Imádom a munkámat! Imádom, hogy olyan álomszép
országokba, olyan álomszép városokba, olyan álomszép tengerpartokra jutok el,
imádom, hogy olyan álomszép szállodákban hajthatom álomra fejem, olyan
fantasztikus, élménydús programokon, kirándulásokon vehetek részt időnként,
munkaidőben, munkám részeként, amiért más súlyos pénzeket fizet. Imádom, hogy
bejárhatom a fél világot, imádom, hogy megismerhetek más kultúrát, más
szokásokat, más embereket, és imádom, hogy mindezt itthon elmesélhetem,
közvetíthetem. Így történt idén január 19-én is, mikor titkos álmaim egyike
vált valóra: eljutottam Miamiba! Olyannyira titkos vágyam volt e csodás
város, hogy még én magam sem tudtam róla, mindaddig, míg szóba nem került e
fantasztikus lehetőség. Hatalmas köszönet érte főnökömnek, Katinak, hogy
megismerhettünk három csodás várost Floridában, igazi álomvárosokat, melyeket
ezidáig csak filmeken láthattam. Megnéztük a csodaszép floridai
"aranyháromszöget", mely Miami, Key West, és Naples.
Egyik szebb, mint a másik, mindhárom városnak megvan a maga egyedi hangulata,
sajátos vonzereje, megvan bennük az a kisugárzás, az a szikra, mely piciny szívemet
azonnal, első látásra szerelembe borította...
2016. január 19, kedd
Budapest - Frankfurt - Miami
Egész éjszaka izgatottan lestem telefonom kijelzőjét,
melyen az ébresztő 02:30h-ra lett beállítva; sehogy sem tudtam álomba szenderülni.
Annyira izgatott voltam, annyira vártam már a reggelt, a hajnali fényeket, mint
talán még soha. Hajnal fél négyre jött értem a taxi, mellyel elsuhantunk
először Újpestre, majd irány Ferihegy! A repülőtéren összeszedtük a szakmai
csoportot, összerázódott a csipet csapat, 06 óra 20 perckor pedig már a
Lufthansa 1343-as járatával úton voltunk Frankfurtba, ahonnan pontban tíz
órakor, német pontossággal hagytuk magunk mögött Európát és vettük az irányt az
Atlanti óceán felé. A Frankfurt-Miami szakaszt az LH462-es járatán A380-as
géppel tettük meg. Soha nem repültem még A380-as repülőgéppel. Iszonyat nagy
élmény volt! Hatalmas nagy monstrum, az emeleten first és business osztályok,
az alsó szinten a premium economy és normál economy class. A felső szinten az
utolsó részben helyett kapott még kb tíz sor turista osztály. A hazaúton volt
szerencsénk kipróbálni az emeleten utazni, a gép végében, de ne rohanjunk most
annyira előre... Az odaúton az alsó szinten utaztunk, kényelmes, nagyon szép
utunk volt végig, nem rázott a gép, nem kerültünk hatalmas légörvénybe, nem
volt nagy turbulencia, csak a szokásos tenger felett repülök élmény.
Teljesen nyugodtan repültünk. A repülési idő menetrend szerint 10 óra 30 perc volt.
Hosszú, nagyon hosszú... Aludni sajnos nem sokat tudtam, csupán 30-40 percet,
de a maradék időben remekül elfoglaltam magam: játszottam a tableten izgalmas
játékaimmal, megdöntöttem saját rekordomat, csodaszép fotókat készítettem a
magasból, fényképeket szerkesztettem, kiolvastam a Lufi újság januári számát,
filmet néztem, álmodoztam, elmerengtem az élet nagy kérdésein, meditáltam,
felkészültem a nagy találkozásra, úgyhogy teljesen jól elvoltam... A Lufthansa
magazinban olvastam a flottáról érdekességeket. A Lufi összesen 14db A380-as,
19db B747-8-as, és 13db B747-400-as géppel rendelkezik, hogy csak a hatalmas
monstrumokat említsem. Az A380-as hossza 72,7m, szélessége 79,8m, magassága
24,1m, sebessége 907km/h. A gépen 8 first, 92 business, 52 premium és 336
economy class kapott helyet. Hihetetlen, de ugyanakkor fantasztikus számok...
Nagyon boldog vagyok, hogy utazhattam egy ilyen hatalmas, emeletes géppel!
Nekem ezidáig a Boeing 777-es volt a legnagyobb repülőgép, melynek fedélzetén
ülhettem, és megmondom őszintén, kényelem szempontjából nem nagyon találtam
különbséget, talán amiatt, mert a hatalmas Airbus-ba még több ülőhelyet
bezsúfoltak a nagyobb forgalom és bevétel elérése érdekében. Tehát, bár nagyobb
a kapacitása, de kényelem szempontjából (utas szempontból) nincs nagy különbség
a két géptípus között szerintem.
Helyi idő szerint 14:30h-kor landoltunk Miami
nemzetközi repülőterén, s kezdődött a "buli" a belépésnél. USA-ba
történő belépéshez magyar állampolgárnak már nincs szüksége vízumra, csupán egy
regisztrációs űrlapot kell kitölteni interneten, ez az úgynevezett ESTA
(Electronic System for Travel Authorization), melynek ára 14 USD, kizárólag
online, bankkártyával fizethető. A tranzakció után azonnal megkapjuk az
engedélyszámot és a státuszt a visszaigazoló lapon: engedély megadva. A
repülőgép fedélzetén egy vámnyilatkozatot kell kitölteni, mely nyilatkozattal,
s az ESTA engedélyszámmal mehetünk a beléptető automatához, ahol ujjlenyomatot
kell adnunk, a gép csinál rólunk egy fotót (gyönyörű képek készültek majd
tizennégy órás utazás és a fedélzeten nemalvás után, gondolhatjátok...), majd
kapunk egy papírfecnit, ami már feljogosít bennünket arra, hogy beálljunk egy
következő hosszú sorba és végre egy élő emberrel beszélhessünk arról, miért is
szeretnénk mi az Egyesült Államok területére belépni. Miután meggyőződtek
arról, hogy nem vagyunk sem terroristák, sem menekültek, csupán szimpla
turistaként szeretnénk megcsodálni e gyönyörűnek vélt legendás országot, újabb
ujjlenyomatot vettek tőlünk, majd szép napot kívánva szaladhattunk a
bőröndökért (akik akkor már több kört forogtak a poggyászkiadón), hogy minél
előbb beleszippanthassunk Miami csodás, friss levegőjébe.
A repülőtéren helyi partnerirodánk, a New World
Travel egy nagyon helyes munkatársa várt bennünket, Petra személyében, aki
egyébként egy osztrák hölgy, Linz mellől származik és már tizenéve él
Amerikában. Miután mindenki átjutott az ellenőrzésen, mindenki otthagyta
ujjlenyomatát a repülőtéren, beszálltunk a fekete limuzinbuszba és indultunk
szállodánk irányába. A buszos transzferút alatt, bár picit fáradtan, nyúzottan,
de vidáman és mosolyogva bámultunk ki az ablakon; már most ízelítőt kaptunk a
város pezsgő hangulatából, a nyüzsgő, életvidám Miamiból.
Miami, Florida legszebb,
legszínesebb és legnépesebb tengerparti városa, hatalmas felhőkarcolóival egy
igazán élhető világváros, egyedi hangulatával, lezserségével, sokszínűségével
mágnesként vonzza a turistákat. A város Florida délkeleti részén található, az
Atlanti óceán partjainál, gyönyörű homokos tengerparti szakaszokkal, exkluzív
tengerparti luxusvillákkal sztárok kedvenc nyaralóhelyeként szolgál. Sokat
hallottam, hogy Miami más, mint a többi amerikai város; aki a tipikus USA-t
keresi, ne Floridában tegye. Furcsa, de sok helyen inkább spanyolul beszélnek,
mint angolul, hisz számottevő a kubai, a mexikói, a haiti, a dél-amerikai és
európai lakos az államban. És természetesen, mint bárhol a nagyvilágban, itt is
összefutottunk egy-egy olyan emberrel, akinek nagyszülei vagy esetleg szülei magyar
származásúak, és ha már nem is tud perfekt magyarul, de néhány magyar szó
bizony még eszébe jutott, amit gyermekkorában tanult. Visszatérve a városra,
találtam az interneten egy olyan kifejezést, hogy "Miami az Egyesült
Államok legnagyobb spanyol városa". Jelentős ipari, kereskedelmi,
turisztikai központ, fontos tengeri kikötő; a Karib tengeri hajóutak jelentős
része indul Miami Beach kikötőjéből. A város székhelye több vállalkozásnak,
cégnek, banknak, tévéstúdiónak, helyszíne számos amerikai sikerfilmnek,
filmsorozatnak. December közepe óta Will Smith szuperprodukciója kattog az
agyamban, lelki szemeim előtt több ezerszer lejátszva az egykor hatalmas sikert
arató videoklipet: Welcome to Miami!
Miami éghajlata a Golf-áramlatnak köszönhetően egész évben
meleg, olvashatjuk több internetes portálon, az igazsághoz azonban
hozzátartozik, hogy januárban van azért két hűvösebb hét, amit mi pont
kifogtunk. Január tél, még a csodás Miamiban is. De természetesen nem
panaszkodhatunk, mert sem 0 fok alá nem kúszott a hőmérő higanyszála, sem havat
nem kellett lapátolnunk, ennek ellenére a fürdőruhámat sajnos olyan szárazon
hoztam haza, amilyen szárazon elvittem (...bár az igazsághoz hozzátartozik,
hogy még soha nem voltam ruhában a tengerben... ...egészen 2016. január
26-ig... ...akkor, ott, aznap, Florida partjainál az Atlanti óceánban
megtörtént a csoda... ...fürdőruha híján, ami épp a szállodai szobám 12.
emeletén pihent a már jól megtömött bőröndöm legalján, ruhástól szaladtam az
óceán vízébe... ...nem tehettem mást, ő hívott, én mentem... ..de ez egy
későbbi történet...). Miami éghajlata trópusi, a nyár forró és nedves (májustól
októberig, hasonlóan a Karib térség éghajlatához), a tél meleg, kevesebb
csapadékkal. Hűvösebb idő november és március között fordul elő. Hurrikánok
leginkább nyáron érkeznek a térségbe. Floridát a Napsütés államaként is
emlegetik, ugyanakkor a legcsapadékosabb része is az USA-nak.
Florida, becenevén Sunshine
State, az Amerikai Egyesült Államok délkeleti állama, melynek leghíresebb városa
természetesen Miami. Az állam hatalmas területen (félsziget) fekszik, keleti
oldalon az Atlanti Óceán, nyugaton a Mexikói öböl, délen pedig a Floridai
szoros határolja, ahol a földnyelv déli része annyira közel van a
Karib-tengerhez illetve a Karib-térséghez, hogy itt a víz színe már abszolút
karibi hangulatot kölcsönöz. Az állam híres és ismert városai többek között
Miami, Orlando, Fort Lauderdale, Jacksonville, Daytona Beach, Palm Beach,
Tampa, Sarasota, Fort Myers, Naples, Everglades, Key Largo és Key West. A déli
rész egy hatalmas nemzeti park, egy szubtrópusi ősmocsár, híres turisztikai
látványosság is egyben, az Everglades Nemzeti Park, mely floridai utazásunk
során kihagyhatatlan program.
