Thailand, 2013. június 1-9.

Fantasztikus élményben volt részem idén júniusban! 
Irodánk és főnököm jóvoltából ismét engem ért az a megtiszteltetés és szerencse, hogy részt vehettem egy fantasztikus utazáson, ami most Thaiföldre kalauzolt el! Egy tíz fős osztrák csoporttal utaztunk együtt, DERTOUR szervezésben, három magyar kolléganővel, három értékesítő irodánkból, akik Premium partnereink. Számos élménnyel gazdagodtunk az angyalok városában, az örök mosoly országában, a boldogság szigetén...

2013. Június 1. szombat

Nem is tudom megmondani, mikor vártam ennyire izgatottan, ennyi reménnyel telve egy bizonyos napot! Egy biztos - nem tegnap! Izgalommal telve mentem ki délután egy órakor a Népligetbe, a Bécs felé tartó autóbuszhoz, ahol először Anitával, majd Diával, végül Ancsával találkoztunk. Rövid üdvözlés, bemutatkozás után már pattantunk is fel a buszra, amely csak úgy száguldott velünk a schwechati repülőtér irányába. A buszutunk Ancsának köszönhetően hihetetlen gyorsan elrepült, hisz tavaly februárban ő már járt az ázsiai országban, és rengeteg élményét osztotta meg velünk vidáman, így egy cseppet sem unatkoztunk a közel három órás út alatt. :) 

A schwechati repülőtéren egy laza kávé és a check-in után találkoztunk csoportunk osztrák tagjaival. Este 20h15m-kor startolt az OS015 Bécs – Bangkok járata, mely azt hiszem, többünk álmát váltotta valóra ezen a csodás, nyári estén...

2013. Június 2. vasárnap

Thai idő szerint 11h15m-kor landoltunk Bangkokban, ahol Nan, helyi idegenvezetőnk várt bennünket mosolyogva, igazi thai vendégszeretettel. A repülőút hosszú volt, 9 és fél órát repültünk a Boeing 777-el, mely a kényelmes utazás szuper kelléke, ennek ellenére az izgalom hatása miatt, a nem megszokott környezetben bizony keveset aludtunk. Nekem úgy másfél-két órát sikerült álomba szenderülnöm, s a többiek sem aludták teljesen ki magukat. Mint később kiderült, Alex nagyon ügyes volt, egyből hátrastartolt, elfoglalt egy négyes ülést középen, s elmondása alapján hét egész órát szunyókált. Azt hiszem, ő volt az egyetlen, akinek sikerült végigaludnia az éjszakát. No, de mi nem aludni mentünk! :)  

Landolás után, ahogy kiszálltunk a repülőből, két felismerésbe ütköztünk azonnal – a város illata, az érzés, az a feeling, amikor kiszállsz a légkondis gépből, az a páratartalom úgy igazán arcon csap, amire úgy igazán nem is vagy felkészülve, egy igazán fantasztikus, nem mindennapi érzés uralkodott el rajtunk. A másik felismerés - a bangkoki repülőtér hatalmas! Nem tudom leírni, mennyit gyalogoltunk a végeláthatatlan betontömegben, nem is szeretném megsaccolni, egy bizonyos - sokat.

Thaiföldre való belépéshez magyar állampolgárnak nincs szüksége vízumra (maximum 3 hónap tartózkodás esetén), a repülőn csupán egy arrival/departure card-ot kellett kitöltenünk, amit a Passkontroll lepecsételt, a departure card-ot pedig beletűzték az útlevélbe, a beléptető pecsét mellé. (Amennyiben a departure card-ot valaki elhagyja, a kiléptetésnél bizony büntetést kell fizetni, gondolom emiatt tűzik bele a turisták útlevelébe, hogy még véletlenül se keveredjen el az értékes papír). Az időeltolódás a mi európai (magyarországi) időnkhöz képest plusz 5 óra. Fizetőeszköz a THB (Thai Baht), az EUR-t és USD-t mindenhol váltják. Az EUR árfolyama kb. 38-40 baht, szállodákban is, nincs nagy eltérés. Hivatalos nyelvük a thai nyelv, melyet nem is beszélnek, hanem énekelnek, és angolul is szinte mindenki beszél (nem nyelvtani helyességgel, de abszolút el lehet boldogulni egy alap angol nyelvtudással a legkisebb piacon is). A bangkoki repülőtér és a belváros kb. 25 km, ezt 35-40 perc alatt teszi meg a busz/taxi, forgalomtól függően. A belvárosban legismertebb a híres Silom Road, mely hatalmas út piaccal, számos vendéglátó egységgel, utcai árusokkal és természetesen szebbnél szebb szállodákkal. 

Bangkok érdekes város. Az angyalok városa a mosoly országában, modern ázsiai metropolisz, időtlen és végtelen, futurisztikus felhőkarcolókkal, melyek az égig érnek, luxusszállodák tetején elhelyezkedő úszómedencékkel. Hatalmas a kontraszt a városban – a folyó partján elhelyezkedő luxusszállodák, a szebbnél szebb épületek, a magas vasút, a túloldalon pedig az igazi thai nyomor, az omladozó épületek. Az utakon száguldoznak a luxusautók, a rengeteg motor, köztük a nyitott tuk-tuk taxisok széles mosollyal, strandpapucsban. Az éjszaka homályában a semmiből előkerülnek a szebbnél szebb nők, fantasztikus szépséggel és alakkal, kiről nem tudhatni, valójában milyen testbe született, a ladyboyok, a fantasztikus thai mosolygós vendégszeretet, akik alázattal és (láthatólag nem erőltetett) boldog mosollyal fogadtak bennünket. Az extra modern nagyvárosi élet és a buddhista tradíció találkozik egyszerre, egy helyen, egy időben.  

Thaiföld az örök szezon desztinációja, tulajdonképpen teljesen mindegy, mikor utazunk el e fantasztikus földre. Számunkra, európai utasoknak a november – február közötti időszak a legideálisabb, amikor el tudunk menekülni a zord hideg elől. Április – június monszunos időszaknak van titulálva, de a mi nyolc napos kint tartózkodásunk alatt csupán egy alkalommal szakadt le az ég, s egy másik este üdített fel kis eső a 36-38 fokos melegből. Thaiföldön a meleg is más, a Nap is másként süt. Bangkokban a városnézés alatt borult volt az ég, fülledt volt az idő, de még így is elérte a hőmérséklet a 34-36 fokot. Ideális hőmérséklet egy városnézéshez, még örültünk is, hogy nem tűzött ránk a Nap, hisz nehezebb lett volna sétálni e csodás városban. Szállodások elmondása alapján a főszezon azonban a nálunk is nyári időszak – július és augusztus.

