Berlini élményeim

Ha csendes, nyugodt, zöld környezetben szeretnénk eltölteni szabadidőnket, ha nyugalomra, pihenésre vágyunk, ha friss, virágillatú tóparton lógatnánk lábunkat, amennyiben nyüzsgő, élettel teli élményre, igazi zajos nagyvárosra vágyakozunk, ha bulizni szeretnénk, ha aktív, sportos szabadságról álmodozunk, túrákkal, kerékpárral, síeléssel, vagy ha csak szeretnénk egy jót vásárolni korrekt áron, nem kell átutaznunk a fél világot, nem szükséges órákat kínlódni egy repülőgép fedélzetén, hisz mindez a szomszédban is megtalálható. Szeretem Németországot! Szeretem, mert csendes, nyugodt, zöld, szeretem, mert tele van szebbnél szebb tavakkal, hegyekkel, természeti szépségekkel, szeretem, mert tud nyüzsgő lenni, aktív, változatos, igazán bulis hangulatú, szeretem, mert iszonyat jókat tudok kint vásárolni, és repülővel csak egy-két óra. Sok városban megfordultam már, van, ahová szinte hazajárok, de Berlin ezidáig valahogy kimaradt... Évek óta vágyom már a német fővárosba, de valami oknál fogva mindig halasztásra került. Idén viszont beteljesedett ez a vágyam is, öt fantasztikus napot töltöttem Berlinben.

2014. augusztus 23. szombat 

Szombat reggel 10:40h-kor hagyta el Budapestet az airberlin 8637-es járata, melynek ülésébe belesüppedve olvastam izgalmas könyvemet, aminek köszönhetően a másfél órás út húsz percnek tűnt csupán. A gép, ahogy az a menetrendben meg van írva, német pontossággal, déli 12 óra után 5 perccel landolt Berlinben, a Tegel repülőtéren. Érkezés után poggyászfelvétel, majd gyorsan megkerestem a megfelelő járatot, az X9-es buszt, mely utamat a belvárosba kísérte - a Zoologischer Garten-hez vitt el mindössze 20 perc leforgása alatt. Aki pár napra érkezik Berlinbe, egy hosszú hétvégére vagy egy rövid szabadságra, nekik jó tanács: érdemes mindenképpen beszerezni a Berlin Welcome Card valamelyikét (48 órás, 72 órás, a Múzeum-szigettel egybekötött 72 órás valamint 5 napos, s mindez AB, illetve ABC zónákban. Ez utóbbi tartalmazza Potsdamot is.), hisz így gond nélkül használható a tömegközlekedés valamennyi eszköze, beleértve a Tegel repülőteret is, ingyenes a belépés a Museuminsel valamennyi múzeumába, valamint számos attrakció, kirándulás, múzeum kedvezménnyel vehető igénybe. Ha megérkezünk egy számunkra teljesen ismeretlen városba, nem kell más, mint egy Travel Card és egy jó metrótérkép. Ha ez a kettő megvan, ott már gond nem lehet. A térképen remekül el lehet menni, a nagyobb terek, utcanevek már rögzülnek is, néhány utazás alkalmával már fejből tudjuk, merre is kell menni, melyik metróra, buszra kell felszállni, melyik irányba. A harmadik napon már szívesen adunk akár útbaigazítást is egy aznap érkező hátizsákos sorstársunknak, mosolyogva, olyan határozottsággal szemünkben, mintha évek óta itt élnénk. Az élet már csak ilyen. Mindig kezdjük valahol, és csak a kezdet nehéz, csak az első lépés bonyolult, utána már megy minden magától... :) 