Délután öt óra magasságában érkeztünk meg a szállodába,
ahol pezsgővel vártak bennünket, hogy ne unatkozzunk, hogy el ne aludjunk, amíg
megkapjuk a szobákat.
Első szállodánk az elegáns, exkluzív szolgáltatással
rendelkező, koloniál stílusú The Betsy Hotel, mely South Beach szívében,
a csodálatos Ocean Drive északi végén helyezkedik el. A szálloda egyébként
1942-ben épült (L. Murray Dixon) és a Miami Beachen található számos Art Deco
szálloda mellett az egyetlen koloniál stílusú építészeti remekmű. A hotel
nagyszerű kiindulópont számos kikapcsolódáshoz, legyen az vásárlás, szórakozás,
vacsora, éjszakai élet, különböző sporttevékenység, de remek lehetőség
pihenésre is. A szállodában elegáns étterem üzemel, ezenkívül lobby bár,
fitneszterem, a kertben medence, napozóterasz, felár ellenében a tetőtéren open
air wellnesz és spa, illetve reggelente jógaóra várja a vendégeket. A szabadban
elhelyezkedő wellness részről (tetőrész) remek kilátás nyílik az óceánra és
nagyszerű lehetőséget nyújt a napfelkeltét megcsodálni korán ébredő vendégek
részére. A repülőtér és a szálloda távolsága kb. 18 km, a buszos transzfer
forgalomtól függően nagyjából fél óra. A szálloda 61 szobával rendelkezik, a
szobák berendezése abszolút modern (...a fürdőszobában a tükörbe tévé volt
beépítve. Mikor megérkeztem, először nem tudtam, honnan jön a hang, majd
megijedtem, mikor hirtelen a tükörbe néztem. Aztán leesett, hogy a tükörben van
egy kis tévé, nem én változtam ennyire meg, mint amennyire tükörképem mutatja..
...azért nem nőtt ki a szakállam e hosszú út alatt... ..jól van, fáradt voltam,
aznap több mint tizenkét órát repültem, s alig aludtam...), mindez három
emeleten. A szobákban tévé (egy tévé a szobában a normál helyén, egy pedig a
fürdő tükrében, mint már említettem), telefon (iphone töltővel, usb
csatlakozóval az európai turisták számára), hajszárító, vasaló, fürdőköpeny,
minibár, széf, légkondi (a légkondi annyira jól működött, hogy sehogy sem
tudtam kikapcsolni, így, női logikámra hagyatkozva egyszerűen kihúztam az
egészet a konnektorból). A szállodának különböző szobatípusai vannak, nálunk
foglalható Classic King (double és twin szoba is foglalható), Superior Pool
View King, Deluxe Ocean View King, Classic Suite King és Royal Suite. Én normál
classic king szobát kaptam, kis sikátorra néztem, volt két hatalmas ágyam és
összesen tíz (igen tíz, ez nem elírás) párnám, amiből nyolcat azon nyomban
likvidáltam, mert kettő bőven elég egy rövidke alváshoz. A szobának volt azért
kis szépséghibája: az ablakokat csak nagy erőlködés árán tudtam kinyitni és
csak résnyire. Gyönyörű a szálloda, tényleg elegáns és talán mondhatni, hogy
antik, s ez az antikvitás az ablakoknál nagyon is látszott. A szálloda
ezenkívül renoválás alatt áll, ami csak időnként észlelhető, az első emeleten,
ahol én laktam, például ott a folyosón falat festettek. Mikor este mentünk
haza, a falra fel volt ragasztva egy-egy A4-es lap, hogy frissen festve, és
hogy köszönjük a megértést, és sajnálják, ha ezzel kellemetlenséget okoztak.
Rolandék szobája mellett pedig valami építkezés zaja volt fellelhető, ők erre
panaszkodtak. Vagyis igazából senki nem panaszkodott semmire, hisz örültünk,
hogy itt lehetünk, ráadásul egész nap úton voltunk, csak késő este estünk haza
a szállodába aludni. Szóval, csak tényként megállapítottuk, illetve tudjuk,
utasaink felé mit kell jeleznünk. De ettől a kis apróságtól eltekintve egy
nagyon elegáns, jó hangulatú, barátságos szállodát ismertünk meg, ahol ha
megjelenünk, az ajtót ketten nyitják ki előttünk széles mosoly kíséretében.
Miután sikeresen bejelentkeztünk a szállodába,
elfoglaltuk szobáinkat, kipakoltunk és lezuhanyoztunk, első vacsoránkat az Ocean
Ten étteremben fogyasztottuk el, és szó mi szó, nem szépítem a dolgokat,
majd megfagytunk. Az étterem az Ocean Drive és a Tizedik utca kereszteződésénél
található, innen kapta a nevét, Ocean Ten, mely Miami Beach egyik
leghangulatosabb és legkedveltebb éttermének egyike, ahol azonban, mint később
megtudtuk, a leghűvösebb a levegő a forró nyári éjszakában. De most tél volt.
Hűvös. Este már-már hideg, így a vacsora előtt-alatt-után a melegítőnek
dörgölőzve álmodoztunk forró nyári napsütésről, nosztalgiáztunk a júliusi
negyven fokos hőségről. Szó mi szó, gyarló az ember, soha nem jó, ami éppen
van. Vacsora után hazasétáltunk - vagy inkább hazaszaladtunk, mint akit
rakétából lőttek ki, hogy minél előbb beállhassunk a forró zuhany alá és minél
előbb álomra hajthassuk fejünket, hisz ezen az estén rekord hosszúságú napot
tudhattunk magunk mögött...
2016. január 20, szerda
Miami
Kissé naiv gondolataim dacára, miszerint végigalszom
majd az éjszakát, hiszen rég voltam már ilyen fáradt és álmos, hajnali 3 óra 27
perckor kinyílt a szemem, és bárhogy forgolódtam, bárhogy izegtem-mozogtam,
számoltam a bárányokat, a csillagokat, számolhattam én bármit, visszaaludni
sehogyan sem tudtam. Reggel négy és öt óra magasságában gyors és hatékony
fejszámolást végezve úgy döntöttem, nem szenvedek tovább a sötétben,
felkapcsoltam a lámpát, kezembe vettem telefonomat, s miután tudatosult bennem,
hogy Magyarországon már jócskán elkezdődött az aznapi élet, elkezdtem
ismerőseimnek írogatni messengeren, e-mailen, viberen. Helló, jó reggelt, mi
újság, itt minden okay, csak éppen aludni nem tudok, gyönyörű a város,
hullafáradt leszek ma, nagyon jó volt a repülőút, fantasztikus, hogy itt
lehetek, csodaszép minden - ilyen és hasonló gondolatokkal, mondatokkal és
az első napi fényképekkel töltöttem meg barátaim, ismerőseim postafiókját, akik
többé-kevésbé válaszolgattak is nekem, így eltelt a kora reggelem. Alig vártam,
hogy reggel hét órát üssön az óra, ugyanis hét órától lehetett reggelizni a
szállodában. Gyors zuhany és már az étteremben találtam magam. Kati aznap
reggel megelőzött, már nagyban kávézott, mikor megérkeztem. Gyors és tömör
felvilágosítást kaptam a reggeli menetéről - kapok egy kávét, egy pohár isteni
finom, frissen facsart narancslevet, és választhatok két reggelit a sokból.
Választottam egy zabkását juharsziruppal, valami barna édes cuccal, illetve egy
joghurtkelyhet szintén édes vackokkal megtűzdelve. Isteni finom volt minden,
bár a kávéról tudnék azért nekik újat tanítani, azt hiszem...
Reggeli után elkezdődött a kemény munka, a
szállodalátogatás, először pulóverben, kiskabátban, majd miután kisütött a Nap,
felmelegedett a levegő, egyre több ruhadarab került le rólunk. Mai
idegenvezetőnk Heike, szintén a New World Travel képviseletében, helyi
partnerirodánk egyik turisztikáért felelős vezetője. Nagyon helyes, kedves
német nő, aki már régóta él Amerikában ahhoz, hogy biztonsággal ismerjen
mindent. A mai nap első szállodája a Royal Palms Hotel volt, mely a
Collins Avenuen található, az Ocean Drive-tól kb tízperces séta. Ebben a szállodában
is reggelivel vártak bennünket, így ezen a csodás napon, az első Miami reggelen
dupla reggelit kaptunk. Nincs mese, ez Amerika, itt enni kell. :) A szálloda
egyébként nagy kedvencem lett, remek fekvése, abszolút modern felszereltsége, a
tenger közelsége, az amerikai fiatalos lezsersége egyből lenyűgözött. A
szálloda laza négycsillagos, nincs jelen az a sznob puccos hangulat, az a
fényűzés, mikor kiöltözve kell feszengeni az étteremben vagy a recepción, ami
igencsak távol áll tőlem, viszont megvan a modern, laza, sportos, de mégis
elegáns egyszerűség, amit én a négycsillagos szállodákban nagyon bírok. Ez az
én szállodám, ezt tudtam már első pillantásra. Az idegenvezetőnktől azt az
információt kaptuk, hogy elegendő megnézni egy-egy szállodát egy bizonyos
kategóriában, hisz minden négycsillagos szálloda így néz ki, mint ez a hotel,
és minden ötcsillagos szálloda valahogy egy sémára épül fel, ugyanígy a
háromcsillagos vagy egyéb más kategóriás szállodák. Az ötcsillagos szállodáknál
azért szó mi szó, időnként tapasztaltunk némi differenciát.
A Collins Avenue hatalmas épületei között magasodik számos
szálloda, melyet útközben megpillanthattunk, az elegáns Loews hotel, a National
és a Delano szállodák, míg elértünk következő állomásunkhoz. Az óceán melletti
sétányon húzódik végig az Ocean Drive, lent egészen a tengerparton, s vele
párhuzamosan a híres Collins Avenue, Miami leghíresebb és leghosszabb útja;
nevét John S. Collins-ról kapta, aki 1913-ban fejezte be az első hidat (Collins
Bridge) Miami Beach és Key Biscayne között. Időközben szerencsére a Napocska is
előkerült a messzi távolból, és a hőmérő higanyszála is elérni, sőt elhagyni
bizonyult a húsz fokot.