Első utunk a Supatra River House étterembe vezetett, ahová hajóval érkeztünk, itt fogyasztottuk welcome ebédünket, mely étellel azonnal ízelítőt kaptunk a real Thailandból: kókusztej leves mindenféle érdekes ízű, felismerhetetlen zöldségfélékkel (ami épp a bokorban nő) és csirkedarabokkal. A leves egész finom volt, találkoztam benne számomra eddig teljesen ismeretlen ízvilággal. Élvezettel kóstolgattam a finomságokat, különböző növényféléket, gombákat. Volt abban a kókuszlevesben minden - citromfű, fafülgomba, másik thai gomba, falevél, chili, fadarab... :) Ami nem állati eredetű, mindenre kíváncsi voltam! Ezután jöttek a halak, tengeri különlegességek, melyről én személy szerint nem tudnék regényt írni, mellette megjelent a curry is, mely megnyerte tetszésem, de azért csak módjával falatoztam az asztalra került ételekből. (Aki ismer, tudja, nem nagyon bízom abban, hogy a Távol-keleti konyhában amit csirkének mondanak, az valóban csirke, avagy valami más, de azért az európai vezetés alatt álló luxusszállodákhoz volt némi bizodalmam, ott volt, hogy némi csirkének mondott ételt is elfogyasztottam). A curry tehát ízlett, bár akkor még nem tudtam, hogy a rizs curry szósszal lesz minden napos betevőm, tekintettel arra, hogy halat, tengeri kütyüket nem eszem, az állati eredetű ételekben pedig nem annyira bízom. De ez utóbbi legyen az én problémám, ez csupán engem korlátoz...    

Nan, az idegenvezetőnk mesélte, hogy a thai emberek otthon nem nagyon főznek, hisz az utcán 1-2 euróból megebédelnek, megvacsoráznak, ha mindezt otthon kellene megfőzniük, 4-5 euróba is belekerülne. Így az utcán, a piacokon, a kikötő felé vezető úton mindenféle árusokat láttunk, akik portékáik értékesítése mellett sütögetik a különféle ételeket. Európai gyomornak nem annyira ajánlott, talán némi fertőtlenítő mellett. :) Bangkokban a kikötő felé vezető úton volt részünk bizonyos szagokban. Szándékosan szagot írtam, nem pedig illatot. :) Olykor az orrom elé kulcsolt kezeimmel tudtam csak végigmenni az úton, nehogy baj legyen, de ahogy néztem, ez a thai emberek számára abszolút megszokott volt, semmi pánikot nem véltem rajtuk felfedezni, hogy megromlott volna egy láda hús. (Mert bizony a szag miatt arra is asszociáltam). Volt olyan pult, ahová inkább nem néztünk, nem akartuk tudni, éppen mit sütögetnek, természetesen tippekben gazdagok maradtunk, de ezeket soha nem mondtuk ki hangosan.  

Ebéd után megtörtént a check-in a híres Tower Club at Lebua szállodába, ahol a Másnaposok 2 című film bizonyos részleteit forgatták. A Hangover Suite az 53. emeleten található, a lifttől bal oldalra, s egy élmény volt a szobában végigszaladni. Anitával a szobánkat szintén az 53. emeleten kaptuk meg, melytől picit tartottam (nem szeretek túl magasan lakni, nem szeretem, ha kileng az épület), de a szobába beszabadulva, ahogy kitekintettem az erkélyről, csodálatos látvány fogadott. Beláttam az egész várost, a nappali, nyüzsgő Bangkokot a maga varázsával, pompájával, a városon átszáguldó vonatot, a város fényeit, minden pompáját – egyszerűen fantasztikus élmény volt! Az épületnek egyébként abszolút nem volt kilengése, teljesen nyugodtan aludtunk – már amennyit aludtunk az időeltolódás miatt. A szállodában érdekes a lift, nem lett a kedvencünk. 64 emelet magas az épület, így muszáj valahogy koordinálni. Az egyik liftcsoport a 28. emeletig közlekedik, a másik liftcsoport onnan felfelé. Mire ráéreztünk a logikára, lassan költöznünk kellett, mivel két éjszakát töltöttünk csupán a városban. De ez alatt a két éjszaka alatt sem unatkoztunk. 

Vacsora után visszamentünk a szobánkba, hogy átöltözhessünk fürdőruhába, hisz le akartuk tesztelni a szálloda medencéjét. Le is mentünk úszni, jacuzzizni, de 10 órakor megszólalt a gong, s vissza kellett menni a szobába, fürdőköpenybe. De nem volt szabad lift! 10-15 percet dekkoltunk a lift előtt, mert ami jött, mind teli volt, nem fértünk be. Ancsa kijelentette, a következő liftbe, ha törik, ha szakad, beszállunk, s izgatottan vártuk a történéseket. A lift megérkezett, tele szépen felöltözött emberekkel, mi pedig, ahogy kinyílt a liftajtó, hangos nevetésben törtünk ki. Negyed óra várakozás után jött egy szabad lift, mint a messiást, úgy vártuk már, s örömkönnyek rakódtak ki tekintetünkre, mikor végre beszálltunk a liftbe. Kitaláltuk, hogy még felmegyünk Diáékhoz, ők az 57. emeleten laktak, s a szobánkba visszavezető út ismét nevetéssel telt. De ez már maradjon a mi titkunk. ;)

Visszatérve a mai estére, a vacsorát a Royal Orchid Sheratonban töltöttük, mely a Chao Phraya partján található luxusszálloda, a River City bevásárlóközpont közvetlen közelében. Teljesen felújított hotel két fantasztikus medencével és a kiváló Mandala Spa résszel. A kulináris élvezeteket négy kiváló étterem biztosítja a szálloda vendégeinek. A szállodában free wifi lehetőség van a vendégek részére.

2013. Június 3.  hétfő

Reggeli után indult izgalmas programunk – Bangkok megismerése, városnézés, a főbb turistalátványosságok, mint a Wat Traimit, az Arany Buddha Templom, a Grand Palace, a Királyi Palota, a Wat Pho, mely Thaiföld egyik legnagyobb kincsét rejti, a 46 m hosszú és 15 m magas arannyal bevont szobrot, a híres Fekvő Buddha szobrát. Itt található egy híres masszázs iskola is, ahol a thai masszázs rejtelmeibe pillanthatnak be és sajátíthatják el az érdeklődők. A Wat Traimit templomban látható Buddha szobor állítólag aranyból van (pure gold). A Királyi Palota és a Smaragd Buddha Templom a legszentebb helye az országnak. Ezen szenthelyekre a belépés szigorú szabályok között történik, melyet idegenvezetőnk is ismertetett: hosszú nadrág vagy hosszú szoknya, olyan póló, felsőrész, amely a vállakat eltakarja. Hallottam arról is, hogy zárt cipő, de ez téves információ, hisz a templomokba, szent helyekre a belépés mezítláb történik (ahogy azt már a hindu szenthelyeken is tapasztaltam) – cipőt, szandált, papucsot mindenkinek szigorúan a bejárat előtt kell hagynia, s csak mezítláb, esetleg zokniban (ilyet is láttam abban a hőségben!) léphet be a szent területre! 

Thaiföld 513 ezer km2, kb 69 millió lakossal, majd egész lakossága buddhista, egész pontosan 95%, más vallás nagyon minimális arányban van jelen (muszlimok, hinduk, keresztények). Míg mi Istentől kérünk, addig ők Buddhának köszönetet mondanak, s mérhetetlenül sok alázat lakozik bennük (tanulhatnánk tőlük!). Mindezt tapasztaltuk is mindenhol, ahová betettük lábunkat, mindenhol alázattal (meghajlással) fogadtak bennünket, összetett kézzel, (nem erőltetett) mosollyal, szívélyesen, őszinte szeretettel telítve. Idegenvezetőnkkel sokat beszélgettem, aki elmesélte, hogy mi Európaiak kérjük az Istent, ők pedig köszönetet mondanak Buddhának, megköszönik neki a jelenlétét, a segítségét - valahogy így tudnám fordítani és tömöríteni az elhangzott mondatokat, mely nagyon szép, önzetlen gondolat. Ők boldogan élnek (bármilyen körülmények között), és köszönetet mondanak, mi "szenvedünk" a hatalmas luxusban, a technikai vívmányai közt (csak körbe kell nézni), és megállás nélkül csak kérünk és panaszkodunk (mert nekünk soha nem jó, soha nem elég, ami van...)...  

