al Arab Dubai talán leghíresebb, legdrágább és
legszínvonalasabb szállodája, hatcsillagos luxushotel, a tengerben helyezkedik
el, majd háromszáz méterre a szárazföldtől, egy mesterséges kis szigeten. A szálloda
megnyitásakor Dubai jelképévé vált, s bár azóta felépült az Atlantis, a Khalifa,
mégis a Burj az Burj maradt. A hatalmas vitorlaalakot formáló szálloda 321 méter
magas, az arab luxus, a tradicionális vendégszeretet és a modern technika
különleges egyvelegét alkotja, a pompa, a fényűzés és a gazdagság szimbóluma. Megsúgok
egy titkot, szerintem azért jobb a Jumeirah Beach Hotelben lakni, mert onnan
fantasztikus a kilátás, hisz előttünk tornyosul a szálloda. Mondjuk a Burjból
sem rossz a kilátás, onnan a Jumeirah szállodát látják a vendégek, este
különböző színekben pompázva. A szállodában 202 suite található, a legkisebb deluxe
suite 170 m2. Azon vendégeknek, akik nászútra utaznak a szállodába, minimum
négy éjszaka esetén a szálloda különböző szolgáltatásokkal kedveskedik:
kedvezményes szobaár, retour Rolls Royce transzfer a repülőtérről, egy
romantikus, gyertyafényes vacsora, egy masszázs és egy üveg pezsgő. További
részletekért és árakért forduljatok hozzám bizalommal!
Reggeli után lementünk a tengerpartra,
ismerkedni a helyi viszonyokkal. A tengerpart finom-homokos, a strandrészen nyugágyak,
napernyők sorakoznak. Bár ezen a reggelen be tudtunk menni a vízbe, de a tenger nem mondható túlságosan nyugodtnak – hatalmas hullámokat kaptunk a
nyakunkba, másnap pedig a nagy hullámokra hivatkozva be sem engedtek bennünket a vízbe
a biztonságiak. Dubai éghajlata szubtrópusi, nagyon meleg és száraz,
nyáron eléri az 50 fokot – ebben az időszakban „menekülnek” a városból.
Szállodák elmondása alapján azonban a város nyáron is telt-házas; a szállodák
számos kedvezményt kínálnak - kedvezőbb szobaárak, ingyenes félpanziós
lehetőségek, hogy kihasználtságukat a forró nyári időszakban is tartani tudják.
Európai utasok számára a főszezon októberben kezdődik, a kedvenc őszi szünetünkkel, s tart egészen februárig, de egyre több a tavasszal, illetve nyáron is
Európán kívülre vágyakozó utas, akik kihasználják a remek akciós lehetőségeket
és ebben az időszakban utaznak, jóval olcsóban, mint télen.
Szombaton fél tizenkettőre voltunk hivatalosak az
Atlantis, the Palm szállodába, ahol Katrin, egy néhány éve az arab világban élő
német hölgy kalauzolt végig bennünket a hatalmas betonrengetegen. Anno nem
értettük, miért mondják utasaink a szállodára, hogy nem jó, nem érzik itt jól
magukat. Most, hogy itt voltunk, azt hiszem, sikerült valamelyest megérteni az
álláspontjukat. Félreértés ne essék, semmi baj a szállodával, hisz maga a
tökély, egy csodaszép, fantasztikus építészeti remekmű, de olyan hatalmas, hogy
teljesen elveszik benne az ember. A katalógusunkban egyértelműen le van írva,
igen, hogy 1539 szobával rendelkezik, hogy mekkora egy hatalmas monstrum, hogy
a hozzá tartozó vízi park 17 hektár, persze, ezerszer elolvassuk, tolmácsoljuk, de felfogni igazából szerintem csak akkor fogtuk fel, amikor azt
a saját szemünkkel láttuk, amikor megtapasztaltuk. Egyszerűen óriási! A szó mindkét értelmében. Olyan hatalmas ez a létesítmény, hogy ha a vendég ki akar menni a
szállodából a kertbe, felszólítja a biztonsági szolgálat, hogy azonosítsa
magát. Ilyenkor a szobakártyával igazolják magukat, hogy ők valóban a szálloda
vendégei, így jogosultak használni a kerti- illetve strandszolgáltatásokat
(hasonló "azonosítsa magát" jelenetnek sci-fi filmekben lehetünk tanúi, mondom én, hogy
eltévedtünk valahol a csillagközi űrben…). Nehéz kontrollálni a vendégeket, nem
egyszerű kiszűrni az esetleges illetékteleneket, hisz a szállodához tartozó
Aquaventure vízi parkot külsősök is használhatják belépő ellenében. A szálloda