Következő állomásunk ezen a napon a háromcsillagos Marseille
Hotel volt, mely szálloda szintén a Collins Avenuen található, az Art Deco
negyed kellős közepén, alig néhány perc sétára a Royal Palms hoteltől. A hotel
közvetlen tengerparti, kilenc emeletes, gyönyörű panorámával a tengerre. Ez a
szálloda is tetszett, szerintem teljesen rendben volt, mondhatni az Art Deco
stílus egy tipikus darabja. Remek fekvése miatt vásárlási, szórakozási
lehetőségek a közvetlen közelben. A szálloda 112 szobával rendelkezik,
foglalható standard, illetve tengerre néző szoba. A kertben fűtött medence,
napozóterasz, függőágy található. A külső teraszon pedig étterem, kávézó,
poolbár. A szobákban fürdő, telefon, tévé, széf és vasaló, s remek
kilátás mind a tengerre, mind a medencében elterülő hatalmas M betűre.
Következő szállodánk a Ritz Carlton South
Beach volt, ahol, miután körbevezettek, ebéddel vártak bennünket. Az
elegáns luxusszálloda közvetlen tengerparti, az Ocean Drive közelében, az Art
Deco negyed kellős közepén, a Lincoln Road-on található, mely a város egy
kedvelt bevásárló utcája. Az elsőosztályú szálloda egy renovált, ötvenes
évekbeli épület, abszolút egyedi stílusú designt mutat. A szállodához két
gyönyörű étterem tartozik (ebből az egyik közvetlenül a parton), két
bár/lounge, a teraszon egy gyönyörű medence rálátással a tengerre, whirlpool,
egy csodás wellness rész. A szálloda 375 szobával rendelkezik, elegáns
berendezéssel, fürdővel, hajszárítóval, telefonnal, tévével, légkondival
felszerelve. A hotel több szobatípust különböztet meg; foglalható például
oldalról tengerre néző szoba, direkt tengerre néző szoba balkonnal, Junior
Suite és Suite. Amerikában a szobákban általában két nagy ágy van, két nagy
king size bed, ezt kapják a kétágyas foglalások, illetve ezt kapják a négy fős
foglalások is, hisz két franciaágyról van szó. Sportolni vágyó utasoknak
hatalmas edzőterem áll rendelkezésre a szállodában, illetve kipróbálhatják a
különböző vízi sport lehetőségeket is. A wellness részben whirlpool és szauna,
masszázs pedig külön térítés ellenében vehető igénybe.
Ebéd után indult városnéző programunk, a Miami
Citytour, ahol a Tourguide egy helyes, jó kedélyű holland idegenvezető
hölgy volt, aki már lassan húsz éve él Miamiban. Végigmentünk busszal a
belvárosban, a hatalmas felhőkarcolók között, átvágtunk az északi és nyugati
részen, kitérőt tettünk az úgynevezett Little Haiti városrészben, ahol
graffitik tömkelegét néztük meg; itt található egy iskola, melynek diákjai egy
hatalmas udvaron gyakorolnak; láttunk valóban nagyon szép alkotásokat. Itt
élnek többek között a Haiti szigetről érkezett emberek. Kiszálltunk Little
Havanna városrészben is, megnéztünk egy kubai kocsmát, ahol kubaiak sakkoztak,
nagy kártyapartik zajlottak szivarfüstben, ahol nagy volt a zaj és a
ricsaj, majd átsétáltunk egy igazi havannai dohány- és szivarboltba, ahol
igazi, finom, erős kávéval vártak minket. Utazásunk alatt sok érdekességet
mesélt nekünk az idegenvezető, többek között a kubai-amerikai problémáról, az
iskolarendszerről, illetve, hogy itt nem mindegy, ki kinek a szomszédságába
költözik. Ők anno Miamiban az ingatlanárakat nézték, és sikeresen beköltöztek
egy olyan utcába, ahol egyedül ők voltak fehérek. Mesélt érdekes kis történeteket.
Városnézés után bevásárló körútra indult a csapat nagy
része, engem azonban egy másik program sokkal jobban vonzott: futás a
tengerparton. A városnéző buszunk kitett a Macy's előtt bennünket, de úgy
gondoltam, utazásunk során lesz még shopping programunk bőven, viszont szabad
délutánunk már kevésbé, így a szálloda irányába vettem utamat. Hazasiettem,
villámgyorsan lezuhanyoztam, felvettem a futócipőmet és már lent is voltam a
tengerparton. Világosban indultam el, végig a parti sétányon, ahol rengetegen
futottak, bringáztak, kutyát sétáltattak, görkoriztak. Nagyszerű élmény volt
futni a tengerpart mellett, látni elsuhanni magam mellett a nyüzsgő életet,
Miami Beach pezsgő délutánján, mikor a Nap lemenőben van, mikor a fiatalság az
esti bulira készül, a turisták az éjszakára, én pedig mindezt konstatálva
őszinte mosollyal arcomon futottam végig a szél járta parton, elfutottam jó
messzire, amennyire csak lehet, el immáron a hatalmas felhőkarcolók mellett, s
mikor nyugovóra tért a Nap, felvillantak az esti fények, új élet költözött a
város szívébe, utamon kísértek a kivilágított pálmafák, a piros és kékes fénybe
borult szállodák, megjelent az igazi, pezsgő floridai élet. Sajnos időre vissza
kellett érnem a szállodába, így csak egy órácskát tudtam futni, némi kis
fotómegállással, hogy meg tudjak örökíteni fényképen is néhány mozzanatot ebből
a fantasztikumból, életem egyik leggyönyörűbb futásából, ami hatalmas élményt
adott, és ami emlékeimben örökké élni fog...
Este hét órakor találkozott a csapat a Betsy
szálloda lobbyjában, végigjártuk a szállodát, megnéztük a fenti wellness részt,
a külső medencét, majd jelenésünk volt az étteremben egy finom vacsorára a
szálloda menedzsmentjével. Este hét óra magasságában mondtam Gabinak, hogy
vacsora után elnézhetnénk mi is vásárolni, csak a közelbe, mivel a
"shopping time" alatt futni voltam, a szállodához pedig közel van a
Collins Avenue, számos üzletével, csupán pár perc séta. Vacsora után azonban,
fél tíz körül, csak annyit tudtam kipréselni magamból a mellettem helyet
foglaló Gabi kolléganőmnek, hogy ha tíz percen belül nem mehetek fel a
szobámba, összetolok két széket az étterem közepén és lefekszem aludni. Erre
azonban nem került sor, hisz a vendéglátók valami csoda folytán meghallották
gondolataimat, megérezték problémámat és néhány percen belül véget ért a
nap...
2016. január 21, csütörtök
Miami
Úgy gondoltam naivan, ma végre kialszom magam, ám ezen
a reggelen is pontban 3 óra 27 perckor kinyílt a szemem, mert ugye a történelem
mindig ismétli önmagát. Dejavu, gondoltam magamban, fordultam egyet, és ismét
megpróbálkoztam az alvással. Sikertelenül. Eljátszottam az előző reggeli
sztorimat, mindent szóról szóra, lépésről lépésre. Messenger, viber, e-mail,
chat. Jó reggelt, mi újság, minden rendben és így tovább... Vártam ismét
a hét órát. Reggeli. Ma én voltam az első az egész étteremben. Gyorsan írtam
messengeren Gabiéknak, hogy na mi van, hol vagytok, lekésitek a
reggelit. Jöttek. Alig telt el néhány perc, jöttek. Ma sem tudtak aludni ők
sem, én sem. Hurrá. Soha nem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, mikor
hajnalok hajnalán felébredek, és azzal küzdök majd, hogy nem tudok
visszaaludni. Én, aki fél nyolckor kelek, ha dolgozni megyek, kényelmesen, s
még akkor is időnként nehezen. Szóval hét óra, reggeli. Ugyanaz, mint tegnap.
Zabkása juharsziruppal és valami édes vacakkal, no meg persze joghurt
természetesen. Az is jó édesen. Majd jövő héttől ismét diéta. Most nem. Most
Amerikában vagyunk, itt minden cukrot cukorral esznek, cukor díszítéssel, s a
tetejére még biztos ami biztos, jó édes juharszirup kerül. Cukrozva. Mert ha
valamit csinálunk, akkor azt csináljuk becsületesen. Istenem, ha ezt az edzőm
látná, most biztos nem örülne nekem, most biztosan nem dicsérne meg...
Az édes reggeli után szuper programunk volt, elmentünk
a Miami Seaquariumba. Nagy élmény volt, egy privát VIP túra keretén
belül végigvezettek bennünket először a madarak között, ahol láttunk kakadut,
gyönyörű papagájokat, kézbe foghattunk édes kis teknősöket, majd megnéztük a
lamantinokat, akik négyen voltak (két nagy és két pici), az egyik sérült volt,
ő azért élt itt emberek között. Az állatkertnek van egy állatmentő programja, a
sérült állatokat befogja, meggyógyítja, s amint ismét útra készek, szabadjára
engedi őket. Persze, akiket lehet. Az egyik lamantint nem lehetett, mert
olyannyira megsérült, hogy egyedül nem lett volna esélye. Fakultatív
programként be lehetett menni a medence szélére etetni őket. Nem sokan
vállalkoztunk rá, először nem akartam, de aztán bevillant a fejembe egy
gondolat: ki tudja, lesz-e valaha az életben lehetőségem lamantint etetni. Így
hát én is mentem. Beengedtek a medence szélére, le kellett vennem mindent -
karkötő, nyaklánc, pulóver, táska, semmit nem vihettünk be. Letérdeltünk a
medence szélére, majd megsimogattuk az állat fejét, a gondozó hölgy megmutatta,
hol az orra, hol a szája, majd mondta, hogy szőlőt adjak neki, s kezembe adott
egy kis adagot, amit óvatosan belehelyeztem az állat szájába, ő pedig egy gyors
szippantással már magába is szívta. Furcsa volt az érzés, valósággal
felporszívózta a szőlőszemeket a kezemből. Érdekes volt és nagyon örülök, hogy
részt vettem az etetésben, örülök, hogy úgy döntöttem, ezt nem hagyom ki. Én is
arra tudok mindenkit buzdítani, ha lesz ilyen lehetősége, mindenképpen éljen
vele! Ennyivel is többek vagyunk, egy ilyen fantasztikus élménnyel.
A park másik
nagy élménye természetesen a delfin show volt, mely kb húsz percig tartott.