Az ebédet egy szuper szállodában kaptuk, a Mandarin Oriental Bangkok hotelben. Már évek óta "ismerem" a szállodát (katalógusból), már hosszú évek óta foglalgatom, így tudtam jól, gyönyörű lesz, s amikor megláttam a maga valójában, ahogy a hosszú évek alatt használt katalógus képei életre keltek a valóságban, egy cseppet sem csalódtam! A Chao Phraya partján található luxusszálloda saját „kikötővel” teljesen elbűvölt bennünket. A River City-hez saját bootservice szolgáltatása van a hotelnek. Az „Oriental” a világ egyik legszebb és leghíresebb szállodáinak egyike, egy igazi luxusszálloda magas színvonalú service-el, gyönyörű kert két úszómedencével, spa-val és szebbnél szebb éttermekkel, ahol a luxus és elegancia a domináns. 

A szálloda megtekintése és egy finom ebéd után átgyalogoltunk a Silom Road-on (csak hogy megismerjük a real Thaiföldet a maga valójában, utcai árusokkal, néha bűzösebbnél bűzösebb bódékkal), hogy elérjük az ugyancsak ezen az úton található hatalmas épületet, melynek hetedik emeletén helyi partnerünk dolgozik keményen, a Go Vacation. Német tulajdonosai fogadtak bennünket, és egy másfél órás előadás alkalmával megtudhattuk, hogyan is dolgozik helyi partnerirodánk az adott célterületen. Elmesélték, hogyan fogadják utasainkat, milyen német nyelvű információs mappa várja őket, amikor megérkeznek, meséltek a pár évvel ezelőtt kialakult demonstrációról, amikor a felkelők a repteret is elfoglalták, hogyan oldották meg a szituációt, meséltek arról, miért is jó úgynevezett utazási csomagot foglalni, hisz ebben az esetben az utazásszervező a felelős, és mindent megtesz azért, hogy utasainkat épségben tudja, s mihamarabb egy biztonságos övezetbe szállítsa. Gond esetén a hotel only vendégekkel is törődnek, de például a hazajutásuk egyéni probléma - ami természetesen egyértelmű, minden oktatáson, bemutatón ismertetjük az értékesítő irodákkal.

Mindezek után meglátogattunk egy számomra nagyon kedves szállodát, az Accor csoporthoz tartozó modern stílusú Pullman Bangkok G Hotelt. Egy abszolút ultramodern berendezkedésű szállodát képzeljünk el, ami minden igényt kielégít, de nem a konzervatív sznob szinten, hanem egy fiatalos, dinamikus szálloda modern berendezéssel, szépen, ízlésesen berendezett szállodai szobákkal. Központi fekvésű a hotel a Silom Road-on. A szállodához úszómedence, poolbár, két étterem, bár és fitnesz terem tartozik.

A szálloda megtekintése után hazatranszferáltak bennünket a saját szállodánkba, a Tower Club at Lebua Hotelbe, ahol fenséges vacsorát kaptunk, s lehetőségünk adódott megnézni a Sirocco Sky Bar-t is, aminek hírességek is csodájára járnak. Itt is akadt egy érdekes szituáció, remélem, Ancsa sem haragszik meg e sorokért. A Sky bar teraszán vezetett bennünket a szálloda képviselője, s közölte, innen biztonsági okokból nem lehet fényképezni (security reasons). Miután odébb ment a hölgy, Ancsánk azonnal előkapta fényképezőjét és beállt a sarokba. Mondtuk neki, innen nem lehet fotózni, de közölte, innen már lehet, csak a security-t nem. Hát, mondanom sem kell, hatalmas nevetésben törtünk ki, s elmondtuk, mi is a "törvény". Így lementünk mindannyian a terasz aljára,  ahol már legális volt a fényképezőgép használata, így ott készítettük el sztárfotóinkat. :) 

A magasabb kategóriás szállodákban nagyon fel vannak készülve az európai vendégekre. A telefon és fényképező aksijának folyamatos töltése érdekében vittem magammal egy átalakítót, mely az ottani konnektort teszi képessé a mi töltőink befogadására, erre azonban, legnagyobb meglepetésemre, nem volt szükség. A konnektor kissé másként néz ki, mint az itthon megszokott, azonban átalakító nélkül is tökéletesen működik, rendesen adja az áramot. Azt sajnos nem tudom, alacsonyabb kategóriás szállodákban is így van-e, mert csak magas kategóriás szállodákban laktunk, ezért javasolt egy átalakító bepakolása a bőröndbe. Ha azonban az általam (ezen írásban) említett szállodákban foglalunk szobát, az sem probléma, ha az átalakító itthon marad - nem maradunk telefon és fényképező nélkül!   

2013. Június 4. kedd

Reggel öt órakor kelés, gyors reggeli a buszon, és irány a bangkoki repülőtér, ahol a PG 123 járata 08h15m-kor repített bennünket Koh Samui irányába. 

Koh Samui Thaiföld harmadik legnagyobb szigete (247 km2), a Siam öbölben. A sziget belső része tele kókuszligettel, így Kókuszsziget néven is emlegetik. A legszebb strandok a sziget északi és keleti részén találhatók, a leghíresebb Chaweng, Bophut és Lamai partszakasz. A szigetre érkezve egy teljesen más világban érezhetjük magunkat, mely varázslatos életbe már a repülőtéren belecsöppenhetünk. Nem zsúfolt a kifutópálya, csupán néhány gép áll benn, félig nyitott a repülőtér, pálmafákkal övezett terminálok, golfautók a repülőgép és a kijárat között, mosolygós, stressz mentes arcok, igazi, szívből fakadó vendégszeretet. Nagyon sok szállodánál, mely a Chaweng Beach-en található, legnagyobb meglepetésemre sajnos azt tapasztaltuk, hogy a tenger nem annyira fürödhető. Sok helyen nem mélyül, illetve a vízben található hínár szerű zöld moszatok lepik el a fürdőzni vágyókat. De azért természetesen van olyan partszakasz, amely fürdőzésre alkalmas, ezt a szállodaleírásoknál majd részletezem. Ennek ellenére csodálatos a tenger, gyönyörűek a partok, kristálytiszta a víz, melyben tisztán látható, ahogy halak fickándoznak, úszkálnak. Minden szálloda, amelyben jártunk, kivétel nélkül légkondicionált, mivel a hőséget másképp nem lehetne elviselni. Bár mi mindig kikapcsoltuk estére, meg ne fázzunk, de reggelente ébredéskor az volt az első dolgunk, hogy ismét üzembe helyezzük, s valamelyest lehűtsük az éjszaka felforrósodott szobát. Thaiföldi szállodák nagy része a wifit ingyen adja vendégeinek a szálloda területén, ami a jelenlegi világban nagyon fontos szempont egy szálloda választásnál. A szigeten kb. 40 ezer ember él, ahol a turizmus az elmúlt évtizedekben lendült fel. Az első turisták Bangkokból hátizsákkal érkeztek, manapság évente több millió vendéget regisztrálnak. A turisztikai fejlődés a hetvenes években vette kezdetét, majd egyre többen érkeztek az akkor még turistáktól elzárt szigetre, ma pedig utazásszervezők fontos célpontjaként tartják számon a szigetet. 1988-ban megnyitották Koh Samui repterét, így a szigetre való eljutás a fővárosból egy órányira rövidült. Jelenleg pihenni és szórakozni járnak ide a turisták, és szerencsére a szigetnek megmaradt a bája, csodája. 