1539 szoba lakóját pedig lehetetlen másképp észben tartani és megkülönböztetni
a „csak vízi park vendégektől”. Katrin bemutatta nekünk egy helyes kis modellen
a komplexum arányait, illetve az Atlantis II terveit, mely várhatóan 2017-re
készül el további 800 szobával. A szálloda gyönyörű, csillog-villog, pompázik,
de a luxust kedvelő és a luxus kiszolgáláshoz hozzászokott utasok a fent
leírtak miatt nem annyira preferálják ezt a létesítményt. Túl nagy a tömeg,
elvesznek benne az emberek, mindenki egy kis pont a létesítményben, emiatt nem
tud meglenni az a vendég-centrikus luxus kiszolgálás, az a páratlan odafigyelés,
ami például a Jumeirah Beach Hotelben jelen van. Katrin megmutatta nekünk a
gyermekrészt is, egy komplett gyermekváros van berendezve azon lurkók számára,
akik esetleg unják a tengert és a napfényt (szerencsés gyermekek), vagy egyéb okok miatt a négy fal közé lettek ítélve – játékterem,
sportpálya, pattogatott kukorica, különféle játékkuckók, vetítések, babysitter,
szülinapos sarok, rendelhető tortaformák, és még sorolhatnám a fantáziadús
lehetőségeket. Egy biztos: unatkozni senki nem fog!
A pálma a világ első mesterséges szigete. 2001-ben
kezdték építeni, és 2006-ban adták át az első házat. A sziget törzse több mint két kilométer hosszú, kb. ötszáz méter széles, melyet egy keskenynek mondható híd köt össze a szárazfölddel. A pálmán
egymást követik a szebbnél szebb luxusszállodák: Atlantis, the Palm, Sofitel,
the Palm, Waldorf Astoria Dubai Palm Jumeirah, Anantara Dubai the Palm, Fairmont
the Palm Dubai, és még sorolhatnám a meglévő, valamint épülő, szebbnél szebb szállodákat. A pálmán a hotelek
mellett helyt kaptak lakóházak és apartmanok is, melynek vásárlói többnyire
külföldi milliárdosok. Tömegközlekedés itt a pálmán nincs, csupán egy felső-pályás
vasút, ami olyan, mint a metró, ő az úgynevezett monorail. A pálmán
személyautóval, illetve taxival lehet közlekedni.
Az Atlantis, the Palm a bahamai Atlantis szálloda
mintájára épült, annak testvérszállodája, az elsüllyedt világ mítoszát
megtestesítő hotel, mely elsőként épült a Dubai pálmára az Arab öbölben. A
városközpont kb. 30 km, a nemzetközi repülőtér kb. 35 km távolságra található,
homokos tengerpartja kb. 1,4 km hosszú. A komplexumban összesen 20 étterem,
több bár és lounge kapott helyet számos gasztronómiai specialitással. Aki a
szállodában jár, elengedhetetlen fontos megcsodálnia a híres akváriumot,
melyben több mint 65 000 víziállat kap otthont és kápráztatja el a
szálloda vendégeit, s az arra járókat. Érdemes benézni a The Lost Chambers nevű
múzeumba, ahol a nagy akvárium mellett külön kis akváriumokban csodálhatunk meg
különböző speciális halfajokat, valamint egyéb tengeri élőlényeket, vízi kütyüket.
Mint már említettem, a szállodához tartozik az Aquaventure vízi park, mely
hatalmas területen elhelyezkedő, gigantikus méretű élménypark, 23 különböző
csúszdával, különleges vízi- és szárazföldi érdekességgel. Aki nem sajnálja rá
a pénzt, akár delfinekkel is úszhat. A szállodát elsősorban családoknak
ajánljuk, gyermekekkel fantasztikus élményt nyújt mind a szálloda, mind a hozzá
tartozó vízi park rész.
Miután Katrin körbevezetett bennünket a hatalmas szállodán,
megnéztünk egy Deluxe szobát (elmondása alapján minden szobatípus ugyanaz,
csupán a kilátásban különböznek) és egy One Bedroom Regal Suite-et, megnéztük a
„gyermekvárost”, az akváriumot, kaptunk egy finom ebédet, majd bepillantást
nyerhettünk a vízi élmények rejtelmeibe, visszataxiztunk szállodánkba, és
lementünk a tengerpartra úszni egyet. A hullámok miatt azonban úszni nem
tudtunk, nem engedtek be messzire, sőt, a part mentén állva várhattuk
csak, hogy nyakon csapjon egy-egy hullám.