Imádom a delfineket, gyönyörűek, okosak, szépek, de valahol nagyon sajnálom
őket, hisz bezárva élnek. Elhiszem, hogy etetik őket, elhiszem, hogy szeretik
őket, elhiszem, hogy gondozzák, hogy jól vannak tartva, elhiszem, hogy már
megszokták, de mégsem szabadok, mégsem a végeláthatatlan óceánban élnek, ami
való igaz, veszélyes, de az élet tele van kihívással, kockázattal és
veszéllyel. Nekünk is, nekik is. Ennek ellenére élveztük az előadást,
készítettem sok fényképet és néhány videót is. Sorban bemutatták a gondozók a
delfineket, itt él a híres Flipper is, és nekem volt szerencsém élőben látni
őt! Az előadás után lemehettünk két kiscsoportban a delfinekhez és készítettünk
velük egy-egy fényképet. Jót nevettünk. Katitól megkérdeztem, odaadhatom-e neki
a fényképezőmet, amíg lemegyek a delfinhez. Kati rögtön mondta, mosolyogva,
hogy természetesen. Gondoltam, fényképez is vele. Ő másképp gondolta, megőrizte
nekem, vigyázott rá. :) Viszont Gabi gépével készültek nagyon jó képek, fent
bal oldalon látható az egyik. A parkban ezen kívül még számos állat fellelhető,
legalább százféle tengeri állat, rozmárok, teknősök (teknőst is fogtunk a
kezünkbe), fóka, krokodil, aligátor, és még sokan mások. Sajnos nem volt időnk
mindenkit végignézni, mindenkit üdvözölni, hisz csak fél napunk volt a parkban.
Mindenesetre nagy élmény volt!
A hajókázás alatt megtekintettük a Fisher Island-et,
csodaszép látvány volt, majd tettünk egy hatalmas kört a híres luxusvillák
körül. Hűvös szél fújt, pulóveres, kiskabátos idő, a csapat egy része
hátramenekült a félig fedett részhez, mi elől maradtunk és hihetetlen
mennyiségű fotót készítettünk a szebbnél szebb házakról. A hajós idegenvezető
minden egyes villánál bemondta a történetet, néhány nehezen felfogható számadat
kíséretében, és megemlítette, hogy az adott luxusvilla kihez tartozik, kinek a
tulajdona. Olyan ismert személyiségek kerültek aznap említésre, mint például
Madonna, Gloria Estefan, Will Smith és még sok más ismert és időnként számomra
ismeretlen világsztár (..a számomra ismeretlen nem jelent semmit... ...attól,
hogy én nem ismerem, attól ő még biztosan ismert világsztár...) Élveztük a
hajót nagyon, bár időnként hűvös szél fújt, de bennünket nem nagyon érdekelt,
hisz ilyen látványban, ilyen élményben nem mindennap lehet részünk...
Este szállodalátogatás és vacsora Miami egyik
legelegánsabb szállodájában a Setai Hotel-ben. Aki fellapozza a DERTOUR Deluxe
Amerika katalógusunkat és rátéved a szálloda oldalára, az alábbi mondatot
találja az első sorban, mint marketing szöveg, ami a szálloda minőségét jobban
nem is jellemezhetné. Ez áll benne, idézem: "Das Nonplusultra in South
Beach!" ...és ez milyen igaz! Ebben a mondatban semmi túlzás, semmi
ragozás nincsen, ez abszolút a valóságot fedi! Aki nem hiszi, járjon utána!
:) A szálloda a Collins Avenuen található, az egyetlen ázsiai stílusú
luxusszálloda, egy igazi Zen oázis, az elegancia és a nyugalom szigete az
elbűvölő és impulzív város szívében. A szállodát 2013-ban renoválták és mágikus
erejével vonzza az igazi luxusra éhező tehetős turistákat. A külső részen, a
hatalmas kertben egy pálmákkal egy egyéb gyönyörű növényzettel körbevett
úszómedence több filmforgatás színhelyéül szolgálhatott. A szállodához két
étterem, két bár, lounge külső résszel, összesen 3 úszómedence és spa tartozik.
A hotel összesen 125 szobával rendelkezik, mely szobák, suitek
felszereltségéhez hozzátartozik a fürdő, tévé, telefon, légkondi, minibár,
kávégép, széf. A szobáknak észbontóan gyönyörű kilátása van a tengerre és a
South Beach-re. Felmerészkedtünk egészen a 34. emeletre, ott megnéztünk egy
luxuslakosztályt, ami éjszakánként hatezer dollárba kerül, s a királyi
lakosztály (..amit nem tudtunk megnézni, mert épp laktak benne..) egy éjszakára
harmincezer dollár. Erre mondom én mindig, hogy: még jó, hogy lehet kapni...
illetve, hogy: nem megvenni szeretném a szobát, csak bérelni x éjszakára... Nah,
de viccet félretéve, természetesen mindig akad vendége a szebbnél szebb
lakosztályok valamelyikének, így a szálloda bevételét nem kell féltenünk.
Nálunk is több szobatípus foglalható, Studio Suite City View, Studio Suite
Courtyard View, One Bedroom Suite Ocean View, Two Bedroom Suite Ocean View és
Ocean Front, és további szobakategóriák, lakosztályok is lekérhetők. A
szállodához limuzin- vagy minibusz transzfer is foglalható. Valamennyi
luxusszállodához foglalható privát transzfer (limuzin vagy minibusz), amelyet
az utasok a DERTOUR Deluxe katalógusunkból foglalnak, a normál USA katalógusból
viszont csak a shuttle transzfert tudjuk foglalni, a Super-Shuttle cég
képviseletében. Ez teljesen úgy működik, mint nálunk anno működött az Airport
Minibusz szolgáltatás: az utas lefoglalja, kifizeti, kap egy vouchert, mely
voucherrel a repülőtéren fizet érkezéskor (az utasnak kell megkeresnie a
Super-Shuttle pultot a Miami repülőtéren, nem a transzfer keresi az utast :)),
beszáll a buszba és elviszi őt a megadott szállodába, vagy címre. A buszban több
utas is utazik, így több helyen megáll. Hazaúton a repülőgép indulása előtt 48
órával fel kell hívni a voucheren szereplő telefonszámot, meg kell rendelni az
adott címre/szállodába a kisbuszt, majd a megbeszélt időpontban várni a
szálloda recepcióján.
2016. január 22, péntek
Miami - Key West
Péntek reggel hét órára rendeltük buszunkat, mivel a
mai napi program a csodálatos Key West megismerése, felfedezése. A sofőr
azonban dugóba keveredett, így fél órás késéssel vágtunk neki a közel négyórás
útnak. Sajnos bejött a félelmünk az időjárás előrejelzés tekintetében, zuhogó
esőben indultunk el Miamiból, fejünk felett sötét felhők tömkelege. Pedig hogy
imádkoztunk egy kis napsütésért... A borús idő ellenére a csapat hangulata
derűs maradt, bizakodtunk továbbra is a jó időben, hogy hátha mikorra majd
megérkezünk, megkegyelmez nekünk az időjárás édes jó istene, mindeközben
beszélgettünk, nevetgéltünk, nézelődtünk útközben. Időjárási tényező ide vagy
oda, mi nagyon örültünk, hogy ott lehettünk az autóbuszban, ami az USA legszebb
pontja felé tartott éppen. Sofőrünk egy kubai emberke volt, inkább spanyolul beszélt,
mint angolul, de azért jól kijöttünk vele is. Mosolygós fazon, nem stresszelt
semmin, békés emberke volt, igazi Manjana arckifejezéssel és
mentalitással. Első megállónk a hosszú út alatt egy McDonald's-nál volt, ahol
ittunk egy kávénak nevezett barna amerikai löttyöt és ettünk egy McReggelit:
muffin tésztában bacon és tojás, sajttal. Nem tudom, én amúgy sem rajongok a
mekis kajáért, évente négy, maximum öt alkalommal ha betévedek egy amerikai
gyorsétterembe, szóval nem vagyok nagy rajongója és szakértője, de azért
nagyjából tudom, milyen, és ez az amerikai McReggeli, már bocsánat, de elég
gagyi volt. Szó szerint műanyag. Úgy hallottam, műtyúkok műtojása. De hallottam
azt is, hogy tojáspor. Nem tudom, mi a valódi igazság, csak azt tudom, nem volt
jó. Telenyomtam ketchuppal, így elvette a műanyag ízét, és legalább nem
maradtunk éhesek. Kipróbáltuk. Ez is megvolt, pipa. De többet köszönöm szépen,
ezt nem. A mekis élmények után továbbhaladtunk, utunk gyönyörű tengerparti
utakon vezetett, de a borús idő miatt sajnos nem készültek csodaszép képek.
Ennek ellenére gyönyörű volt a táj, meseszép élményben volt részünk. Időnként
rákezdett az eső, aztán abbahagyta, a felhőzet is szépen váltakozott felettünk,
s mi bíztunk abban, mire megérkezünk kitűzött célpontunkhoz, szépen kisüt a
Nap. Útközben a következő megállónk a Seven Mile Bridge (Hétmérföldes
híd) volt, ahol kiszálltunk egy röpke fotószünetre. A Seven Mile Bridge a
leghosszabb híd (Overseas Highway), mely összeköti Florida Keys szigeteit;
több, mint tíz kilométer hosszú (6,79 mérföld), Vaca Key szigetei között
található Marathon és Bahia Honda városrészen. A híres hidat 1982-ben adták át.
Miami és Key West között repülni is lehet, de csodás élmény autóval, vagy mint
a mi esetünkben, autóbusszal végigjárni a kb. 200 km-es (kb 120 mérföld) utat,
Miamitól Key West-ig. Az autópálya többnyire a tenger mellett vezet, egyik
oldalon az Atlanti Óceán, másik oldalon a csodálatos azúrkék Mexikói öböl,
hátunk mögött a színes, életvidám Miami, előttünk a még sejtelmes Key West. A
csodálatos út érinti Marathon, Key Largo, Plantation Key, Windley Key,
Islamoralda, Indian Key, Long Key városkákat, csak hogy a legismertebb
üdülőparadicsomokat említsem.
A közel négyórás buszos élménytúra után megérkeztünk Key
West-re, az USA legdélebbi városába, ebbe az elbűvölő üdülőparadicsomba, a
Florida Keys korallszigetcsoport utolsó pillérén elhelyezkedő kis
ékszerdobozkába. Itt található az ország legdélebbi pontja, így a környéken már
szinte mindent így neveznek el Southernmost Point után - Southernmost
Hotel Key West, Southernmost Restaurant Key West, létezik egy Southernmost
House Key West, sőt még valahol az autópályán láttam egy Southernmost Furniture
üzletet is. Key West az utolsó város, az utolsó kis sziget, a legdélebbi pont,
közkedvelt turista célpont, népszerű idegenforgalmi és kulturális központ.
Színes házak, igazi amerikai feeling, mosolygós emberek, helyes kis üzletek,
kocsmák, éttermek, igazi nyugodt, de ugyanakkor pezsgő élet. Key West város és
sziget egyben, 90 mérföldre (kb 170 km) található Kubától. Érdekessége, hogy
Kuba közelebb van, mint Miami.
Ezen a napon két szállodát néztünk meg, az egyikben
ebédeltünk is. Elsőként a Waldorf Astoria Casa Marina Resort szállodában
vezettek körbe minket. Mikor megérkeztünk, már javában zuhogott az eső, fújt a
hűs szellő, így szabályosan futottunk a buszból a szálloda recepciója felé.