A repülőtérről első utunk az Imperial Boat House szállodába vezetett. A szálloda a Choeng Mon Beach-en található, a repülőtérről kb. 10 perc alatt érhető el, Chaweng központja kb. 15 perc autóval. A taxival alkudozni kell. Van normál taxi, ők elvileg fix árasak, illetve van az úgynevezett gyűjtő taxi, mely tuk-tuk, beszállhat útközben más utas is egy kialkudott árért. Mi négyen közlekedtünk a szálloda és Chaweng között, 200 THB összeget voltunk hajlandók fizetni egy útért, és találtunk is tuk-tuk sofőrt, aki elfogadta ezt az összeget, bevitt bennünket a városba, illetve hazajuttatott a szállodához. Előfordult, hogy útközben beültek hozzánk további utasok.
Az Imperial Boat House-ban két éjszakát töltöttünk. A szállodától sokat vártunk, de nem voltunk elájulva tőle. Félreértés ne essék, nagyon jól éreztük magunkat, nekünk abszolút megfelelt, ha azonban szakmai szemmel néztünk végig a szobákon, az egész szállodán, meg kellett állapítanunk, igényesebb utasoknak nem ezt a szállodát ajánljuk a jövőben. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tudtam volna készíteni a szobánkról olyan fényképeket, mely egy panaszlevél tárgyát képezhetné. A szoba tágas volt, egy kisebb erkélyről csodálhattuk a medencét és a kertet, a strand 6-8 perces sétával érhető el. A szálloda másik részén megmutatták nekünk a felújított superior szobákat, melynek tágasabb erkélye volt, viszont a fürdőszobából hiányzott a zuhanykabin. Amennyivel szebb és tágasabb volt a szoba és erkély, azt a fürdőszobából vették el. A mi szobánkhoz fürdőkád és zuhanykabin is tartozott. A parthoz közelebb helyezkednek el a Hausboot Suite-ek, melyek igazi bárkákból lettek kialakítva kétszintes lakosztállyá. Nekem ez a megoldás nagyon megnyerte tetszésem, mert abszolút egyedi, de az igényesebb, sznob utasoknak más szállodát javasolnék, ajánlanék. Nászutasok részére a Honeymoon szobát nagyon szépen berendezték, ahogy belépünk a szobába egy hatalmas kád tele rózsaszirmokkal fogadott bennünket. A szállodánál a tenger fürödhető, láttunk este fürdőzőket a part mentén található hangulatos szállodai étteremből, akik abban a pillanatban ruhástól ugrottak a vízbe, amint elkezdett esni az eső. Félni azonban itt sem kellett attól, hogy hirtelen mélyül a víz. A szállodához két úszómedence tartozik, egy kisebb elől, és egy csónak alakú nagyobb medence a parti részen. Sok szállodánál a medence tengervízzel van töltve, néhol kárpótolva a fürdőzésre alkalmas strand hiányát.

Ebédre a Silavadee Pool Spa Resort szállodába voltunk hivatalosak. A szálloda a Lamai Beach-en helyezkedik el, egy nyugodt kis öbölben. Partja sziklás, köves (gyönyörű), illetve van egy kis homokos partszakasz, ahová lépcsőn juthatunk le. A szobák, a hatalmas kert mind megfelelnek az 5 csillagosra minősített kategóriának. A kertben feszített tükrös úszómedence, mely, ha megfelelő szögből tekintünk rá, összefolyik a tengerrel.

Délután hajókirándulásra mentünk, ahol lehetőség volt búvárkodásra is a tenger közepén. A közel fél órás behajózást követően a két csónak egyszerre megállt, és matrózaink elkezdték etetni a halakat, hogy minél több gyűljön össze egy kupacba a búvárkodni vágyók legnagyobb örömére. A tengerben lehetőség volt úszásra is, aki hamar megunta és ledobta magáról a búvárszemüveget, ahogy én is tettem, így ismét átélhettem azt a csodás élményt, mikor a tenger közepén egy hajóról kiugorva úszom a végtelenben. Úszás és búvárkodás után elvittek bennünket egy lakatlan pici szigetre, ahol minden megvolt, ami egy kellemes délután elengedhetetlen kelléke - fehér homokos tengerpart, csodálatos, átlátszó, türkiz színben pompázó tengervíz, pálmafák, gyönyörű korallok, csupán egy dolog hiányzott - egy jéghideg sör! :) De mivel osztrák csoporttal utaztunk, s a csoportvezetőnk osztrák férfi volt ugye, Alex személyében, megoldódott az akkori egyetlen vágyunk. Alex a lakatlan szigetre húsz üveg sört rendelt, mely üdítő italokért egy hajó teljes legénységgel vonult el. Fél óra elteltével kedvünkre kortyolgattuk a jéghideg sört a tűző napon, a tengerben nyakig ülve, s felhangoztak a Prost, a Zum Wohl és osztrák akcentussal, büszke mosollyal arcukon az Egészségedre szavak! Ahogy feküdtünk a homokban, ahogy ültünk a tengerben, s a sörök egyre fogytak, az égen csúnya felhőket véltünk felfedezni, melyek felénk tartottak. Az utolsó pillanatban bontottunk sátrat, szálltunk hajóra, és gőzerővel száguldoztunk a szigetünk felé. Amint elértük a szárazföldet, amint sikerült helyet foglalnunk a strand éttermében, abban a pillanatban leszakadt az ég. Egész vacsora alatt ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, de a lényeget, amit szerintem soha nem felejtünk el, a hazafelé vezető úton éltük át. Egy tuk-tuk vitt bennünket haza a szállodába, olyan sebességgel, amit egy Forma 1-es pilóta is simán megirigyelt volna. Az eső ömlött, az ég majd leszakadt, az utcákon hömpölygött a víz, sofőrünk pedig rátapadt a gázpedálra, személyautókat előzött mit sem törődve a heves esőzéssel. Eddig úgy gondoltam, láttam már vihart, monszunszerű esőt. Nos, ezen az estén bebizonyosodott, amit én eddig esőnek, viharnak gondoltam, az csupán egy kis töredéke annak, amit ennek a szónak a jelentése valójában takar. Mikor megérkeztünk a szállodához, Alexnek két szava volt csak a tuk-tuk vezetőjéhez: crazy driver. Ő pedig csak állt, és nevetett, és büszke volt arra, hogy megelőztük a vihart. Volt egy pont, ahol átszáguldottunk a viharból egy száraz részre. Ezen a ponton nyertünk. A sors fintora azonban, amit kevesen mondhatunk el - mi aznap kétszer megáztunk ugyanattól a vihartól! Mert a vihar attól még, hogy mi gyorsabbak voltunk egy ponton, jött rendületlenül...