Úgy gondoltuk, átsétálunk a medencéhez, ahol azon nyomban megállapítottuk, mintha egy icipici túlzásba esett volna a szálloda a lifeguard
alkalmazottakat illetően. Nem szeretnék túlozni, távol álljon tőlem, de kb. két méterenként
állt egy vízi mentő, beöltözve, ugrásra készen, faarccal a tűző Nap alatt.
Tényleg nem túlzok. Azt még hozzá kell tennem, hogy a medencében a víz derékig
ért. És most szintén nem túloztam. Jó, rendben, az egyik medencének volt egy
kb. fél méteres szakasza, ahol elérte a 3 métert, legalábbis ez volt kiírva
nagybetűkkel, mi pedig elhittük, de a másik medence tényleg derékig ért. A
szállodában egy medencét többen őriztek, mint itthon egy bankfiókot... Szóval, ha
valaki szeretne egy nem túl megerőltető munkát, ahol csak állni kell faarccal
egy medence szélén a 36-40 fokban, pénzért barnulni, szalmakalapban vagy baseball sapkával a
fején, szerintem nyugodtan
pályázzon meg egy ilyen jellegű állást a hotelben. A strandon egyébként ugyanez a helyzet, bár ott
nem két-méterenként, hanem hézagosabban, úgy kb. tíz-méterenként áll egy-egy
emberke a biztonsági személyzetből. Úgy látszik, a medencébe többen
merészkednek… :)
Kati félpanziót foglalt nekünk, ami azt jelenti, hogy
a reggeli mellett kipróbálhattuk a szálloda ebéd- vagy vacsorakínálatát is. A
hagyományos félpanziós megoldástól eltérően itt félpanziós kuponokat kaptunk,
melyeket be lehetett váltani vagy ebédre, vagy vacsorára, és nemcsak a szállodában,
hanem kaptunk egy kis listát, hogy mely éttermekben fizethetünk vele s
étkezhetünk felár nélkül, és mely éttermekben fogadják el egy fixen
meghatározott összeg ráfizetésével. Rendkívül jó megoldásnak találtuk, hisz nem
köti le az embert egy szállodához, ki lehet mozdulni, és nem kötelező
hazarohanni ebédre vagy vacsorára, ennek ellenére, technikai okok miatt mi az
összes félpanziós kuponunkat a szálloda egy bizonyos éttermében hagytuk. De
legalább meggyőződtünk róla száz százalékos bizonyossággal, hogy az az étterem
kiváló! :)
Az étterem első számú tesztje után találkoztunk Zsuzsa egy
barátnőjével, aki már egy ideje kinn él. Elvitt bennünket egy autós Dubai by
night "kiskörútra", mindeközben sok érdekességet mesélt nekünk a városról, az itteni
életről. Bejártuk a pálmát, beautókáztunk a Madinat Jumeirah komplexumba, ahol további
három luxusszálloda helyezkedik el: Mina A’Salam, Al Qasr és a Dar Al Masyaf. Dubai
tele van luxusszállodákkal. Sajnos nem volt lehetőségünk a három szállodát
alaposan megnézni, nem tudtuk őket megismerni, de amit láttunk belőlük, az nagyon
szép volt. A Mina A’Salam egy elegáns, arab stílusú hotel, az Al Qasr egy
valóságos palota, bejáratát gyönyörű szobrok díszítik, a Dar Al Masyaf pedig vízben
elhelyezkedő, tradicionális, arab stílusban épült luxusvillák egysége.
Következő állomásunk a mai estén a Dubai Marina volt, egy fantasztikus városi központ, telis tele szebbnél szebb felhőkarcolókkal, egy hangulatos kis szökőkúttal. Itt lett is hirtelen egy kedvenc házam, ami teljesen meg van csavarva. Nagyon szeretem a különleges dolgokat, szeretem, ha valami nem a hétköznapi, megszokott sablon. Nagyon megtetszett az épület. Hosszasan elmélkedtünk azon, vajon hogyan építették fel… …a mai napig nem jöttünk rá. :) Sajnos ezen a részen nem készültek jó minőségű fényképek, mert már szinte éjszaka volt, teljesen sötét, mire ideérkeztünk. Mindenesetre ez egy nagyon szép rész, nyüzsis, bulis, pörgős, tele élettel, üzletekkel, étteremmel és bárokkal, szintén itt található a Dubai Walk, számos gyönyörű szállodával, mint például a Hilton Dubai Jumeirah, a Sheraton Jumeirah Beach Resort, vagy a Sofitel Dubai Jumeirah Beach. Úgy gondolom, ha valaki szereti az esti, hangulatos sétákat, miközben szereti a nyüzsit, szeret emberek közt lenni, akkor itt a szállodaválasztás tökéletes.