Aranyos volt a szálloda menedzsere, egy fiatal, vidám, fekete hölgy, esernyőt
tartva a fejünk fölé segített lemászni a buszról és szárazon landolni a
recepción. Én természetesen szuper jó, vagány és abszolút egyedi (vihar Key
West-en) képek reményében eláztattam tornacipőmet, bevállalva a jól megázás
esélyét, kimentem a szabadba fotózni. Időnként félelmetes volt a tenger
hullámzása, ahogy betörni készült a békés szárazföldre, de ez sem rettentett
vissza a nem mindennapi látványtól és "élménytől". Hiába, ha egyszer
a természet megharagszik, ott esélyünk oly kevés... Visszatérve a szállodára, a
Duval Street közelében helyezkedik el, kb. egy kilométerre a Southernmost
Point-tól, közvetlenül a csodaszép tengerparton. Modern, mediterrán stílusú
szálloda, 311 szobával, mely 3-4 emeletes épületekben helyezkedik el.
Foglalható normál Guest Room, Ocean View szoba balkonnal és egy-hálószobás balkonos
suite. A sportos életet kedvelő vendégek felár nélkül használhatják a szálloda
fitnesztermét, térítés ellenében pedig kerékpár kölcsönözhető, illetve ki lehet
próbálni különféle érdekes vízi sport lehetőségeket.
Második szállodánk ezen a napon szintén a Waldorf
Astoria lánchoz tartozó The Reach nevű négy és fél csillagos hotel,
mely pár perces buszos útra található a Casa Marinától. A szálloda 300
méterre helyezkedik el a Duval Street-től, Miami repülőtér 260 km. A szálloda
öt emeleten összesen 150 vendégszobával rendelkezik, mely közül foglalható Key
West View szoba, Key West Studio és Ocean View szoba, mely fantasztikus
rálátást biztosít a csodaszép tengerre. Minden szobához fürdő, hajszárító,
tévé, rádió, telefon, vasaló, légkondi, széf és balkon tartozik. Ebben a
szállodában ebédeltünk a mai napon, a szállodai menedzsment társaságában. Mivel
az előző szállodalátogatás alkalmával nem sikerült még teljesen eláznom, és
ugye én maximalista vagyok valahol, így természetesen itt is kimerészkedtem az
eresz alól, ki egészen a tengerpartig, ahol két kézzel kellett fognom mind a
fényképezőgépemet, mind a telefonomat, és még így is a szerencsének
köszönhetem, hogy épségben tudhatom mindkettőt. Akkora volt a vihar, ami
egyébként a szálloda személyzetének elmondása, vagyis inkább megerősítése
alapján egyáltalán nem megszokott, hogy a manager kijelentette, némi cinikus
mosollyal tekintetében, ha esetleg azt látjuk, hogy bebújik az asztal alá,
bukjunk le mi is azonnal, vagy ha szaladni látjuk, kövessük őt azon nyomban.
Így most viccesnek tűnik, ahogy visszagondolok rá, de elég durva szél volt, meg
kell hagyni. A másik manager, a szimpatikus, mosolygós fekete hölgy meg volt
ijedve picit, ugyanis jegye volt a kora délutáni Key West - Orlando
repülőjáratra, s folyamatosan leste a netet, mikor kerül törlésre a járat.
Félelmetes volt a vihar... A pálmafákat sajnáltam a legjobban, azt hittem,
kitépi egy-egy erősebb széllökés. A tengerpart egyébként gyönyörű, még így a
nagy viharban is. El tudom képzelni, milyen csodálatos lehet verőfényes
napsütésben, mikor a Nap ragyogó sugarai megcsillannak az azúrkék tenger
vízén... Meg is beszéltük a többiekkel, hogy ez azt jelenti, ide egyszer még
vissza kell térnünk... ...talán megharagudott ránk a város, amiért a nyolc
napunkból csupán egy éjszakát szántunk rá, s ilyen drasztikus formában jelezte
felénk dühét...
A két szálloda megtekintése után részt vettünk a Key
West Trolley Tour városnéző programon, ahol maga a sofőr volt az
idegenvezető, egy helyes, határozott, fiatal srác, megtudtuk, miért van a
városban oly sok csirke, amit a kubaiak hoztak magukkal, mikor Florida partjait
elérték, midőn idáig menekültek a háború elől (majd sokan hazamentek, de a
csirkéket itt hagyták), körbeszáguldoztunk az esős városon, megnéztünk egy-egy
tipikus amerikai házat büszkén lobogó amerikai zászlóval, a Key West-i temetőt,
egy templomot és a Null mérföldet (0 mile, Highway 1), mesélt nekünk a fiatal
srác a Southernmost házakról, épületekről, a Banyan Tree-ről, majd
tiszteletünket tettük a város talán egyik leghíresebb nevezetességében, a Hemingway
házban. Itt élt a népszerű és igen kedvelt író 1940-ig. A házban, ha
végigrobogunk rajta, elénk tárul az író életéből nagyon sok mozaik: részleteket
ismerhetünk meg párizsi illetve afrikai éveiből, néhány kép tárul elénk munkásságából;
kézzel írott könyvek, írógép, könyveinek régi és újdonsült kiadásai, Key
West-en töltött éveinek részletei. Itt, ebben a házban írta munkásságának
jelentős részét. Aki a városban jár, feltétlenül látogasson el a múzeumba.
Megéri!
Miután véget ért a közös "kötelező" program,
elállt végre az eső, kisütött a Napocska, szétszéledtünk. A csoport egy része
vásárolni ment, mi pedig elhatároztuk, elsétálunk a Southernmost Pointhoz és
végre napsütésben is lefotózzuk. A mai napi program része lett volna továbbá
egy Sunset Cruise, egy naplementés hajókázás, ami a viharos idő és a háborgó
tenger miatt lemondásra került. Most azonban úgy gondoltuk, mivel elállt az
eső, kisütött a Nap, lemegyünk a tengerpartra, az USA legdélibb pontjához, és
megnézzük a partról a naplementét. Nah igen, ember tervez, eső végez.. Félúton,
mikor már majdnem elértük célunkat, mikor már csak karnyújtásnyira voltunk a
célállomástól, ismét leszakadt az ég. Azt sem tudtuk hirtelen hova fussunk az
eső elől, csak álltunk és nevettünk saját magunkon, elázott cuccunkon. Kati a
buszt hívta, de a busz nem tudott megállni ott, ahol mi voltunk, így gyorsan
befutottunk egy házba. A ház tulajdonosa nagyon kedves módon befogadott
bennünket, egy hippi kinézetű fura fazon, de aztán hirtelen arra gondoltunk,
kissé cinikusan, hogy nah igen, a horrorfilmek is így kezdődnek, lehet, hogy
ő egy baltás gyilkos, így aztán gyorsan továbbálltunk, hisz a busz a
közelben parkolt. Szaladtunk a buszhoz, futottunk, ahogy csak tudtunk, ázott
tornacipőben, csurom vizesen, elázott pulóverben és kabátban, versenyt
futottunk az idővel, versenyt önmagunkkal, ázott napszemüveggel fejünkön, mert
ugye naivan azt gondoltuk, a napszemüveg kell majd bizony. Mikor elértük a
buszt, kubai sofőrünk csak nevetett, mosolyogva üdvözölt bennünket, s mire
felértünk a buszra, abban a pillanatban elállt az eső és kisütött a Nap. Kati
pedig csak állt a busz mellett és nyugodtan cigizett. Mi pedig ázottan,
dideregve megbeszéltük, hogy mára passzoljuk a naplementét, ez a Key West Sunset
program nem akar összejönni nekünk, ezzel meg kell békélnünk. Irány a szálloda.
A Fairfield Inn & Suites Marriott Key
West szállodában töltöttük az éjszakát, mely hotel rögtön a városhatár szélén
található. A szálloda nem egy luxushotel, de kellemes hangulatú, nyitott
légtérben található a folyosó, az első emeleten szintén nyitott részen a
hatalmas medence, melyet pálmafák tömkelege övez. A szobák tágasak, két nagy
ágy található bennük, szintén tíz darab párnával, ezen kívül tévé, telefon,
minibár, széf, lékondi van a szobákban. Mikor megkaptuk a szobakulcsokat,
azonnal elszaladtam zuhanyozni és beszélni a kedvesemmel, hisz péntek volt, mi
pedig megbeszéltük, hogy pénteken sokáig fennmarad, így tudunk picit beszélni
viberen. Estefelé írtak a lányok a recepcióról, hogy menjek le, rendelünk
pizzát, így felöltöztem és tíz percen belül ott voltam én is a Fairfield
szálloda általunk nagyon megkedvelt recepcióján, a hatalmas kanapén, melyet
beterített a magyar szakmai csoport. Sokan közülünk még le sem zuhanyoztak, még
át sem öltöztek, annyira jól érezték magukat az újdonsült
"nappalinkban", annyira vonzotta őket valami láthatatlan erő a
szálloda lobbyjában. Német pontossággal, a rendeléstől számított pontosan
harminc perc elteltével megérkezett a három megrendelt pizza, így átvonszoltuk
magunkat a szálloda éttermébe, egy hatalmas asztalhoz, melyet körbeültünk, ahol
mindannyian kényelmesen elfértünk, és evőeszköz híján nekiálltunk kézzel enni a
pizzát. Hatalmas élmény volt, sokunk szerint az egyik leghangulatosabb közös
vacsoránk az Egyesült Államokban.
2016. január 23, szombat
Key West - Everglades - Naples
A reggeli ébredés egyre jobban kezd kitolódni,
állapítottam meg hajnali hat órakor, mikor a telefonom kijelzőjére
pillantottam. Bár nem bántam, hogy korán ébredtem, legalább tudtam telefonon
beszélni otthoni ismerősökkel. A reggeli telefon, a forró zuhany és gyors öltözködés
után reggel nyolc órakor lerobogtam a szálloda éttermébe (közben csináltam egy
fotót az első emelet kertjében található, az ajtóm előtt ékeskedő medencéről,
amit jó idő híján sajnos nem sikerült kipróbálni..), azt gondolván, hogy a
többiek már biztos rám várnak, úúú, de gáz, biztos elkéstem, de
legnagyobb meglepetésemre sehol senkit nem találtam, nemhogy a csoport tagjai
közül, de majdhogynem üresen kongott az egész étterem. Gyorsan leültem és
messengeren küldtem az üzeneteket, hogy hol vannak a többiek, lehet, már
árkon-bokron túl, engem pedig itt hagytak, szép kis csapat, de reggel nyolc
órát beszéltünk meg emlékeim szerint... Aztán jött a megnyugtató válasz, nagy
kő esett le a szívemről, a többiek még aludtak, épp akkor ébredtek, vagy még
készülődtek. Ezen picit elgondolkodtam, hogy akkor nem én vagyok a későn kelő,
velem nincs is semmi probléma.. Minden csupán nézőpont kérdése... Aztán kis idő
elteltével megjelentek Dóriék bepakolt bőröndökkel, majd szállingóztak a
többiek is, megettük az amerikai reggelit a szállodában, ami picit fura volt,
műanyag tányéron, műanyag pohárban. Reggeli után nekünk kellett kidobni a
tányérokat, poharakat, mint egy gyorsétteremben. Nincs ezzel semmi gond, csak
furcsának találtuk egy szállodában. A reggeli amúgy büfé jellegű volt, lehetett
választani tojásrántottát műtojásból vagy tojásporból, tudom is én, azt ezen a
reggelen kihagytam, lehetett sütni amerikai gofrit, valahogy ahhoz sem volt sok
kedvem, viszont megtaláltam az asztalon a kedvencemet, a zabkását
juharsziruppal és a barna édes vacakkal, naná, hogy abból ettem egy jó nagy
adaggal, narancslé és egy nagy pohár kávénak csúfolt barna lötty társaságában.