A mai napi izgalmakat, a tuk-tukban átélt feszültséget Chawengen vezettük le, leteszteltünk néhány koktélt a Solo bárban. Ez az este érdekesen alakult. Még a bécsi reptéren vettünk egy üveg bacardit, mondván, Thaiföldön fertőtleníteni kell. A fertőtlenítésből az lett, hogy még Bangkokban egy este megittunk egy pohár bacardi-colát, s a többit meghagytuk, valahogy Bangkokban nem volt rá igényünk. Ancsa és Dia fertőtlenítettek szorgalmasan, mi Anitával valahogy nem vágytunk alkoholra abban a hőségben. Bangkokban nagy a páratartalom, egy nagyváros, ahol még cigizni is nehéz volt, hisz a levegőt harapni lehetett. A ma esti izgalom hatására azonban elfogyott az a fél üveg bacardi, ami még megmaradt az üvegben, és a jókedv további programra unszolt bennünket. Elindultunk hát Chaweng felé, útközben leintettünk egy tuk-tuk-ot, akivel nem sikerült megállapodni. A következő tuk-tuk (amin sokat nevettünk) sem akart 200 THB összegért elvinni bennünket, de bedobtuk női logikánkat - elmagyaráztuk neki, a város felé tart, üresen, így pénz nélkül marad. Ha mi ott ülünk hátul, akkor ugyanúgy a város felé tart, és mindemellett némi  készpénzhez is juthat. Intett, hogy üljünk be. Így végülis mindenki jól járt. A városba érkezve kerestük a fényt, a party zaját, mígnem betértünk a Solo bárba, ahol koktélt rendeltünk. Éppen happy hour volt, "from now - 3 a.m.", így bátran választottunk az itallapról 100 THB ellenében. Amikor kikértük Diával a kiválasztott koktélt, melynek jól csengett a neve, a két pultos srácnak kikerekedett a szeme, elmosolyodtak, egy "bátor európai nők" arckifejezést véltünk felfedezni arcukon. Hűha, valami extrát kértünk biztos, mondtam a többieknek, s mikor rápillantottam az itallapra, akkor tudatosult bennem, a nyertes koktél alkotóelemei között csak alkohol van feltüntetve. Gyorsan odaszóltam a bárpultosnak, hogy valami almalét öntsön még bele, de válaszul csak mosolygott. S hogy az ő örömük is megmaradjon, a mi fertőtlenítésünk is meglegyen, megittuk a koktélt almalé nélkül, s ezután megkezdtük taxi vadászatunkat vissza a szállodába.

2013. Június 5. szerda

Reggeli után egy igazi kaland várt bennünket - dzsungeltúra Koh Samuin! Reggel izgatottan ébredtem, vajon milyen lesz a mai napunk a thai vadregényes tájakon. A transzfer a dzsungelbe egy negyven perces út volt, melyet szintén tuk-tukkal tettünk meg. A dzsungelben ízelítőt kaptunk a thai konyha rejtelmeiből, megismertünk számos fűszert testközelből, mint citromfű, chili és egyebek. Megmutatták hogy "szüretelik" a kókuszdiót, egy majmot küldenek fel, aki leküldi a kókuszdiókat a hatalmas fa tetejéről. Nem szabad a fa alatt állni közvetlen, mert ha egy hatalmas gyümölcs eltalál, abból gond is lehet. Tettünk egy sétát a zöld övezetben, beértünk egy kaucsuk erdőbe, ahol nem mondhatom, hogy kellemes illat fogadott bennünket. A túra fénypontja előtt elsétáltunk egy vízeséshez, ahol sikeresen egyensúlyoztunk a hatalmas köveken, hogy megpillanthassuk a kövek által körbezárt kis tavacskát. A mai délelőtt fénypontja pedig az elefántokon történő utazás volt, mely nagy élményt jelentett mindannyiunk számára. Elefántra kettesével lehetett felülni, az én párom Dia lett. Ahogy beszálltunk az elefánt kosarába, s indulásra kész volt az elefánt, az első lépésnél hirtelen satufék, és apró thai emberek kiabálását hallottuk: seat belt! Csak pislogtunk először,  mire rájöttünk, van egy narancssárga szalag, ami a biztonsági övet jelenti a kosárkában az elefánt hátán, de igazából ez túl sok biztonságot nem ad. (Már csak a légzsákot hiányoltuk..) Bekapcsoltuk tehát a biztonsági övet, és az elefánt már száguldozott is velünk a neki kijelölt kb. 20 méteres terepen. A fickó, aki vezette az elefántot, a vége felé leugrott, elkérte a fényképezőnket és csinált rólunk egy-két muris képet az elefánt hátán ülve. Drága elefántunk, érezvén, hogy nincs ott a kontroll, elindult velünk a víz felé, egy lejtős domboldalon. Mi szóltunk az elefánt sofőrünknek, hogy hey, de ő csak nevetett rajtunk. Aztán persze visszaparancsolta elefántunkat a helyes útra. Picit sajnáltam ezeket az állatokat, hogy kivették őket a természetből, kvázi börtönbe zárták őket. Persze jól bánnak velük, etetik őket és vigyáznak rájuk, de mégis elvették a szabadságukat, turista látványosság lett belőlük... Sokan nem értenek velem egyet, mikor látok egy delfin show-t például, sokan azt mondják, ez a delfineknek jó, hisz szeretik őket, etetik őket, megvédik őket - csak éppen a szabadságukat vették el. Én sem érezném jól magam, ha valaki kikapna a már megszokott, lehet, nem teljesen veszélytelen életemből, de megvédene, etetne, itatna, miegymás, de akkor is elvenné leféltettebb kincsem, a szabadságom. Élveztem ezt az elefánttúrát is,bár sajnáltam szegény állatokat...

Az izgalmas dzsungeltúra után megebédeltünk, és délután további, szebbnél szebb szállodákat látogattunk meg a szigeten. A Centara Grand Beach Samui a Chaweng Beach-en helyezkedik el, közvetlen a tengerparton, közel a nyüzsis városhoz. Homokos tengerpart, jól fürödhető partszakasz jellemzi. Ahogy megláttam a szállodát, tudtam, ő lesz az egyik kedvencem! Gyönyörű a szálloda, nagyon szép a kertrésze, tele zölddel, pálmákkal, minden szobája tengerre néző. A kertben jacuzzi, modern, csodálatos medence. Nagyon tetszett nekünk, ahogy a szállodák összejátszanak a természettel. A medence építése miatt a fákat nem kivágják, hanem egyszerűen beleépítik a medencébe, mely egy fantasztikus látképet produkál. A szálloda több épületből áll, melyek 2-3 szintesen, hófehéren ragyognak, ami abszolút az én ízlésemnek megfelelő. A szállodában főzőtanfolyamra is van lehetőség, ha némelyik vendég szeretné elsajátítani a thai konyha művészetének rejtelmeit. 