A Zoologischer Garten volt az X9-es busz másik végállomása, mely a kiírás alapján egy Express járat. A T9-es busz is választható, de ő a Kurfürstendammon jön keresztül a reptérről, némi kerülővel, hosszabb menetidővel. Itt, a Zoologischer Gartennél azonnal szembesültem a város pezsgő életével - sürgő-forgó emberek, gyorséttermek, kávézók telítve, hangos zene a távolból, huncut kacaj, nevetés. Azt hiszem, jó helyen járok, izgalmas napok elé nézek, gondoltam magamban, s elővettem az öt napra szóló kincsemet, a metrótérképet. Itt kezdődik a nyugat belvárosa, állapítottam meg, itt a Tiergarten, a híres Kurfürstendamm innen indul, ide még mindenképpen visszatérek. A téren található az 1891-95 között épült neoromán stílusú evangélikus templom, a Kaiser Wilhelm Gedächtniskirche, mely a második világháború eseményeire emlékeztető lerombolt tornyáról messziről felismerhető, vele szemben a hatalmas Europa-Center, mely a Berlinben élők egy kedvelt bevásárló centruma - valamennyi nemzetközi márka megtalálható a plázában, a Media Markt például öt emelet magasan, minden emeleten egy-egy technikai témát kiemelve. S-Bahnnal folytattam utamat szállodám irányába, az Alexanderplatz felé. Mivel a város egy része fel volt túrva, mert javították, illetve újították a síneket, csak a Friedrichstrasse-ig jutottam el, innen metrópótló buszok közlekedtek. Király, gondoltam magamban, még szerencse, hogy a poggyászom nem túl nehéz. Ez örök szabály nálam - Németországba kevés cuccal érkezem, könnyű bőrönddel, helyet hagyva a vásárlásnak, s megrakva, szinte túlsúllyal távozom. Ferihegyen, mikor lemérték a bőröndömet, fél szemem természetesen rajta volt, összesen 8 kilót nyomott; öt nappal később ez a súly több mint a duplájára emelkedett. No, de visszatérve a közlekedésre - gyönyörűen ki volt táblázva, a földön piros lábnyomokkal mutatva az utat az S-Bahn-t helyettesítő Ersatzverkehr buszmegálló irányába, így eltévedni sem véletlenül, sem akarattal nem lehetett. Erika említette, ő már 3 és fél éve a városban él, de még nem látta építkezés nélkül ő sem... Ezek szerint ez nemcsak Budapesten divat.... :)  

 

Az Alexanderplatz fantasztikus, nekem nagyon tetszett, tele van élettel! Állandóan nyüzsög, emberek hada árasztja el, fagyi standok, Bratwurstot az utcán grillező és áruló fiatal srácok, turisták hada, utcai zenészek, a szökőkút mellett beszélgető fiatalok, a téren átsuhanó villamos, hatalmas üzletek, gyorséttermek, fantasztikus pezsgés mindenfelé. Itt látható a Weltzeituhr, mely szintén turisztikai vonzerő, a város egy sajátossága, a világóra, mely azonnal megmutatja nekünk, melyik országban, melyik kontinensen jelen pillanatban mennyi az idő. A tér közepén egy hatalmas szálloda található, a Park Inn Hotel, mely árnyékával szinte beteríti az egész teret. Tényleg hatalmas, nem egy tipikus berlini méret. A tér másik felén egy még ennél a szállodánál is hatalmasabb épület emelkedik a magasba, a TV torony, mely messziről is jól látható, olyan hatalmas. Jó dolog, ha a városban van egy ilyen magas pont, s az plusz előny, ha ez a magas pont történetesen a szállodánkhoz közel található. Bárhol járunk, azért természetesen egy meghatározott közelben, de nem tudjuk pontosan az irányt, csak fel kell néznünk a magasba, fürkésző szemekkel keresni a hatalmas épületet, mely azonnal megmutatja nekünk a helyes irányt. Emlékszem, amikor anno Kuala Lumpurban majdnem eltévedtünk, hirtelen nem tudtuk, merre is keveredtünk, csak felnéztünk, s a Petronas tornyot kerestük. Berlinben is, ha nem tudtam pontosan, merre is induljak, a tornyot kerestem. Ahogy megláttam a torony épületét, teljesen megnyugodtam - jó helyen vagyok, jó irányba haladok. Az Alexanderplatz hangulata tehát abszolút magával ragadott, ahogy manapság mondani divatos, megvan a maga feeling-je, de azért ha teljesen őszinték akarunk lenni, az épületeket elnézve bizony megvan a keleti hangulata is - azok a szocialista, kocka, betonépületek. Ezt igazából akkor tapasztalja az ember, ha elhagyja az egykori fal határvonalát, ahol már a metró is a felszínre merészkedik a sötét alagútból, s a két városrészt összehasonlítva azért legyünk őszinték, egyértelműen érezni a különbséget. De Berlin, vele együtt a keleti rész, az Alexanderplatz és környéke úgy jó, ahogy van! :)