Mikor a kávés pultnál kimondtam az eszpresszó szót, a fejüket fogták az
amerikaiak, és annyit mondtak: hála Istennek, az nincs nekünk, így
be kellett érnem némi koffeint soha nem látott kávéval. De hála a placebo
hatásnak ugye, kinyílt a szemem. Elképzelhető, hogy kávé nélkül is ellennék...
Azt beszéltük meg előző este, mielőtt elindulunk
hosszabb buszos utunkra Naples-be, előtte bepótoljuk mindazt, ami a tegnapi
napból kimaradt, és bepótolható. A naplementét sajnos nem nézhetjük meg reggel,
akkora protekciónk még nekünk, utazásszervezőknek sincsen, de ismét elmentünk a
híres nevezetes Southernmost Point-hoz a tengerpartra, immáron harmadszorra, és
végre valahára sikerült fényképet készítenünk róla napsütésben, eső nélkül.
Utána egy órás szabadprogram keretén belül mi Katiékkal kisétáltunk a kikötőhöz,
megcsodáltuk a tenger azúrkék színét, csináltunk egy-két fényképet a napfényes,
ám hűvös és szeles városkában, megtekintettük a kikötő melletti parkban lévő művészi
alkotásokat, elsétáltunk az óváros irányába, megnéztük a híres Little White
House épületét, mely Harry S. Truman elnök téli lakhelyéül szolgált,
s ittunk egy finom kávét a kikötővel szemben található épületben. Elkövettük
azt a hibát, hogy cukrot kértünk a kávéba, ugyanis a kis hölgy jól telepakolta
nekünk cukorral az eszpresszónak nevezett kávénkat. Amennyiben valaki nagyobb
szerencsével jár és több ideje jut erre a kis ékszerdobozra, az alábbi
látnivalókat érdemes még megnéznie a fent említetteken kívül: Mel Fisher
Martime Múzeum, ahol kincseket őriznek régi hajóroncsokról, San Carlos
Institute (kubai hagyományőrző központ), Wrecker's Múzeum tengerész
kiállítása, és a Bahama Village.
Miután kiélveztük Key West érzéki és vidám hangulatát
immáron napsütésben, miután felfedeztük a városka apró kincseit, felpattantunk
a buszba, és északnyugat felé vettük az irányt. Mai programunk a híres Everglades
National Park meglátogatása, Florida legnagyobb nemzeti parkja, a csodás
mocsárvidék, ahol egy Airboat túrán volt szerencsénk részt venni. Fantasztikus
élmény volt! A túra kezdetén mindenki kapott egy szexi sárga füldugót, mert
nagyon hangos a motor, s egy gyors üdvözlést követően már száguldott is velünk
a járgány a végeláthatatlan mocsártanyán, ahol a nem mindennapos világ flóra-és
faunarendszerét ismerhettük meg. A leghíresebb állat, akire minden idelátogató
kíváncsi, természetesen az aligátor. Az Everglades Nemzeti Park a világ egyik
legegyedülállóbb ökoszisztémája, mely az ékszaki Lake Okeechobee túlfolyásának
köszönhetően alakult ki, egy hatalmas mocsár-folyórendszer, mely több, mint 320
kilométer hosszú és közel 80 kilométer széles, rendkívül gazdag, színes,
valamint különleges növény- és állatvilággal. A nemzeti park Miamitól 45-50
percre található, aki Miamiban jár, annak ez a program mondjuk úgy kötelező,
hisz nem mindennapi élményt nyújt az idelátogatók számára.
Ezután utunkat Naples irányába vettük, s még
sokáig tárult elénk a mocsaras vidék nem mindennapi szépsége, az a furcsa
világ, ami számunkra abszolút szokatlannak mondható, az út szélén elterülő
krokodilok látványa, a tudat, hogy Everglades mocsaras vidékén túrázunk, amiről
Frei Tamás is érdekes, lenyűgöző dolgokat említett fantasztikus regényében. A
buszban a többiek el-elbóbiskoltak, én kíváncsian figyeltem a lenyűgöző tájat a
jármű ablakából. Másfél óra utazás elteltével egy fantasztikus városba
érkeztünk, egy olyannyira fantasztikus városrészhez, ami akár Európában is
lehetne; színes házak a folyóparton, hajók, yachtok hada a kikötőben, s mindezt
szájtátva csodáltuk a piros lámpánál megpihenő autóbusz ablakából. Sejtettem,
hogy szép városba érkezünk, de az az igazság, álmomban sem gondoltam volna,
hogy Naples ennyire gyönyörű. Aki Floridában jár, mindenképpen arra tudom
buzdítani, ezt a fantasztikus várost mindenképpen kalkulálja bele a programba!
Végigrobogtunk a városon a gyönyörű házakat lesve, s a
város széléhez érve láttuk sorakozni a szebbnél szebb szállodákat, az elegáns
golfhoteleket, köztük a miénket is, mely szálloda otthont nyújtott nekünk a
következő két éjszakára, a La Playa Beach & Golf Resort. Hatalmas
létesítmény, a tenger felőli oldalon található a szálloda egyik része
recepcióval, étteremmel, spa résszel, ez az úgynevezett Beach House és Gulf
Tower rész, az út túloldalán pedig vendégszobák, ahonnan fantasztikus kilátás
nyílik egyrészt a tengerre, másrészt magára a szállodára, ez pedig a Bay Tower
rész. Mi a Bay Tower részben laktunk. A napfelkelte csodálatos az épület
hatodik emeletéről, az erkélyről, ezt tanúsíthatom. Miután megkaptuk a
kulcsokat a szobához, s kinyitottam szobám ajtaját, lenyűgöző látvány fogadott:
valósággal egy lakosztály tárult elém, hatalmas kétajtós fürdőszobával, az
ajtón tükrök, balkonnal, csodás panorámával. Életem egyik legszebb szállodájában
laktam azon a két éjszakán... A szálloda 189 szobával rendelkezik, a Gulf Tower
részen összesen tizenöt emeleten, a Beach House négy-, a Bay Tower pedig
hatemeletes épület. A szállodához elegáns étterem, 2 bár, 4 úszómedence,
whirlpool, parkoló tartozik. Nálunk foglalható szobatípusok: Resort View, Beach
Front és Beach House szobák. A sportot kedvelő vendégek felár nélkül vehetik
igénybe a fitnesztermet, részt vehetnek pilates, jóga és/vagy aerobik órákon.
Felár ellenében vízi sport lehetőségek a strandon, illetve saját 18 lyukú
golfpálya a közelben (Greenfee 150-200 USD ellenében), kb. 5 km távolságra a
hoteltől.
2016. január 24, vasárnap
Naples
Csodálatos kilátásra ébredtem ezen a reggelen. Bár még
sötét volt, mikor kinyílt a szemem (mily meglepő...), még mindig bennem volt a
korán kelés hajlama. Nálunk hajnali hat óra volt, itthon már dél, és vasárnap,
így megragadtam az alkalmat, és felhívtam a kedvesemet. Ráadásul pont vasárnap
volt a születésnapja, így dupla öröm volt ez számunkra, hogy korán ébredtem és
beszélhettünk. Mikor kezdett világosodni, kiszaladtam a hatalmas balkonra és
szebbnél szebb fotókat készítettem Holdunkról a felkelő Nap homályában. Két
képet azonnal haza is küldtem, ezeket a csodás élményeket meg kellett osztanom
ismerőseimmel, barátaimmal. Gyönyörű színeket varázsolt elém a természet,
csodás árnyakat láthattam azon a reggelen, mintha az angyalok egy mesét
festettek volna nekem az égre. Csodálatos volt. Készítettem sok fényképet,
telefonnal, fényképezővel, tablettel, de mindenki tudja, a fénykép, bárhogyan
is igyekszik, azt a csodát, aminek részese voltam, annak csak egy töredékét
képes visszaadni...
Miután kigyönyörködtem magam a természet adta
szépségekben, az égre festett szebbnél szebb színekben, s eljött a reggeli ideje, vettem a kalapom és tiszteletemet
tettem az étteremben, Katiék társaságában. A mai napi reggelink picit furán
sikeredett, mivel nagyon lassú volt a kiszolgálás (igazából csak nekünk, rohanó
európai emberkéknek volt szerintem lassú, ott a nyugdíjas paradicsomban ez
teljesen normálisnak mondható, gondolom én, de hát az ő életük más, mint a
miénk...), így a kávénkat gyorsan lehúztuk az asztalnál, a reggelit viszont
elvitelre kértük, amit a buszban villámgyorsan belapátoltunk. Hiába, ez a stresszes
európai élet amikor találkozik az amerikai nyugalommal... :)
Ezen a napon elsőként a Ritz Carlton Naples
szállodát néztük meg, mely hoteltől teljesen el voltunk ájulva. A Miamiban lévő
Ritz szálloda is szép volt, de ez a naplesi Ritz, hát igen, ez az igazi
Ritz Carlton minőség - állapítottuk meg Katival a szálloda liftjében. A
luxusszállodához 7 étterem, 3 bár, egy elsőosztályú spa részleg szaunával,
jacuzzival, két fűtött medence tartozik. A szálloda összesen 450 modern
berendezésű szobával rendelkezik, melyet 14 emeleten tekinthetünk meg. A
szobákhoz fürdő, hajszárító, telefon, vasaló, minibár, széf és légkondi
tartozik. Ebben a szállodában is többféle szobatípus foglalható: Coastal room,
Gulf front room, Club Coastal Suite és Beach Front Suite, ami a mi palettánkban
megtalálható és nálunk, a DERTOUR Deluxe katalógusban foglalható. A szálloda
vendégei a hatalmas fitnesztermet a nap 24 órájában igénybe vehetik, gyermekek
részére egy külön kis rész van fenntartva játszóházzal, akváriumokkal,
különböző információkkal az állatvilágról. Felár ellenében teniszezni, golfozni
tudnak a sportosabb, mozgást kedvelő vendégek.
Másodikként a Naples Bay Resortot tekintettük
meg, mely szállodának a kertje engem teljes mértékben elvarázsolt. Felfedeztem
benne azt az olaszos európai feelinget, ami szerintem ritkaság Amerikában. A
szálloda a kikötőnél található, a híres Tin City számos szórakozási,
bevásárlási lehetőséggel, számos étteremmel és bárral a szálloda közvetlen
közelében, a híres 5th Avenue és az óváros kb egy kilométer. A hotelben 3
étterem, 5 úszómedence, több bár, Lazy River, vízesés, üzletek,
gyermekjátszótér és parkoló. A szálloda 85 szobával rendelkezik, mindez három
épületben, két emeleten. Kínálatunkban háromféle szobatípus foglalható:
Superior King room, One Bedroom Suite Waterway View és Two Bedroom Suite
Waterway View típusok. A szálloda vendégei felár nélkül használhatják a
fitnesztermet és a teniszpályát. Felár ellenében aerobik és pilates stúdió,
valamint szauna és gőzfürdő a spa-ban.
A mai napi kemény munkánk harmadik és egyben utolsó
szállodája a Bellasera Naples Hotel, mely a tengerparttól kb másfél km-re
helyezkedik el (a szállodának shuttle busza van a hotel és a strand között). A
szállodához gyönyörű kert tartozik szökőkúttal, ezenkívül medence, whirlpool,
business-center, parkoló. A hotel száz szobával rendelkezik, három emeleten.
Kínálatunkból egy-, kettő- illetve három hálószobás suite foglalható. A
szobákban fürdőszoba, hajszárító, tévé, telefon, légkondi, teljesen berendezett
konyhasarok, vasaló, széf, balkon vagy terasz. A legkisebb suite 70 m2, a
legnagyobb eléri a 117 m2-t. A sportot kedvelő utasok részére fitnesztermet és
kerékpár kölcsönzési lehetőséget biztosít a szálloda.
A három szállodalátogatás után napunk egy
halászétteremben folytatódott, ahol az étlap aznapi császára a rák volt;
lehetett kérni grillezett, sült, főtt, párolt, pácolt, bundázott és még meg nem
mondom milyen más formában. Mivel én két gyümölcsért - ami egyébként a nagy
szakértők szerint nem is gyümölcs - rajongok, ami a banán és a kókusz,
megláttam a rák mellett a coconut szavacskát, egyből rákérdeztem, hogy
tulajdonképpen ez mi, mi az a kókuszos rák, azt úgy nagyjából hogyan képzeljem
el. A felszolgáló kisasszonynak felcsillant a szeme, rögtön megemlítette, hogy
az az ő kedvence, kókusztejbe áztatott, kókuszos bundában kisütött rákocska.
Bár a tengeri kütyüket nem szeretem, de úgy döntöttem, ezt kipróbálom. Sült
krumplival és almaszósszal ettem, egész finom volt, mert a kókusz íze dominált.
Úgyhogy innentől kezdve elmondhatom, hogy már én is ettem rákot!
Ebéd után szabadprogram volt, a csapat egy része ismét elment vásárolni, mi pedig úgy döntöttünk, felfedezzük a várost. Elindultunk Naples belvárosa felé, megkerestük a híres Fifth Avenuet, a naplesi Váci utcát, ahol ittunk egy fincsi kávét mogyorós tejszínnel és gondoltuk, benézünk pár üzletbe. Hááát, gyönyörű árakkal találkoztunk, meg kell hagyni, elég drágának találtunk mindent. Viszont összetalálkoztunk nagyon jó fej autósokkal. Az egyik autó például hátratolatott, hogy mi szabálytalanul is zavartalanul átkelhessünk az úttesten ott, ahol zebrának nyoma sincs, ráadásul az autósok lámpája épp akkor váltott zöldre. Érdekes, kint soha nem találkoztunk üvöltő autósokkal, türelmetlen sofőrökkel, senki nem dudált, ha megálltunk az út közepén tanácstalanul, kint mindenki nyugodtan vezetett, ha valaki bénázott előtte, azt abszolút nyugodtsággal végigvárták az autók. Ez a higgadtság, ez a kulturált viselkedés hiányzik itthonra...
Késő délután a csodaszép Key West-en elmaradt
naplementés hajókázást pótoltuk be, jegyeket kaptunk egy All Inclusive Sunset
Cruise hajókázásra, és csodálatos, elbűvölő, tényleg nem mindennapi élményben
volt részünk. Elől kaptunk helyet, szeparált, külön részen, VIP DERTOUR Group
felirattal. Még el sem indult a hajó, az asztalok már megteltek italokkal:
whisky, sör, baileys, gin, vodka... ..hogy ne lógjunk ki a sorból, mondtam
Katinak, mi is nyomassunk valami alkoholtartalmú löttyöt. Így történt, hogy a
málnaszörpünk mellé kértünk egy-egy campari juice-t, így mindannyian
végigmosolyogtuk a hajóutat, és a hűvös szél ellenére sem fáztunk. Tényleg
meseszép élményben volt részünk! Ha teljesen őszinte szeretnék lenni, Miami
nekem első látásra szerelem volt, de itt Naples-ben ez a hajókázás picikét szebb
volt, mint pár nappal ezelőtt. Láttuk a naplementét, a látvány leírhatatlanul
gyönyörű volt, ahogy a Napocska a csodás színekben tündöklő égbolton egy
halászhajó mögül kikacsintva búcsút intett nekünk, és átvándorolt a Föld
túloldalára...
Annyi alkoholt sikerült a csapatnak elfogyasztania az
All Inclusive hajó fedélzetén, hogy hazafelé a buszon nagyon vidám hangulat
alakult ki, rengeteget nevettünk. Kitárgyaltunk egy-két filmet, Andi valahogy a
Ben-Hur kapcsán annyit mondott, ránk legyintve, Ti biztos nem láttátok, még
fiatalok vagytok, de mi erre rácáfoltunk, szerettünk volna nyomós bizonyítékot
adni ennek ellenkezőjére, s így megtudtuk, akad olyan társunk, aki látta a
Ben-Hur mindhárom részét. Hát ezen a megállapításon annyit nevettünk, hogy
belefáradt az ajkunk, és bizony könnyektől csillogott a szemünk. Legalábbis az
enyém biztosan, nem győztem törölgetni őket, de ahogy hallottam, Gabi is jókat
kuncogott a hátam mögött. Mikor hazaérkeztünk a szállodába, zuhany, hajmosás,
majd mély álomba zuhantam az utolsó naplesi éjszakán...
2016. január 25, hétfő
Naples - Miami/Aventura - Fort Lauderdale
Ahogy közeledett a hazatérés napja, utazásunk vége,
annál jobban kezdtem hozzászokni Amerikához és az időeltolódáshoz, így
ezen a reggelen már ébresztőórára keltem, mondhatni picit nyűgösen. Ennek
ellenére kipattantam az ágyból, reggeli előtt még le szerettem volna menni a
csodaszép tengerpartra. Felkeltem, zuhanyoztam, felöltöztem és a part felé
vettem az irányt. A tengerparton sétálva megláttam Katiékat, ők is a nem
mindennapi természeti látványban gyönyörködtek - a homokos tengerparton kint
pihent a tengeri csillag, szerte széjjel különféle tengeri kütyük. Rengeteg
fényképet készítettünk a partról, a szállodáról, egymásról. Csodaszép látvány
volt. Egy igazán különleges tengerpart, egy igazán különleges reggelen...
Reggel nyolc órakor találkoztunk a szálloda vezetésével a hotel
éttermében, meghívtak bennünket egy közös reggelire. A menedzsment egy nagyon
helyes bájos angol hölgy és egy amerikai férfi, akik egész reggeli alatt
szívatták egymást, mi pedig a poénokon nagyokat nevettünk. Ma reggel amerikai
palacsintát ettem almával és juharsziruppal. Akkora adag volt, és olyan édes
(de finom), hogy nem is tudtam megenni az egészet, és később megfájdult a
hasam. Hiába, az én európai reggelim merőben más, mint ez az amerikai hatalmas
kajaadag.
Reggeli után könnyes búcsút vettünk a várostól, az
idősebb amerikai milliárdosok (helyesbítek, nem is igazán milliárdosok, hanem
inkább csilliárdosok) nyaralóvárosától, a csodálatos Naples-től és vettük az
irányt hőn szeretett Miamink felé. Az utazás nagyjából másfél órát vett
igénybe, végig autópályán jöttünk, egy rövidke megállót iktattunk be csupán,
ahol volt szerencsénk megpillantani egy csodaszép limuzint. Nem is egyet,
kettőt. Erre szokták mondani: jókor voltunk jó helyen. Gyorsan csináltam
is két képet. Az épületben Everglades-ről találtunk különféle információkat,
érdekes képeket, hatalmas posztereket, olvasni lehetett a természeti csodáról,
történetéről, a különleges növény- és állatvilágról.
A mai napi program része a Turnberry Resort Isle
Miami szálloda megtekintése, ahol a hotel Kubából származó menedzsere
vezetett körbe bennünket és mutatta be ezt a gyönyörű nyaraló- és
sportszállodát. Nagyon jó fej emberke volt, hatalmas fazon, tanítottunk neki
magyar szavakat (például meglepetés, gyertek, jó étvágyat), mely
szavakat meglepően jó kiejtéssel gyakorolta. Kati végig kérdezgette tőle,
milyen magyar származású rokona van. :) A szálloda egy gyönyörű golfhotel,
Aventurában, Miami Beachtől északi irányba, Miami és Fort lauderdale között. A
szállodához két hatalmas 18 lyukú golfpálya tartozik, mely Florida
legszebbikének egyike. A hatalmas kertben pálmákkal övezett park és egy
csodaszép vízesés található. Ezen kívül négy teniszpálya, elsőosztályú spa, két
úszómedence, privát beach club, étterem, bár tartozik a szállodához. A
híres Aventura Shopping Mall a szálloda közvetlen közelében található, így
ideális kiindulási hely akár egy bevásárló körútra, akár egy hajós utazásra.
Miami South Beach kb 30 perc, Miami repülőtér kb 35 perc autóval. A szálloda
392 elegáns szobával rendelkezik, a szobákban fürdő, hajszárító, fürdőköpeny,
telefon, tévé, minibár, vasaló és széf. Foglalható kategóriák: Standard Golf
View és Standard Resort View, valamint Deluxe Golf View és Deluxe Resort View
szobák.
Szállodalátogatás után a Shopping Aventura Mall
következett, mint program: három órát kaptunk az üzletekben nézelődni,
vásárolgatni, kávézni. Izgalmasabbnál izgalmasabb üzletek mellett haladtunk el,
engem természetesen a sportbolt hívogatott. Az egyik üzletben sikeresen
szerelembe estem egy gyönyörű Nike futócipőbe. A szállodában kaptunk egy
Aventure Mall Shopping Card-ot és egy hozzá tartozó részletes ismertetőt, hol,
melyik üzletben milyen mértékű kedvezményben részesülünk, amennyiben
felmutatjuk európai útlevelünket, így mentesülünk egyfajta adó megfizetése
alól. Persze, ez nem mindegyik üzletre volt érvényes. A futócipőm összegéből
kaptam némi kedvezményt, de egyébként sem volt drága (bár olcsó sem...), normál
futócipő ára volt, ami itthon is a megszokott. Rengeteg üzlet volt, soknak már
a nevére sem emlékszem, ami mégis megmaradt bennem a Macy's, hatalmas területen
különböző márkákat kínáló amerikai hiperszuper bolt, a csapat nagy kedvence a
Victoria's Secret, Gap, Adidas, Champs és még sok más ismert és számunkra
ismeretlen üzletek tömkelege. Aki szeret vásárolni, annak maga a Paradicsom. :)
Katinak mondtam, nekem a legnehezebb napom ez volt, mert nagyon el tudok
fáradni a vásárlásban. Ritkán járok vásárolni, akkor célirányosan: tudom, mit
akarok, tudom, milyen márkákat szeretek, hozzájuk hűséges vagyok. Itt ebben a
hatalmas plázában teljesen el voltam veszve, ismerkedtem az eddig
ismeretlennel, szóval, lemerített ez a három óra (ennek ellenére persze nagyon
élveztem, azért mégiscsak nő vagyok én is....;)).
A shopping program zárásaként a Deluxe kávézóban
találkozott a csapat, ettünk egy utolsó amerikai vacsorát. Én egy igazi
amerikai burgert választottam baconnel és sajttal, mellé természetesen az
elmaradhatatlan sült-krumplival. No problemo, ez még most belefér, ez a
kalóriabomba, gondoltam magamban, már csak egy éjszaka és újra otthon.
...otthon kezdődhet majd ismét a már jól megszokott fitnesz vacsora...A
kávézóban újabb meglepetés ért bennünket, a pincérlány a szia szóval
köszöntött bennünket. Sokkal többet sajnos nem beszélt magyarul, de neki is
volt valami távoli magyar ismerőse, rokona.
Vacsora után irány Fort Lauderdale, Florida
második legnagyobb és talán legkedveltebb üdülővárosa, akit csatornarendszerének
köszönhetően Amerika Velencéjének is neveznek; a város határain belül kb. 220
km vízi út van. Hatalmas kikötője, Port Everglades miatt ismerjük nagyon jól,
rengeteg tengerjáró hajó indul a városból. Évente több millió ember fordul meg
népszerű strandjain. Számtalan szórakozási lehetőséget kínál a város, Miami
szomszédságában található, kb. 20-30 perc autóval. Ezen az éjszakán, az utolsó
éjszakán a Beachwalk Resort Fort Lauderdale Hallandale Beach szálloda
adott nekünk otthont, mely egy egyszerű háromcsillagos hotel, gyönyörű
kilátással a folyóra és a városra. Magasan kaptam meg a szobámat, a 12.
emeleten, így gyönyörű panorámával tértem nyugovóra aznap este és csodás
kilátással ébredtem az utolsó reggelen. A szobákhoz fürdő, légkondi, vasaló, hajszárító
tartozik. A szállodának van külön strandrésze, a tengerpart kb tíz perces
sétával érhető el, át kell menni egy hídon és egy nagy
kereszteződésen.
Szeretnék néhány praktikus tanácsot, információt
megosztani Veletek, ami jól jöhet amerikai szállásfoglaláshoz. USA
szállodafoglalás esetén úgynevezett resort fee-t kell fizetnünk, ez a
helyi adó, amit ha például a DERTOUR katalógusból foglalunk, a szálloda
részvételi díja már tartalmaz. A resort fee városonként, államonként eltérő, a
legalacsonyabb 10-12 USD, az átlag kb. 25-30 USD, de akár 35-40 USD is lehet
szobánként és éjszakánként. Floridában valamennyi szállodában ingyenes a wifi,
amennyiben szobát foglalunk és a szálloda vendégei vagyunk (wifi kód általában
a szobaszám és a vezetéknév). Némely szálloda (a jó fej szállodák) nem kér
szobakódot, valamennyi, a szállodában megforduló vendégnek ingyenes a wifi
szolgáltatás, nem köti szobafoglaláshoz (így történt, hogy volt olyan szálloda,
ahol csak ebédeltünk, nem foglaltunk szobát, mégis tudtuk használni az internet
szolgáltatást). Amerikába történő utazáshoz mindenképpen legyen nálunk
átalakító, mert nincs mindegyik szálloda felkészülve arra, hogy az európai
utasok részére segítséget nyújtsanak technikai dolgaik feltöltésében.
Amerikában a szállodai check-in-t életkorhoz kötik, fiatal utasaink ennek
mindenképpen pontosan nézzenek utána, általában 21 éves kor a határ, de
találkoztam már szállodával, ahol a minimum életkor a bejelentkezéshez a
betöltött 25 év.
Visszatérve a hétfői napra, az utolsó estére, mikor
megérkeztünk a szállodába s elfoglaltuk a szobákat, úgy éreztem, fel kell
avatnom az új futócipőmet (..és nem utolsó sorban le kell dolgoznom a hatalmas
burgert...), így gyors zuhany után sportos ruhát öltöttem és elindultam a
kivilágított városban. Beletettem az első kilométereket (...vagy ha stílusos
akarok lenni, inkább az első mérföldeket) új futócipőmbe! Yeeaaah! Csodálatos
helyen futottam, át a szálloda mellett található hídon, majd le a forgalomba, a
bicikliút mellett, át a városon a különböző színekben pompázó szállodák
mellett, a kivilágított pálmafák árnyéka alatt a szabadság édes ízével.
Fantasztikus volt ez a futás is itt ebben a fantasztikus városban. Lefuthattam
úgy hét-nyolc kilométert, az az igazság, most nem mértem, mert most nem az volt
a fontos, hogy pontosan milyen táv pontosan milyen időeredménnyel, hanem a
lényeg most az volt, hogy ott vagyok, hogy futok, hogy élek, igazán
élek... Egy biztos, csodás élmény volt, amit nem felejtek el soha, míg élek.
Míg kifelé futottam a városból, egy-egy kattra meg-megálltam, hogy telefonom
fényképezőjével rögzíthessek egy-egy csodás képet, amit az éjszaka varázsa
nyújtott nekem...
2016. január 26, kedd
Fort Lauderdale - Miami - Frankfurt
Az utolsó amerikai reggelen némi szomorúsággal
ébredtem, sajnos a mai napon vissza kell térnünk Európába... Hmmm semmi
kedvem... ...maradtam volna még szívesen... Rápillantottam az órámra, már
hét óra elmúlt bőven, tényleg igaz, hogy egyre több időt töltünk az országban,
s én egyre jobban alkalmazkodom, már a koránkelés sem megy úgy, mint múlt
héten; kezd minden beállni a régi, megszokott kerékvágásba... :) Gyorsan
lezuhanyoztam, felöltöztem, megpróbálkoztam egy kávéfőzéssel, majd lerohantam
reggelizni, hogy minél több időm maradjon az utolsó délelőttön. Az étteremben
ettem még egy utolsó műtojásból készült rántottát némi toast kenyér
kíséretében, frissen facsart narancslével, kávéval. A rántottához bacont és
sült krumplit hoztak. Evelinékkel reggeliztem s kitárgyaltuk, ezek az
amerikaiak mindenhez vagy cukrot, vagy sült krumplit esznek.
A reggelit követően összefutottam Katiékkal a
recepción, aktiváltattuk a szobakártyánkat a late check out miatt, majd
lementünk a tengerpartra, de valahogy olyan hirtelen jött minden, a
fürdőruhámat nem hoztam magammal, hisz már előző este becsomagoltam a bőröndbe.
Némi szerencsénk volt ezen a napon, hisz a transzfer időpontjáig nem volt
semmi kiírt program, mindenki azt csinált kedvére, amit akart, és végre melegen
sütött le ránk a Nap. Lesétáltunk tehát a tengerpartra, Gabival fotókat
készítettünk, fényképeztük a tengert, a házakat, fényképeztük magunkat, a
parton, az ágyon, közel a tengerhez, mígnem jött egy nagy hullám, s a bal lábam
totál vizes lett. Levettem tornacipőmet, felhajtotam nadrágomat, s egyre
beljebb merészkedtem a vízbe, mígnem teljesen eláztatott a hatalmas hullám, ami
felém közeledett. Így írtam meg saját magam történelmében az első ruhában
fürdés élményét. Isteni élmény volt, csurom vizesen mosolyogva búcsúzni ettől a
csodás államtól, Florida mesés tengerpartjától...
A nem mindennapos fürdőzős élmény után felszaladtam
még a szobámba, lezuhanyoztam, leszaladtam egy utolsó vásárlásra,
összepakoltam, újraterveztem aznapi ruhatáram, majd fél egykor a recepción
találkoztam a csipet csapatttal. Fél egy után jött értünk a transzferbusz és
elindultunk szomorú szemekkel Miami nemzetközi repülőtér irányába...
A repülőtéren becsekkoltunk és 16:35h-kor már a
magasban repültünk a Lufthansa 463-as járatán, újra a csodás A380-as
géppel. Az online check-in-t állandóan halogattam, mígnem úgy jártam, hogy
teljesen elfelejtettem. Mire újra eszembe jutott, már nem volt internet a
közelemben. Így maradt a hagyományos reptéri check-in a bőröndfeladással
egyetemben. A hölgy az emeletre ültetett, Csilla mellé, a vészkijáratjoz, a
felső szinten elhelyezkedő turista osztály első soraiba. Megmondom őszintén,
bár vészkijáratnál ültünk az első sorban, ki lehetett nyújtani a lábainkat, de
nem ez volt a legkényelmesebb repülőutam. Fent voltunk - fent sokkal jobban
rázott a gép, hazaúton már bekerültünk egy-egy nagyobb légörvénybe, a teámat is
két kézzel kellett fognom, hogy el ne ázzon a nadrágom. Mikor vacsora után
felkínálták a pezsgő vagy baileys lehetőségét, egy pohár baileyst villámgyorsan
lehúztam, bízva abban, hátha tudok aludni a gépen. Nem tudtam. Talán húsz
percet ha aludhattam... Hátul minden zajosabb volt, mint idefelé úton az alsó
szinten. A szomszédomnak olyanannyira kényelmetlen volt az ülés, és annyira
fájt a lába, hogy lefeküdt a földre a vészkijárat elé. Perceket vitatkozott a
légikísérő személyzettel, akik kifogásolták újdonsult fekhelyét.
2016. január 27, szerda
Frankfurt - Budapest
Közel kilenc órás repülőút után gépünk reggel fél
8-kor landolt a frankfurti repülőtéren, ahol négy óra várakozás után repültünk
tovább fővárosunkba, a gyönyörű Budapestre, ahol végeláthatatlan köd fogadott
bennünket...