A Chaweng Regent Beach Resort, mint nevéből kiderül, szintén a Chaweng Beach-en helyezkedik el, közvetlen a finom homokos tengerparton, közel a városhoz. Ez a hotel is nagyon tetszett, több egy-kétemeletes villákból áll, hatalmas, szép kerttel, két úszómedencével. A szálloda szobái és étterme felújítottak, a strandrésze egyszerű, és tulajdonképpen a strandot bárki használhatja, nemcsak a szálloda vendégei.

A Kandaburi Resort szintén a Chaweng Beach-en található, és a szálloda két részre oszlik, a tengerparthoz közelebb eső részen a Beachside szobák, míg a túloldalon a Hillside szobák kapnak helyet. A kert nagyon elegáns, a recepcióról egy hosszú fehér lépcső vezet le a kertbe, a medencékhez és a szobákhoz. A szállodához két úszómedence tartozik, s ami nekem nagyon tetszett, mert egyedinek találtam (ehhez tudni kell, én nem szeretem a „tömegszépséget”, engem az vonz nagyon, ha valami a maga egyszerűségében szép, vagy ha valami egyedi, amiben valami különlegességet vélek felfedezni, ami máshol nincsen), a bejárat előtt az elefánt formájú szökőkutak. Thaiföldön sokminden az elefántról szól, hisz ott ő a szent állat, nagyon sok motívumon az elefánt szerepel, ami nagyon megnyerte a tetszésem, mert a zsiráfok mellett (kedvenc állatkám a zsiráf) az elefántokat is nagyon szeretem. Az elefánt is különleges, és teljesen egyedi, ugye az ormánya miatt. Majdnem minden szállodában, ezt lehet látni a képeken, úgy várják a vendégeket, hogy az ágyra törölközőből elefántot hajtogatnak, s orchideával díszítik őket. A medencékbe itt is beépítve a pálma, sőt, itt a nyugágyakat is betették a pool-ba, úgyhogy számos különlegességet rejt a szálloda.  

A The Imperial Samui Beach Resort közvetlen tengerparti, egy lankás részen helyezkedik el csodálatos kilátással a tengerre. Ez a szálloda valamiért nem fogott meg annyira, csupán a kertje és a medence rész. A medencéje viszont szerintem messze az egyik legszebb a szigeten, szinte beleépítették a tengert. A hatalmas zöld kertben golfautókkal közlekednek, lépcsőből sincs hiány, így a mozgást nem kedvelőknek nem annyira ajánlatos a szállodát foglalni.   

2013. Június 6. csütörtök

Reggeli után transzfer a komp kikötőbe, és irány az álomszép Koh Phangan, Koh Samui testvérszigete. 

Koh Samuitól kb. 20 km-re északi irányba helyezkedik el az általam álomszigetnek titulált Koh Phangan, mely az ország ötödik legnagyobb szigete (170 km2), telis tele off road szakaszokkal. A szigeten kb. tízezer ember él. Bár a sziget valóban nem nagy (valamivel kisebb, mint Koh Samui), mégis 40 perc alatt jutottunk el a kompkikötőből a szállodába, az útviszonyoknak köszönhetően. Koh Samuiról megközelíthető komppal (kb. 30 perc), vagy speedboattal, melyet számos szálloda kínál az utasok részére. Speedboat transzfernél azonban fel kell arra készülni, hogy ki- és beszállásnál a hosszabb nadrágot hajtsuk fel, szandált, cipőt vegyük le, ugyanis sok esetben a be- és kiszállás a vízben történik, mely számomra szintén fantasztikus élmény volt. Sokszor hallani, olvasni, hogy "Koh Phangan olyan, mint Koh Samui 15 évvel ezelőtt" - ez azért mint megtudtuk és ahogy tapasztaltuk, nem teljesen így van, egy merőben más zöld környezet, döcögve járható domb- és hegyoldalak vittek végig az időnként szerpentinre emlékeztető utunkon.  

A mai éjszakát a Buri Rasa Village-ben töltöttük Koh Phangan szigetén. Egy igazi álomsziget! Fehér homokos tengerpart, 28-30 fokos víz, szikrázó napsütés, fokozatosan mélyülő türkizkék tenger, mely olyannyira átlátszó, hogy látni a halakat, ahogy úszkálnak melletted, égbe nyúló pálmafák, csodás zöld növényzet - tökéletes célpont elmenekülni a hétköznapok szürke homályából, tökéletes helyszín a relaxra, a pihenésre, ahol önkénytelenül is mosolyra húzódik ajkunk. Koh Phangan első látásra szerelem volt! A szálloda közvetlen tengerparti, a Thong Nai Pan strandszakaszon helyezkedik el. A szállodában a tengerparton reggeliztünk tűző napsütésben, ami hatalmas élmény volt, gondolhatjátok! A szállodának saját speedboat-ja van, így a szálloda vendégei nem kell a komp menetrendhez igazodjanak, ha át akarnak jönni Koh Samuiról, mely gyorshajó a szálloda előtt teszi ki őket (kiszállás a tengerben). Hihetetlenül barátságos szálloda, gondozott kis kertecskével, egyemeletes épületekben. A szobák tágasak, a terasz épp csak egy kilépő a földszinten (mi ott laktunk), de nincs elkerítve, csupán a zöld növényzettel. Az élet a tengerparton zajlik, az étterem, a bár, minden a fehér homokban, a szabad ég alatt, szikrázó napsütés társaságában. Egy új, korrekt négycsillagos szálloda kedves személyzettel. Egy éjszakát töltöttünk e kedves hotelben, vacsora után tettünk egy sétát a „városkában”, mely tulajdonképpen egy kis utca néhány üzlettel, étteremmel. Ez a kis sziget (legalább is a szálloda közvetlen környezete) nem a nyüzsiről, a szórakozásról szól, itt a nyugalom dominál, a relax, egy könnyű esti séta, egy koktél a tengerparton. Nászutasoknak, nyugalomra vágyóknak ajánlható a sziget.

A mai napon megtekintettünk néhány szállodát a szigeten. A Santhiya Resort egy csodaszép luxusszálloda, mely egy domboldalon helyezkedik el, fantasztikus kilátással az álomszép tengerre, hatalmas medencével,  végeláthatatlan kerttel. A szálloda területén golfautó közlekedik, minden megállóban fel van tüntetve a „,menetrend”. A szállodához három étterem és két bár tartozik. A hotelnek saját speedboat-ja van, mely a szálloda és Koh Samui között közlekedik, s foglalható a szálloda vendégei részére. A félig nyitott fürdőszoba, a napfényben történő zuhanyzás nem idegen a szállodában, a szigeten. Az új Supreme Poolaccess szobákból a kijárat közvetlen egy nagy medencébe történik, így tulajdonképpen lehetőség van esténként hazaúszni. Mindemellett sok szállodában megtalálható a pool-os szoba, melyek saját, privát medencével rendelkeznek, természetesen a Santhiya Resortban is számos saját medencés szoba foglalható, mely egy igazi élményt nyújt a vendégeknek. A sportot kedvelők részére a félig nyitott, fal nélküli edzőterem maga a mennyország!

Következő állomásunk a Panviman Resort Koh Phangan, mely szintén az álomszép fehér homokos tengerparton helyezkedik el. A kert itt is hatalmas, sok a lépcső a szálloda területén, gyönyörűek a medencék, tágasak, szépek a szobák. Ennél a szállodánál elcsodálkoztunk, miért csak 3 és fél csillagot kapott a katalógusban. Véleményünk szerint négy, négy- és fél csillagot simán megérdemelne a szálloda! Tengerpartja homokos és sziklás is egyben, csodás kövek láthatóak a partszakaszon.

A következő szállodához, a Pariya Resortba, speedboattal mentünk. Az út a két szálloda között csodálatos volt! Én még ennyire szép sziklákat nem láttam tengerben (egész pontosan láttam már nagyon szép sziklás partot, mégpedig Portugáliában, Algarven, így most Portugália mellett Koh Phangan is nagy kedvencem lett!). Álomszép, mesébe illő táj vezetett utunkon, melyről le sem tudtam venni a szemem. Azt kívántam, bárcsak ez a rövidke hajóút örökké tartana! A szállodának 39 villája van, melyek egyedülállóak, modern berendezéssel. Itt megnéztünk 6-8 szobát, de minden villa egyforma volt – nem is értettük, minek mutogatnak ennyit, hisz tényleg semmi eltérést nem véltünk felfedezni.

A szállodából speedboattal tértünk vissza eredeti szállodánkhoz, a Buri Rasa Village-be, s este gyalog sétáltunk át a szomszédos Anantara Rasananda szállodába a tengerparton. A séta kb. 3 percet vett igénybe, annyira egymás mellett van a két szálloda. Az Anantara nagyon szép, elegáns hotel, de valahogy mindannyian többet vártunk tőle. Először a Spa-t néztük meg, melyhez kegyetlen sok lépcsőt másztunk fel, s megállapítottuk, ha a kedves vendég lezuhanyzik, s szobájából felsétál a spa-ba a közel 40 fokban, bizony zuhannyal kell indítania a kezelést. A szálloda szobái szépek, elegánsak, a tengerparti étterem és beach bár itt sem maradhatott el. Thaiföldön 3 thai sör van, az egyik a Singha, a sárkányos, mely 5 % alkoholtartalommal bír, a másik a Chang, az elefántos, mely alkoholtartalma 6 %, és van még a tigrises, aminek elfelejtettem a nevét. 

Az Anantara szállodában vacsoráztunk, ahol is úgy hozta az élet, hogy az asztalnál ismét idegenvezetőnk, Nan mellé kerültem. Megragadtam az alkalmat, s kérdések sorozatát tettem fel neki. Nan nagyon jól beszélt németül, megkérdeztem, hol tanulta. Említette, sokat járt Európában, illetve az iskolában tanulta már a németet. A thai iskolákban az angol kötelező, hisz fejlődni kell a világgal (oh, itt elszégyelltem magam, persze csak halkan, ha tudná, hogy Magyarországon mennyi ember él, aki nem beszél nyelveket... ..de nyilván ezt nem mondtam ki hangosan), a németet sajnos kevesen beszélik. Aki beszéli, előnyben van. Kértem tőle egy névkártyát, ahol a legnagyobb betűvel a Deutsch sprechender Reiseleiter szerepelt, nem is a saját neve. Ő egyébként valamilyen szinten szabadúszó, de német nyelvtudása miatt akad munkája helyi partnerirodánknál is bőven. Velünk is a Go Vacation megbízásából volt, s elmondása alapján a bangkoki és az észak-thaiföldi túrákat vezeti főként, a szigetekre, a tengerpartra ritkán jön le, hisz itt már nincs szükség idegenvezetésre a pihenéshez, szórakozáshoz. Érdeklődtem, a thai emberek, ha szabadságra mennek, vajon merre utaznak, vajon elhagyják az országot, hisz itt országon belül minden megvan. A bangkoki emberek lejönnek a tengerpartra, vagy elmennek a szomszédos Malaysiába, az európai utazás már nem annyira kifizethető. Mesélte Nan, amikor még az osztrákoknak schillingjük volt, nem volt olyan durva az árfolyam, az euró azonban mindent megdrágított. Ő sokat utazott anno Európába, de az árfolyam és a jelenlegi drágulások miatt már évek óta nem volt kontinensünkön. Említette, hogy életében most van először ő is Koh Phanganon, ezen nagyon elcsodálkoztam. 

2013. Június 7. péntek 

Az Akyra Chura Samui egy 4 csillagon tengerparti szálloda a Chaweng Beachen, ahol a tenger nem igazán fürödhető a hínárnak látszó ismeretlen növényzet miatt. A partszakaszon végig szállodák, különböző bárok, éttermek, a strandon a siófoki nyaralást emlékeinkbe időző mozgó árusok értékesítik portékáikat, de itt most nem főtt kukoricát kiabálnak, hanem szalmakalapot, fürdőruhát kínálnak a tengerparton sziesztázó turistáknak. Őszintén megvallva, ez a szálloda annyira nem bűvölt el bennünket, egy korrekt négycsillagos szálloda kerttel, úszómedencével, modern stílusban. Annyira modern volt a stílus, hogy egyetlen nap volt, mikor ebédre grillt és hamburgert lehetett látni a tengerparti büféasztalon.     

Az utolsó két éjszakát az Akaryn Samui szállodában töltöttük, melynek kertje hatalmas, elegáns, szép zöld növényzettel telített. Egy kisebb medence a poolbár miatt lett kialakítva, ahol délután megittunk egy hideg sört a tűző napon, közvetlen alatta egy nagyobb medence, melyben már lehetett szabadon úszkálni. A medencékben tengervíz volt, ez ellensúlyozta azt a tényt, hogy a partszakaszon a tenger kvázi fürödhetetlen. A csoport tagjai, miután megnézték, annyit mondtak, rossz a part, s mivel én mindaddig kételkedem, míg azt a saját szemeimmel nem látom, saját bőrömön nem érzékelem, lementem én is a partra meglesni, milyen a tenger. Apró kavicsok, kövek szúrták a lábam, s a hínárszerű növényképződmény olyannyira jelen volt a vízben, hogy inkább visszamentem a biztonságos medencébe. A szálloda étterme nagyon elit, egyetlen szálloda volt, ahol a reggelit nem büfé asztalon kínálták, hanem a’la carte étlapról kellett választani. A poolbár és az az érzés, amikor gondok nélkül, szabadon, boldogan iszod a hideg sört a medencében nyakig ülve a szikrázóan tűző napon, az az érzés elmondhatatlan, leírhatatlan, ezt meg kell tapasztalni, át kell élni! A szállodának egyébként 52 villája van, mind pool villa, tehát kivétel nélkül mind saját medencével rendelkezik. Emlékeim szerint private pool-os szobában még soha nem laktam. Miután átvettük a szobát, első dolgunk volt a zuhany után fürdőruhába bújni, és belehuppanni a saját medencénkbe. A suite-ek medencés teraszát remekül eltakarja a zöld növényzet, így nyugodtan hűsölhet, relaxálhat mindenki, senki sem zavarja meg a nyugalmat. A szobák tágasak, a fürdő hatalmas, s a zuhanyrész félig nyitott, így nem kell ám csodálkozni, ha az ember különféle állatkákkal (mint például gekkó) zuhanyzik.    