Ha vásárolni szeretnénk, a Kurfürstendamm a leghíresebb, de ugyanakkor a legdrágább üzletek színhelye. Itt az Alexanderplatz közepén rengeteg üzlet, bolt várja a vásárlókat igazán színes kínálattal - 3 emeletes TK Maxx, két emeletes New Yorker, hatalmas Primark és Esprit boltok, csak hogy a legfontosabbakat említsem, de ezek mellett számos más üzlet és márka megtalálható. Az élelmiszerüzletek voltak érdekesek, alig találtam párat, de rájöttem a titokra! Üzletekben, plázákban vannak ügyesen eldugva, itt például a Kaufhofban. Ha benézünk, parfümöket, táskákat látunk, s csak a távolból engedi sejtetni egy-egy gyümölcs vagy pékáru, hogy itt bizony más is akad. Mire beérünk a boltba, hogy megvegyük az ásványvizet és joghurtot, bizony táskák és parfümök ezreit kell végignézni, ha akarjuk, ha nem. Ügyes! Ha például rossz a hangulatunk, megvehetjük a napi bevásárlás mellé a legújabb Gucci táskát, ami talán valamelyest feldobja a hangulatunkat, hacsak aznap estére is.... A plázákban és itt-ott néhány helyen található egyébként élelmiszerüzlet normál körülmények között is, de elég kevés. Tényleg megfordul az ember fejében, hogy ezek az emberek nem vásárolnak? Mindent az utcán esznek? ...mert egyébként tele van éttermekkel, gyorséttermekkel, gyorsbüfékkel. Az emberek sokszor megveszik az ételt és italt, s kiülnek vele a térre, vagy a szökőkúthoz, vagy egyszerűen leülnek a fűbe, és ott fogyasztják el a megvásárolt javakat mosolyogva, szabadon... Sok helyen láttam, hogy az emberek egyszerűen fekszenek a fűben - a Dóm előtt, a Reichstag előtt, a Sony Center mellett elterülő parkos területen, tényleg sok helyen. Ez nagyon tetszett!   

Miután becsekkoltam a szállodába, elfoglaltam a szobámat, gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. Próbáltam minél kevesebb időt tölteni a betonrengetegben, és minél több időt tölteni a városban, a látnivalók körül. Öt nap nem kevés, de egy nagyobb város esetében nem mindig elegendő.

A Holiday Inn Berlin Centre modern, négycsillagos szállodát foglaltam magamnak, mely az Alexanderplatz közvetlen közelében helyezkedik el, onnan 5 perc séta csupán. Négycsillagos szálloda, ár-érték aránya abszolút korrekt. A szállodának összesen 242 szobája van, mindez tíz emeleten. A szobák helyesek, tágasak, légkondicionáltak, minden alapfelszereltség megtalálható - hajszárító, TV, telefon, széf, minibár, vízforraló. A Fernsehturm-ra néző szobát kaptam (választhattam nyugodt, csendes, vagy a Fernsehturmra néző szoba közül), mely hajnalban kissé zajos volt, mindig be kellett csuknom az ablakot, mert én csak néma csendben tudok aludni. :) A szállodaválasztásra visszatérve - nem akartam túl drága szállodát foglalni, mert minek. Egyrészt nem vagyok sznob, és ennek nagyon örülök, hogy nem vagyok sznob, mert kiráz tőlük a hideg, másrészről pedig nem azért jöttem, hogy a napomat egy full extrás szállodai szobában töltsem; annyit akartam csupán, hogy egy tiszta zuhanyzóban lezuhanyozzak és egy tiszta ágyban álomra hajthassam fejem. Nekem egy szállodával szemben ennyi az igényem, a többi időmet úgysem ott töltöm. Nézegettem katalógusunkat, a DERTOUR Städtereisen-t, s rengeteg szállodakínálatunk van Berlinben. Nézegettem az árakat, s az Alexanderplatzon egy négycsillagos szálloda árban megfelelt egy Kurfürstendammon elhelyezkedő kétcsillagos szálloda árával. Bár nem vagyok sznob, de azért mégiscsak jobb egy négycsillagos szállodában eltölteni négy éjszakát, mint egy kétcsillagosban. :) (Erről az a vicc jut eszembe, hogy bár a pénz nem boldogít, de mégis jobb egy Audiban sírni, mint egy biciklin, hehe...) Ráadásul a Fernsehturm is itt található, ahová előre megvettem a jegyet, túl rossz nem lehet, gondoltam magamban, és lefoglaltam a Holiday Inn négycsillagos szállodát. Ez tehát a szállodafoglalásom rövid története kissé körülményesen elmesélve...    

A check-in-t követően, egy gyors, üdítő zuhany után gondoltam teszek egy sétát a városközpontban. