Marthy kalandjai: Trinidad & Tobago 2010. június 2-10.

Egy 2010-es kalandommal kezdeném Marthy kalandjai című blogoldalam, melyben egy fantasztikus karibi szigetre szeretnélek elkalauzolni Benneteket, Trinidad & Tobago világába...

2010. június 2. szerda

Már nagyon vártam ezt a napot! Kapott irodánk egy meghívást Trinidad & Tobago Inforeise utazásra és az irodából engem ért az a nagy szerencse és megtiszteltetés, hogy részt vehettem ezen a csodálatos utazáson.

Mielőtt elkezdeném a részleteket, szeretnék egy kis asztrológiai vonatkozást is írni a történtekhez. Decemberben, amikor asztrológusnál jártam (aki annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy jelenleg ő már a tanárom), megnéztük az életórámat és a jövő évi lehetőségeimet. Timi megállapította, hogy áprilistól az életórám fényszög kapcsolatba kerül a 12-es házas Jupiteremmel, ami esetleg vagy egy hosszabb európai, vagy egy rövidebb tengeren túli utazást hozhat az életembe. Akkor decemberben eléggé izgatottá tett a dolog, de a hétköznapi teendők alatt ez ahogy az meg van írva, feledésbe is merült. Április végén kérdezte meg tőlem főnököm, Kati, hogy lenne-e kedvem elutazni egy picit messzebbre. Akkor még fel sem fogtam az egészet. Trinidad & Tobago, hirtelen azt sem tudtam, álmodom, vagy ez tényleg a valóság. Kellett jó pár nap, hét, mire tudatosodott bennem, hogy átrepülöm az Atlanti óceánt! Wow! Nagyon örültem ennek az útnak és valamikor májusban ugrott be a decemberi asztrológiai elemzésem. És akkor ledöbbentem. Itt az ékes bizonyíték arra, hogy valami itt az univerzumban tényleg működik...

No, e rövid kitérő után tényleg nekivágok az útikalauznak, remélem, mindenkinek tetszik majd és remélem, izgalmas utazásban lesz részetek Nektek is! Jó szórakozást, jó olvasást kívánok Mindenkinek!

Hajnali fél 5kor ébredés, 05:20h transzfer minibusszal a repülőtérre és irány Frankfurt. Frankfurtban találkoztam a csoporttal, úgy jött össze a csapat, hogy lestük a kék színű MWR-es táskákat, amit Ausztriából kaptunk a többi dokumentumokkal együtt.
Amikor megérkeztem a kapuhoz, megláttam egy leányzót kék Meier's-es táskával, odamentem hozzá, hogy ugye Te is Inforeise résztvevő vagy?? Silvia volt, a bukaresti DERTOUR kolléganője és ott tudatosult bennem, hogy nem egyszerűen németül megy majd a kommunikáció, mert ő igaz sok mindent megért németül, de csak angolul beszél.
Mivel az angolt sajnos nem gyakoroljuk az irodában napi szinten, felfogtam az egészet úgy, hogy ingyenes szóbeli nyelvgyakorlás lesz számomra ez a pár nap. :)

Utána Alexandra is befutott (ő is angolos), őt is a kék táskáról ismertük fel természetesen, majd megérkezett a csapat valamennyi résztvevője, akikkel már tudtam németül beszélgetni. Gyors bemutatkozás után már röppentek a poénok és lassan, bár majdnem egy órás késéssel, de felszállt a DE3110-es járatszámú Condor gépünk Tobago irányába.

A 10 órás repülőút kellemesen eltelt, ettünk, ittunk, aludtunk és az utolsó 3 óra alatt már iszonyatosan vártuk a landolást. Silvia mellett ültem a gépen, bealudt és amikor felébredt, megkérdeztem tőle, mennyi az idő. Mondta, hány óra van és annyit mondtunk egyszerre: ...half an hour.... én angolul, ő pedig románul. Aztán nevetett egyet, mert álmából felébredve még nem szokott ahhoz hozzá, hogy angolul kell beszélnie. :)

Itthon már öreg éjszaka volt, mikor megérkeztünk 10 órás repülőút után. Tobagon, ahogy megérkeztünk, kiszaladtunk az utcára a repülőtér elé elszívni végre egy cigit, mikor is odajött hozzánk egy kedves fekete hölgy és közölte, hogy csak az utca másik fele dohányzó. Tettünk hát 3 lépést és végre legálisan cigizhettünk. Itt megállapítottuk, hogy a DERTOUR dohányzik. Silvia, Alexandra, Miro, Alex és én. Az öt DERTOUR-os. :) Később Alex, ha cigizni indult, úgy invitált bennünket: DERTOUR! Meeting!! :) (Bár később kiderült, hogy Marjam is cigizik, szóval kis idő elteltével ő is csatlakozott hozzánk, DERTOUR-osokhoz.)
Fél órát töltöttünk Tobagon és repültünk tovább Trinidadra.
A Tobagoi reptér egyébként egy óriási élmény volt, a check in pultoknál semmi technika, a beszállókártyánkat is kézzel írták meg. El is tettem emlékbe, mert szerintem ritkán fut össze hasonlóval az ember. :)

Itthoni idő szerint hajnali 4 óra magasságában érkeztünk meg a szállodánkba, a Kapok Hotelbe.
Ahogy megérkeztünk és megvolt a check-in, mindenki szaladt azonnal aludni, Silviával, szobatársammal azon poénkodtunk, hogy este fél 11kor otthon még nem alszunk, itt pedig egy pillanat alatt elaludtunk.

Útitársaim:
Marjam - Trinidad & Tobago Tourist Office Frankfurt - egyik csoportvezetőnk, nagyon helyes leányzó, már többször járt Trinidad & Tobagon.
Alex - DERTOUR Austria - másik csoportvezető - salzburgi DERTOUR irodában ő az Agenturbetreuung vezetője, ha jól tudom. :)
Silvia - DERTOUR Romania - ő volt a szobatársam, egy nagyon kedves és aranyos leányzó
Alexandra - DERTOUR Szerbia - vele is nagyon sokat beszélgettem, egy rendkívül kedves, jó kedélyű leányzó
Veronika - Utazási Iroda Innsbruck - szintén nagyon aranyos, kedves leányzó
Miro - DERTOUR Bulgaria - nagyon jó fej srác, nagyon jó a humorérzéke.
Toni - Ruefa Reisen utazási Iroda - Bécs - minden csoportban van egy humorbomba, nálunk Toni volt. Amikor fáradt volt a csapat, Toni remek dalokkal életet lehelt belénk.
Hannes - Ruefa Reisen Salzburg - nagyon jó humorú srác, ők Jürgennel általában úgy viselkedtek, mint két kamaszsrác. Mindent kipróbáltak, mindenhol rosszalkodtak. :)
Jürgen - St. Pölten utazási iroda - Hannes "játszó" társa, akinek szintén kiváló humora volt.

2010. június 3. csütörtök

Az értékes és gyors alvás után felfedeztünk a szálloda éttermét, majd végigszaladtunk a szállodán megtekintés céljából. Nem egy álomszálloda, de a célnak tökéletesen megfelel (aludni:)).

Néhány kép a szállodánkról:

A Kapok Hotel 3 és fél csillagos szálloda, Port of Spain-ben található, a belvárostól kb. 5 percnyi autóútra, a repülőtértől kb. 30 percre. A 94 szobás szálloda barátságos kis kertjében úszómedence és a képen látható "akvárium" várja vendégeit. A szobák egyszerűen, de barátságosan vannak berendezve, valamennyi szobában tv, légkondi, telefon, rádió, tea- és kávéfőző áll a vendégek rendelkezésére.

A mai napi program Port of Spain megtekintése. Buszos városnézés rövidebb kiszállásokkal és némi gyaloglással. Port of Spain a Paria Öbölben található, Trinidad észak-nyugati részén, mindösszesen 350.000 lakosságával Trinidad & Tobago Köztársaság legnagyobb városának számít és természetesen Trinidad fővárosa.

Trinidad-en egy nagyon szuper idegenvezetőt kaptunk, Heil személyében, aki szombaton, június 5-én éppen velünk a kisbuszban ünnepelte 11. születésnapját. Az új élet 11. születésnapját, ugyanis 11 éve él Trinidad-en. Mesélte, hogy amikor még egészen fiatal éveit tengette, szeretett nagyon utazgatni és soha nem értette, miért kell neki mindig hazamennie Németországba. Mexikóba szeretett nagyon bele és elhatározta, mire 30 éves lesz, ő már nem Németországban fog élni. Bár Mexikó nem jött neki össze, de Trinidad-en egy nyaralás alkalmával megismerte jelenlegi feleségét, akivel 5 évet töltöttek el Németországban miután kiköltöztek Trinidad-re. Nagyon szeret itt élni, sok barátot, ismerőst szerzett és amikor éppen nem a turistákkal foglalatoskodik, akkor egy boltban dolgozik. Mivel a bolti fizetése nem sok, így neki nem kell adót fizetnie. Sőt, ha valaki lebetegszik, elmegy orvoshoz vagy kórházba, ahol gyógyszert írnak fel neki a betegsége miatt, azért sem kell fizetni. Nagyon érdekes, mondjuk egy kis szigeten könnyebb megoldani az egészségügyet, mint pld. nálunk, itthon.

A szigetlakók - afrikai feketékből és indiaiakból áll jórészt. Brit gyarmat volt

anno, a hivatalos nyelv az angol. Nah, de milyen angol...?? Hehe, erősen kell koncentrálnunk, hogy megértsük őket. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az osztrákok elkezdenek német címszó alatt osztrákul beszélni..... Nah, akkor már sejti mindenki. Azért persze elég sok mindent megértettünk. :)

Mivel brit gyarmat volt, bal oldali közlekedés van érvényben. Hasonlóval találkoztam még anno Malajziában, igen, figyelni kell, mikor megy át az ember az úton, hogy honnan várja az autókat... ...könnyel eltévesztheti az irányt reflexből....

Vallás. Érdekes módon a többség katolikus vallású, a második legnagyobb vallás a szigeten pedig a nagyszámú indiai lakosság miatt a hindu. Mindemellett még számos vallás is megtalálható, de e kettő a legnagyobb számban.

Ha már vallásnál tartunk, Timi, az asztrológia tanárom említette, hogy Trinidad & Tobago egy spirituális hely, ahol iszonyat nagy energiák vannak. Rögtön az első napon meg is volt kérdésem az idegenvezetőnk és Marjam felé is, akik jól ismerik a helyi emberkéket, hogy hogyan áll a helyi lakosság a spiritualitás kérdéséhez. Sajnos erre a kérdésre nem kaptam kielégítő választ, csupán annyit, hogy az emberek nagyon vallásosak. Az energiákról, egyéb témákról nem nagyon tudnak, de az idegenvezető megígérte, hogy majd érdeklődik és ha megtudja a választ, elküldi nekem e-mailen.

Tobago és Trinidad között repülővel (20-25 perc időtartam) és komppal (kb. 2 óra) lehet közlekedni. A hatalmas és modern építésű kompkikötő Port of Spain városban található.

Élvezetes a séta a kikötő és a zöld Lunge Queen's Park Savannah között. A South Quay-nél található a kikötő védelmére épült Fort San Andres, ahol ma különböző hivatalok vannak.
A Savannah-tól nyugatra gyönyörű viktoriánus villákat látni, melyek anno családi rezidenciák voltak, közülük a leghíresebb a The Magnificent Seven. A város északi részén található a Botanic Garden, ahol különböző őshonos és hozott (szuptrópusi növényzet Dél-Amerikából és Dél-Kelet Ázsiából) növényeket lehet megcsodálni.

Az időjárásról: minden nap nagyon meleg volt, 35-48 fok közötti időjárás várt ránk. Érdekes volt, hogy minden nap esett az eső, az az igazi monszunszerű eső, ami 20 percig, fél óráig tartott. A legmelegebb természetesen azon a napon volt, amikor a legtöbb szállodalátogatásunk volt beiktatva, akkor érte el a hőmérséklet a 48 fokot. Idegenvezetőnk és csoportvezetőink azonban folyamatosan gondoskodtak rólunk, a kisbuszban mindig volt jéghideg ásványvíz (később már kóla és sör is.:))

Mindenhol (képeslapon, sörözőben, étteremben, plakáton) egy szó szerepelt kiemelt, feltűnő helyen: lime, liming. Mit jelent a liming? Egyfajta szórakozást, amikor kettőnél több ember, barát összejön és beszélgetnek, isznak, cigiznek, szórakoznak - de semmiképpen nem dolgoznak. Elvannak, elvonatkoztatnak a szürke hétköznapoktól, csak úgy vannak együtt és jól érzik magukat... Ezt a szót már az első napon meg tanultuk és nem telt el úgy nap (óra:)), hogy ne használtuk volna... :)

Délután,a félnapos városnézés után indultunk a Maracas Bay-re, ami Trinidad leghíresebb strandja. Ide járnak a feketék strandolni a szabadnapjukon. :)
Ez a csütörtöki nap ünnepnap volt Trinidad-en, ezért sem volt délutánr

a programunk, viszont fullon volt a strand a tengerparton. :)

Itt nem volt más dolgunk: just liming. :)

Óriási élményben volt részünk strandolás előtt, ugyanis az ebédet a parton ettük, a Bake N' Shark helyi kis strandbüfében, ami Sharkburger volt. Egész finom volt, én ugye nem szeretem a halat és tán egy évben egyszer eszem halat, akkor is keveset, de a cápaburger az kifejezetten finom volt. Itthon is kéne javasolni pld. a McDonalds-nak, hogy iktassák be a kínálatuk közé. :)

És ami nem maradhat el - amit minden nyáron eljátszom, sikerült a karomnak úgy megégnie, hogy bizony az éjszakám algopyrinnel telt el. Aki ismer, tudja, hogy nem eszem gyógyszereket és egy doboz algopyrin nálam akár másfél évig is kitart. Minden nyáron sikerül minimum egyszer úgy megégnem, hogy nemcsak a bőröm, hanem a csontom is fáj. De hála a rutinomnak, már könnyedén átvészelem ezeket az éjszakákat és napokat. :p

2010. június 4. péntek

A mai napon utunk az Asa Wright Nature Center-be vezetett. Az Asa Wright Nature Center-ben, ami a sziget északi hegyoldalain található, az őshonos ültetvényeket és növényeket (kakaó, kávé, citrusfélék) tekintettük meg. Érdekesség, hogy rengeteg mangófájuk van, de a mangó nem őshonos, hanem Dél-Kelet Ázsiából telepítették be.
Megtekinthettünk különféle madárfajt is, ha nem repültek volna olyan gyorsan el. :)
Zsuzsa legnagyobb bánatára a paradicsommadár a 60-as években kihalt, így nem tudtam neki sajnos fényképet és egyéb cuccot hozni róluk.....

Ebéd után utunk egy szállodába vezetett, aminek neve: Pax Guest House. A fővárostól, Port of Span-től kb. 20 percre található és mondhatni, a nyugalom szigete. Távol a várostól, távol a zajtól egy templom és egy temető közvetlen szomszédságában, ahol ha nem bérel a turista autót, el van zárva a külvilágtól.
A meditációra, a pihenésre, a nyugalomra vágyakozóknak tudnám ajánlani e szállodát.
Amin Alexandrával felnevettünk, a szállodában lévő faliújság, amin azt hirdeti a szálloda, hogy megtalálható a Facebook-on.... ...nah, itt ledöbbentünk, hogy egy ilyen, a világtól elzárt szálloda is online van néha a facebook-on... :)))

Beszaladtunk egy helyi kocsmába is, ami nagyon érdekes volt. Kint az utcán. Ha nem csoporttal vagyok, biztos még a túloldalra is átmentem volna, de ez Trinidad-en teljesen normálisnak számít. :)

Először azt hittem, az idegenvezetőnk viccel, amikor a buszból rámutatott a kis kocsmára. De amikor kiszálltunk a buszból, elindultunk a kocsma irányába és odaállt a pulthoz, akkor jöttünk rá, hogy ez nem poén volt.

Itt akkor írnék pár szót a sörökről. Ami európai és van kint, az a Heineken. De ugye azt itthon is tudunk inni, tehát a helyi slágerre koncentráltunk mi is rá. Az egyik ilyen a Caribe sör, ami inkább a "nőies" sörnek titulált, könnyű íze van és nem oly keserű. A másik sör a STAG, ami már inkább hasonlítható a jó kis német, osztrák és nem utolsó sorban magyar sörhöz, erős, markáns, keserű íze van. Alkoholtartalomban megegyezik amúgy a két sör. Ami érdekes, nincs fél literes, csak a pici, a 0,25-ös üvegek léteznek. Én természetesen a STAG-ba szerettem bele (nem voltam egyedül vele), de mindkettőt kipróbáltam, ha már arra jártam. Szerintem ezeket muszáj kipróbálni, mert itthon, sőt egész Európában ilyen sört nem ihatunk. Mivel ezt nem csak én gondolom így, ezért mindenki sörözött, még az is, aki egyébként itthon nem iszik sört.

Útközben néha megálltunk megcsodálni a kilátást, a tájat.... ...ha épp elaludt volna a társaság, akkor Tonink énekelt egyet: "You're my sunshine, my only sunsine, You make me happy...."

Késő délután hajóztunk egyet Trinidad nyugati részén. Itt élnek a ritka "négyszemű" halak, és bizony Silviánk legnagyobb bánatára kígyókat is láttunk. Silviának kígyófóbiája van, emiatt a Nature Center-ben is kénytelenek voltunk kihagyni a nagy kígyólest.. :)

2010. június 5. szombat

A mai nap volt az utolsó napunk Trinidad-en. Reggeli után kicsekkoltunk a szállodából és elindultunk a Pitch Lake-hez. Érdekessége, hogy a tó tulajdonképpen egy mocsártó, ami aszfaltot és kátrányt termel. Nagyon érdekes volt, ami tényleg egy turistalátványosság. Állítólag minden turista az Aszfalttóra kíváncsi a legjobban, aki Trinidad-re látogat. Nem utolsósorban egy fontos gazdasági bevételi forrás is Trinidad számára. Toni be szeretett volna mászni a vízbe, de a helyi vezetőnk lebeszélte róla. Említette, hogy nem olyan régen úszott benne egy turista és sajnos kórház lett a vége. Így Toni azonnal letett e szándékáról.

Ezután megnéztünk egy hindu templomot, ahol éppen egy halotti szertartásba csöppentünk. A templom érdekessége, hogy Trinidad anno nem engedte meg, hogy az országba építsenek egy hindu templomot az itt élő indiai lakosság számára, ezért azt mondták: Rendben, a tenger nem a tiétek. A templomot a tengerben építették meg, ami szerintem egy külön plusz vonzerőt jelent. Útközben egyénként elhaladtunk egy temető mellett, ami a szigeten az egyetlen temető, ahol égetnek (az echte indiai égetésre vonatkozik). A buszból szemtanúi lehettünk egy igazi indiai égetésnek, de szerencsére hamar elhaladtunk mellette, mert ez a téma nem a kedvencem....

A mai napra két szállodalátogatást is bezsúfoltunk.

Hyatt Regency Trinidad. Erről a szállodáról egy mondatot írnék, ami a hotel megtekintése után elhangzott: "Hyatt is Hyatt." Azt hiszem, ez mindent elárul.
Egyébként a luxusszálloda közvetlenül a tengerparton, a hajókikötőnél fekszik, pár perc sétára Port of Spain belvárosától. A szálloda 418 szobával és 10 suite-el rendelkezik, melyek elegánsan vannak berendezve.

A másik szálloda, amit megtekintettünk egyelőre még nem árualapunk, de idén a téli szezontól belekerül a Meier's-es katalógusunkba, a 157 szobás Carlton Hotel, mely Port of Spain belvárosától szintén pár percre található.

Délután elmentünk a Shopping Mall-hoz, amit igazából nem is értettünk, mert olyan volt, mint itthon a Westend vagy a Mammut, csupa nemzetközi üzletek, Adidas, Nike, New Yorker, Zara...etc. Ami tipikus, helyi kis üzlet, az itt nem található meg. Az idegenvezetőnk azt mesélte, hogy ez a helyiek számára egy egész szombati napi program, ide eljönni, ki a "szürke hétköznapokból" és akár tényleg egy egész teljes szombatot eltölt itt egy család. Idegenvezetőnk mesélte, amikor felesége egy barátnője itt járt először, kérte, hogy vigye el őt valami fantasztikus helyre. Ide hozta. Hehe. Mondta, nem szólt egy szót sem, de ő valami másra számított, aztán amikor kiderült Heil fogta magát és elvitte tényleg szép helyekre.

Innen, a "Westendből" mentünk ki a repülőtérre,

ahol elbúcsúztunk Heil-től, idegenvezetőnktől és Carlostól, sofőrünktől. Jegyünk volt a Carribean Airlines POS-TAB járatára, amely légitársaság a leamortizált Tyrolian Airways gépeivel repül - tudjuk ezt onnan, hogy AUSGANG/EXIT... :)))))

Nah, de felszálltunk és leszálltunk épségben. :)

Egy csoportkép még a repülőtéren and Goodbye Trinidad, Goodbye Heil and Goodbye Carlos!! :)

A 20 perces repülőút után ismét Tobagon landoltunk, ahol már némi tapasztalatot gyűjtve ugye tudtuk, hogy csak az utca egyik fele dohányzó. Nemsokára megérkezett a buszunk is és elvitt bennünket az 5 csillagos Blue Haven szállodába, amit az első éjszaka után (szakmai utasok lévén) egyből lecsillagoztunk kettővel. A szálloda egyébként osztrák vezetés alatt van, a tulajdonos, Carl, szintén már több, mint 10 éve él Trinidad & Tobagon. Aranyos volt, az első vacsorán ott volt velünk, mindenki bemutatkozott neki és mindenkihez volt néhány szakmai kérdése - hogy megy a piac Magyarországon, hogy megy a piac Szerbiában... ...erre a kérdésre nyilván egyféleképpen lehet felelni: Jól. Kedves ürge egyénként, ha meglátott bennünket a bárban vagy a recepción, odajött, köszönt, megkérdezte, meg vagyunk-e elégedve mindennel és mindig szép napot kívánt nekünk. Kikérdeztük mi is a turizmusból, említette, hogy a probléma ott van, hogy kevés a repülőjárat a szigetekre. Pár éve Európából pld. csak a British Airways járataival lehetett ide eljutni, tehát inkább brit turisták voltak a jellemzők, később a Condor járatai is beindultak, így emelkedett a német és osztrák utasok száma. Miami-ból jön még gép a szigetre, néhány amerikai megfordul még itt és ennyi. Bízzunk benne, hogy sok utas megy még a szigetekre, mert tényleg nagyon szépek és megvan a maguk feeling-je, de sajnos mi is amikor repültünk ki és haza, a gép nem volt tele... (bár igaz, június nem a főszezon).

2010. június 6. vasárnap

A mai reggel mindenki izg

atott volt, ugyanis egy Gospel Church-be mentünk, Istentiszteletre. Nagyon élveztem és megmondom őszintén (előre bocsánat a mélyen vallásos, egyháztisztelő emberektől), sokkal jobb és érdekesebb volt, mint a mi szomorú misénk itt Európában. Énekelt a közönség, énekelt mindenki, majd bejött egy "Eddie Murphy" fazon, öltönyben, nyakkendőben és előadást tartott. Olyan színvonalú volt az előadás, mint itthon a Mesterkurzus. Mindenki rá figyelt, akinél ott volt a "Biblia", mindig felcsapta, ahonnan éppen olvasott fel néha a "pap", akinél nem volt "Biblia", ő hozott füzetet és tollat és jegyzetelt.

Mielőtt elkezdődött az Istentisztelet, mondta "Eddie Murphy", hogy ma vendégeink van

nak Európából és a bal oldalra mutatott, ahol mi ültünk. Mindenki felénk fordult, mosolygott és megtapsolt bennünket és tényleg látszott rajtuk, hogy örülnek, hogy ott vagyunk. Nagyon érdekes volt és nagyon örülök, hogy ott lehettem, hogy részt vehettem ebben. :)

Alexandra át is küldött egy videót,a blog alján megtekinthető. :)

Délután szabad program volt Pigeon Point nevezetű, fehérhomokos strandon Tobagon. Just liming, again! :)
Itt fogalmaztuk meg azt a mondatot, hogy nincs jobb dolog a világon, mint ülni egy fehérhomokos tengerparton a melegben és jéghideg sört inni. :)

Este pedig Sunday School!! Az nem más, mint igazi karibi party egy nyitott diszkóban, tele feketékkel. Érdekes volt. Amikor Veronikával és Alexandrával bementünk táncolni, egyből jött 3 feka és felkértek. Végigtáncoltunk egy számot, utána udvariasan: Thank You és ment mindenki a dolgára. Kettőig itt voltunk, utána mentünk haza csoportosan taxival a szállodába. Emlékszem, itt Alex mutogatta végig mindenkinek, hogy mit csinált. Jürgennel úgy gondolták, hogy a sör túl light-os és vettek 1-1 rumot. Miután megitták, utána néztek az üvegre és mindenkinek egyesével Alex végigmutogatta az üveget, hogy a rum 75 százalékos! Hogy ő ezt nem látta és huh. Nem is kell mondanom, hogy azon az estén mindenkivel pacsizott, még a lányokkal is. Arra nagyon figyelt, hogy a pacsi mindenkivel meglegyen. :) Just liming. Always liming. :)

2010. június 7. hétfő

Amikor felébredtünk, Silvia elég rosszul nézett ki, kiderült, lázas. Meg is égett ő is egy picit a napon, de szerinte nem tett jót az, amikor taxival mentünk haza előző este, nyitva volt az összes ablak. Kapott tőlem algoryrint, amitől picit jobban lett, Alextől szereztünk lázmérőt, Marjam hozott egy másik tablettát, ami homeopátiás, Veronika pedig Tiger Balsam-mal készült. Silvia el volt látva mindennel, jobban is lett. :)

A mai napunk első állomása Scarborough, Tobago fővárosa. Hmm... ...nem volt olyan hatalmas élményben részünk, mint Port of Spain-ben, itt tulajdonképpen a Botanikus Kerten kívül (ami tizede a Trinidad-inek) nem volt semmi extra látnivaló (vagy csak nem mutatták meg:)). Amit megtudtunk: a várost a 18. században skót telepesek alapították. A lakosság jelenleg kb. 20.000 fő, ami kb. a fele a teljes sziget lakosságának.

Délután jöttek a szállodalátogatások:

A 20 szobás Bacolet Beach Club szálloda a Bacolet Beach-en található, egy kis domboldalon. Mellette közvetlenül az 50 szobás Half Moon Blue hotel, a híres Fort King George-nál.

Rex Turtle Beach Hotel
Ez a szálloda nekem nagyon tetszett. Bár a szobák picikét le vannak amortizálva - Karibon sok helyen - de a kerti rész, a medence gyönyörű volt! Közvetlenül a tengerparton található a 125 szobával rendelkező szálloda. Hogy a neve miért éppen Turtle Beach? Azt lent olvashatjátok. :)

Le Grand Courlan & Grafton Beach Resort
A 83 szobás szálloda egy festői környezetben lévő kis völgyben található, a fővárostól és a repülőtértől kb. 8 km-re.

The Villas of Stonehaven
Gyönyörű, exkluzív villák, melyek minden igényt kielégítenek gyönyörű trópusi kerttel. A villák kialakítása a 18. századbeli koloniál stílust képviseli.
A területen 14 villa található, mindegyik villa 344 m2, elegánsan, ízlésesen kialakítva. Minden, ami egy szuper lakásból nem hiányozhat, az itt megtalálható!

A szállodákról képeket a blog végén található webalbumban, további leírást a DERTOUR és Meier's Weltreisen Karibik katalógusban találtok. :)

2010. június 8. kedd

Kora reggel (fél 7kor) indultunk a mai napon utunkra.

A sziget másik oldalára mentünk át, Speyside volt az úticél. Speyside egy kis halászfalu és innen mentünk tovább az esőerdőbe rövid kitérővel egy kakaóültetvényen. A mai napon elég ramaty volt az időjárás, 20-24 fok lehetett egész nap és az esőerdőben úgy megáztunk, mint én még soha. A vége az lett, hogy este az útlevelemet hajszárítóval szárítgattam, pedig a táska legmélyén volt, jól elzárva. Gondolhatjátok, még a bugyinkból is folyt a víz. Én valamilyen megérzésből vittem magammal egy másik felsőt, ami szintén a táskában volt és megázott, de nem volt olyan vészes, mint az a fehér felső, ami rajtam volt. Valamilyen oknál fogva azon a napon minden lányon fehér felső volt, pedig nem beszéltünk össze. Kivétel volt tán Marjam aki ha jól emlékszem és a képek alapján, pirosba öltözött. Az erdő egyébként szép volt, köveken másztunk át, mire a vízesést elértük. Érdekes trópusi növényeket, bogarakat láttunk és a kígyót Silviára tekintettel, most sem kerestük.

Az esőerdő után hajókázás, ahová Silvia és Veronika nem jöttek. Silvia megint nem érezte túl jól magát és mivel bőrig áztunk, nem tett jót a gyógyulásának. Veronika pedig tengeri beteg, rosszul lesz a hajón. Aki még kimaradt, Jürgen volt, mert ő búvárkodni ment, neki megvolt a búvárengedélye. Mesélte, hogy 18 méter mélyre mentek le, de sajnos fényképezőt nem vitt magával. Tehát 3 ember kivételével hajóra szálltunk és elindultunk Little Tobago irányába.
Egy olyan hajón mentünk, aminek középen alul üveg volt a feneke, láttunk is néhány halat, de csak sok idő elteltével. Amikor elindultunk, mindenki körbeülte az üveget és

nézte. 20 perc elteltével én szóltam, hogy én csak a narancssárga mentőmellényeket látom, ami pont felettünk volt és visszatükröződött az üvegben. De ugye, türelem, türelem halat és korallt terem, láttunk azt is, de fényképezni sajnos nem lehetett.

Próbálkoztam, de csak narancssárga mentőmellények voltak a képen, úgyhogy ki is töröltem őket. Mikor jól behajóztunk a tengerbe, ki lehetett ugrani sznorklizni vagy úszni egyet. Ki is használtuk a lehetőséget, először picit

hezitáltam, ugyanis aznap nem volt nap és elég "hűvös" volt, féltem, hogy jéghideg lesz a tenger. De úgy döntöttem, hogy ilyen alkalmam úgysem lesz a közeljövőben, beugrottam én is a tengerbe. A víz meleg volt! Imádtam! Úsztunk, próbáltam a sznorklit is, de nem nagyon láttam semmit, úgyhogy inkább úsztam mindig a hajó után. Hihetetlen jó élmény volt.

Este teknősles. Éjfélre mentünk, képek nincsenek. Aki volt már teknőslesen, tudja miért. Csendben kellett lennünk, semmi fény, egy kis piros lámpával világítottak a szakértők. A teknősök éjszaka jönnek egy meghatározott időszakban és tojásokat raknak, amiket utána elásnak. Kb. 90-120 tojást rak egy teknős. Akit esetleg érdekel, augusztus közepéig mennek a teknősök, megtekinthető a Turtle Bay szállodájának partjainál, hívjon vagy írjon mindenképpen, keresek neki repülőjegyet és naprakész információkkal rendelkezem a szállodákról. :)

2010. június 9. szerda

A mai délelőtt egy szálloda került a programba - Coco Reef Resort & Spa. A sziget legszebb szállodája! Közvetlenül a tengerparton található a szálloda, privát stranddal, a Pigeon Point strand csupán öt perc autóval.

Utána ebéd a tengerparton és liming :))))

A repülő indulásig még kiültünk a bárba és ittunk egy utolsó karibi sört. :)

A mai délután szabad programunk volt a repülő indulásig. Este 19:55h-kor indulás St. Lucia stoppal a Condor DE3111 járatával Frankfurtba és onnan haza Budapestre.

Goodbye T & T :)