A mai vacsorát a Santiburi Beach Resort, Golf & Spa szállodában szolgálták fel, a hotel megtekintése után. Az exkluzív szálloda közvetlen a privát strandon helyezkedik el, a Maenam Beach szakaszon. Német vezetéssel tagja a „Leading Hotels of the World” csoportnak. A szálloda nagyon elegáns, ezt látni a szobák berendezésén, a szálloda egészén. A kertje hatalmas, és ahogy az úszómedencét megpillantottuk, egy mondat bukott elő belőlünk: Ez már medence! Ebben már lehet úszni! Ilyen nagy medencét tényleg nem láttunk egyik szállodában sem! A kert is hatalmas, nagy teniszpálya, csupa zöld minden, a kertben csirkékkel és még nyuszival is találkoztunk (s mivel itt láttam csirkét a kertben, ezen az estén biztonsággal falatoztam a currys csirkét rizzsel:)). 

2013. Június 8. szombat

Mai napon az első szállodánk a Six Senses Samui volt, melyet meglátogattunk. Szintén egy hatalmas létesítmény privát villáival gyönyörű zöld növényzettel övezve. A szállodán belül golfautóval közlekednek, mert itt is nagy a távolság, ha valahová el szeretnénk jutni a létesítményen belül. Tengerpartja sziklás, köves, fürdésre nem igazán ideális, amit kárpótol a szálloda gyönyörű medencéje, melyből fantasztikus kilátás nyílik a tengerre. Szobái elegánsan lettek berendezve, a hatalmas üvegfalak tökéletesen beengedik a napfényt, melyet a zöld növényzet árnyékol le, ugyanakkor a privát szféra is megmarad, hisz a villák között távolság van.

Következő szállodánk a mai napra a The Tongsai Bay Koh Samui, mely egy privát öbölben helyezkedik el. A hotelhez 83 villa és suite tartozik, a kertben két medence, poolbár kényezteti a vendégeket. Szobái szépen, ízlésesen berendezettek, a partszakasz itt is homokos, sziklás és köves. Nagyon kellemes hangulatú, kedves szálloda.

Az Anantara Lawana Koh Samui a Chaweng Beach-en helyezkedik el, közel a nyüzsis városhoz. A szállodában infinity úszómedence található poolbárral, két étterem, mely éttermek egyike a Sky Hug Restaurant névre hallgat. Cölöpökön álló privát részben helyeztek el egy asztalt, székeket, csodálatos kilátással a tengerre. Itt a vacsorázni vágyó párocska teljesen különvonulhat a külvilágtól, egy meghitt privát szférában, de mégis egy étteremben. A szobák nagyon elegánsak, tágasak az Anantara névhez hűen.       

A Sala Samui Resort egy modern boutique resort, a Choeng Mon Beach-en található. Tágas szobák, nagy kert, két úszómedence, teljesen korrekt, 5 csillagos szálloda.  

A Melati Beach Resort közvetlen tengerparti szálloda, a Thongson öbölnél. Chaweng kb. 15 perc, a repülőtér kb. 10 perc autóval. A szálloda gyönyörű, nekem ez lett az egyik kedvencem Koh Samuin. A szobák nagyon szépek, a kert hatalmas, mindenhol zöld, tökéletes elrendezéssel. Az utolsó esténket itt töltöttük, a szállodát egy német ember vezeti, aki már 13 éve él az országban. A vacsorát a tengerparton szolgálták fel, welcome drinknek egy finom koktélt kaptunk, és a vacsora után egy show műsorral kedveskedtek. A wifi ebben a szállodában is ingyenes. Mivel vacsoravendégek voltunk ebben az elegáns szállodában, így a tengert sajnos nem tudtuk letesztelni, de véleményem szerint itt abszolút fürödhető a tenger.

Írnék pár gondolatot a gyümölcsökről is, miket ettünk kint. Az ananász minden alkalommal a desszert része volt, aminek én külön örültem, hisz a rengeteg edzés, futás kárpótlásaként (ami kint elmaradt) az ananász ugye köztudottan zsírégető. Emellett a dinnye sem maradt le soha az asztalról, a mangó isteni finom, a banánnak is egész más íze volt, nem beszélve a sárgadinnyéről. Ami mindig ott volt, az úgynevezett sárkánygyümölcs, amit én eddig csak fotókról ismertem, amit mákos dinnyének neveztük el. Olyan, mint egy éretlen sárgadinnye mákszemekkel. Nant kérdeztük a desszertekről, s elmondta, Thaiföldön luxus a csoki, a sütemény, mert nagyon drága, viszont vannak édes gyümölcsök, melyek a tökéletes desszertet biztosítják.

Az egész utazást fantasztikus volt, teljesen elbűvölt minden, amit láttunk, ahol jártunk, amit éreztünk! Mintha egy álomvilágba csöppentem volna, néha az volt az érzésem. Tényleg szebbnél szebb szállodákat láttunk, s az igazi varázs, amikor életre kel a már oly rég ismert katalógus. Tulajdonképpen azt kell mondjam, nem láttunk rossz szállodát (bár ugye minden relatív), minden szálloda a kategóriájának megfelelő, rendezett, olykor elegáns szobákkal, hatalmas, ápolt kerttel, csodálatos tengerparttal, gyönyörű, ötletes medencékkel. A legtöbb helyen a wifi ingyenes a szálloda területén, a személyzet kivétel nélkül mindenhol kedves, figyelmes, mosolyognak, mindenkit meghajlással, kezüket imatartásba zárva köszöntenek. Utolsó esténken nem mondtam végső búcsút az országnak, mert tudom jól, ide még visszatérek...  

2013. Június 9. vasárnap

Egyszer minden szép történet véget ér, ha akarjuk, ha nem, így végéhez ért a mi kis thaiföldi kalandunk is ezen a verőfényes reggelen. Egyik szemem sírt, otthagyni a csodát, másik szemem azonban izgatottan várta, hogy itthon a barátaimmal megoszthassam élményeimet. Hajnali 6-kor keltünk, Nan minden reggelre telefonos ébresztőt kért nekünk, fél 7-re kellett menni az étterembe, pontban 7 órakor indult transzferünk a Koh Samui repülőtérre, ahol menetrend szerint 08h45m-kor szállt fel a Bangkok Airways Koh Samui - Bangkok járata. Tíz óra tájékán már Bangkokban voltunk, azon a hatalmas repülőtéren, mit soha nem felejtek el, még utoljára ittunk egy thai kávét thai ásványvízzel, elköltöttük az utolsó bahtunkat is, megkerestük a smoking room-ot, és búcsút mondtunk ennek a fantasztikus országnak. 13h10m-kor indult az Austrian Airlines Bangkok-Bécs járata, mely tíz órás repülőút egy örökkévalóságnak tűnt. Este 6 óra magasságában bemondta a pilóta, hogy Budapest felett repülünk, majd elkezdtünk ereszkedni, fél 7 körül landoltunk Bécsben, ahonnan a 2 és fél órás buszos utazás a legnehezebb volt számomra. Este fél 11-kor hívtam a taxit a Népligetbe, akkor már alig álltam a lábamon. Hosszú volt ez a nap, tudtam, vasárnap nem kell majd ringatni, hogy elaludjak...  

További képek: 

https://picasaweb.google.com/109214088761100794217/Thailand0109JUN2013?authkey=Gv1sRgCI-7vfTBq9qxtAE

Repülőjegy- és szállásfoglalás: nálam! :)