Következő állomásunk a mai estén a Dubai Marina volt, egy fantasztikus városi központ, telis tele szebbnél szebb felhőkarcolókkal, egy hangulatos kis szökőkúttal. Itt lett is hirtelen egy kedvenc házam, ami teljesen meg van csavarva. Nagyon szeretem a különleges dolgokat, szeretem, ha valami nem a hétköznapi, megszokott sablon. Nagyon megtetszett az épület. Hosszasan elmélkedtünk azon, vajon hogyan építették fel… …a mai napig nem jöttünk rá. :) Sajnos ezen a részen nem készültek jó minőségű fényképek, mert már szinte éjszaka volt, teljesen sötét, mire ideérkeztünk. Mindenesetre ez egy nagyon szép rész, nyüzsis, bulis, pörgős, tele élettel, üzletekkel, étteremmel és bárokkal, szintén itt található a Dubai Walk, számos gyönyörű szállodával, mint például a Hilton Dubai Jumeirah, a Sheraton Jumeirah Beach Resort, vagy a Sofitel Dubai Jumeirah Beach. Úgy gondolom, ha valaki szereti az esti, hangulatos sétákat, miközben szereti a nyüzsit, szeret emberek közt lenni, akkor itt a szállodaválasztás tökéletes.
2015. április 19, vasárnap
Reggeli után lementünk a tengerpartra, megkíséreltünk
úszni egyet, de ismét medence lett a vége. Ott több a lifeguard. :) Sajnos jött
egy-két nagyobb hullám (ami nekem - bár lehet, én naiv vagyok - egyáltalán nem tűnt életveszélyesnek), így azonnal ránk szóltak a biztonságiak, hogy a mai
napon nem engedélyezik az úszást a strandon, csupán bokáig mehettünk be a sós vízbe, s a
parton várhattuk ismét, hogy nyakon csapjon a hullám, amitől aztán jól telement homokkal az a kevés ruhadarab, mely testünket védte a Nap károsnak vélt sugaraitól. Mivel az előre betervezett, kiadós úszásról a mai reggelen is le
kellett mondanunk, elfogadtuk, ettől a hétvégétől bizony nem lesz izomlázunk, elindultunk hát kagylóvadászatra. Gyűjtöttünk is jó párat, de
sajnos csak kisméretű kagylók akadtak horogra. Miután meguntuk a
kagylógyűjtést és ráuntunk a medencés lifeguard csapatra, ellátogattunk a híres Wild Wadi vízi parkba, mely a szállodánk
közvetlen szomszédságában található. Ez nem volt akkora hatalmas, mint az
Aquaventure az Atlantisnál, így itt már otthonosabban éreztük magunkat - pillanatok alatt beláttuk és elsajátítottuk a terepet. Nagyon jókat
csúsztunk Zsuzsával, először külön, egyszemélyes gumiban, majd váltottunk kétszemélyesre, mert
unalmasnak találtuk egyedül sikongatni egy sötét alagútban. Nagyon nagy élmény volt, aki
arra jár, mindenképpen próbálja ki! :)
Ebéd utáni programunk a Burj Khalifa meglátogatása
volt, Dubai és a világ legmagasabb épülete, a 828 méter magas felhőkarcoló. Egészen a 124.
emeletig merészkedtünk, ahová a lift néhány perc leforgása alatt ér fel. A
nagyközönségnek 2010-ben adták át az épületet. Belépni a Dubai Mall
bevásárlóközpont alsó szintjéről lehet, mely Dubai legnagyobb plázája. Emellett
a Westend, sőt még a londoni Westfield is simán elbújhat, olyan hatalmas. Ha valaki nem egy pláza fun, esélyes, hogy hirtelen menekülni akar, minél gyorsabban. Velem is ez történt... A
másik nagy és híres pláza pedig az Emirates Mall. Dubaiban egyébként mindenféle
sport megtalálható, itt tényleg minden otthont kap, kezdve a vízi sportokkal, ami egyértelmű, vannak
golfszállodák és különféle golfpályák, a Burj tetején lehettünk tanúi anno egy teniszmeccsnek, s emellett számos teniszpályával büszkélkedhet, és
Dubai még a téli sportoktól sem riad vissza, félresöpörve a 40-50 fokos
hőség tudatát; az egyik plázában fedett sípálya található, a másik pláza
földszintjén fedett korcsolyapályát láttunk lelkes, korcsolyázni vágyó fiatalokkal. És én naiv, a korimat itthon hagytam... Dubai tehát
bebizonyítja a világnak – nincs olyan, hogy lehetetlen!
Miután meguntuk a plázát, miután szó szerint kimenekültünk a hatalmas betonrengetegből, kisétáltunk a Mall mellett,
s egy nagyon szép lakóövezethez tévedtünk. Itt igazi, tradicionálisan arab stílusban épült lakóházakat láttunk. A Khalifa melletti téren egy pár perces szökőkút játékot is megtekintettünk. Emlékszem, akkor annyit mondtam: ehhez képest a Margitsziget... Igen, a szigeten valóban kisebb. De azóta láttam ismét, egyik este, gyönyörű, szép, színes. És a miénk! Úgyhogy ezt az egy gondolatot most visszaszívom - bár Dubai-ban nagyobb volt, igazán szerencsésnek érzem magam, hogy láthattam, de én a miénkkel tudok azonosulni, úgyhogy halkan megsúgom: nekem mégis a miénk a szebb...
S mint ahogy egyszer minden véget ér, itt igazából véget is ért a mi kis rövid kalandunk. Amit esetleg még fontos megemlíteni, egy állat, a teve. Mikor Thaiföldön jártam, majdnem minden szállodánál
elefánt vigyázta angyalként a terepet, minden törülközőből elefántot
hajtogattak, hisz nekik az elefánt a szent állat. Itt Dubaiban ugyanezt
tapasztaltam, de itt nem elefánt felügyelte a ház népét, hanem teve. A teve a „sivatag hajója”, teherhordó állat, mely
segít az embereknek, és ugyanakkor fontos szerepet tölt be az élelmezésben is.
Vagyont képez és a jómód kifejezője. A sivatagban fontos fehérjeforrás, hiszen
a tej és tejtermékek tevétől származnak. Fesztiválokon teveversenyeket is
rendeznek.
Van még egy másik téma, amiről úgy gondolom, mindenképpen említést kell tenni, az arab
ruházat, a hagyományos viselet és a nők az arab világban. Az arab férfiak hosszú, bokáig érő, bő, fehér ruhát
viselnek, mely ruha, azt vettük észre, hófehér, kifogástalanul ápolt és tiszta. Egy férfinak maximum négy felesége lehet, s mind a néggyel egyformán kell bánnia, egyikkel sem kivételezhet. A nők csadort viselnek, hajukat eltakarják. Sokan egész fejüket fátyol alá rejtik, s csak szemük alapján engedik beazonosítani magukat. Úgy gondoljuk sokan Európában, az arab nőket megalázzák, nem tisztelik, eltakarják, nem engedik a világot láttatni velük, de ahogy megtudtuk, állítólag az igazság egy picit más - úgy hallottuk, az arab lányok alig várják, hogy felnőttként felvehessék a csadort, hogy eltakarják testüket a nagyvilágtól, ezáltal egyfajta biztonságot teremtve maguk körül. Hogy milyen egy igazi arab nő a csador alatt? Olyan, mint mi: magassarkú körömcipő, vagy a legújabb Nike divat, a fátyol alatt szolidan kifestve, a legújabb divatnak megfelelő öltözékben - az arab nők pontosan úgy járnak otthon, mint mi, európai nők az utcán, de ők mindezt csupán az egyetlen, kiválasztott férfinak mutatják, őket igazából csak a kiválasztott férfi láthatja, senki más! Ettől oly titokzatosak az arab nők, ettől is oly titokzatos az arab világ. De úgy gondolom, ebbe az arab világba én igazából nem vágyom...
2015. április 20, hétfő
Az EK111-es járata repített haza bennünket, mely helyi
idő szerint 08:50h-kor emelkedett a magasba, majd közel hat óra repülési idő
után, budapesti idő szerint 12:45h-kor landolt a magyar fővárosban. Álmosan,
fáradtan, de csodás élményekkel gazdagon léptünk be az országba...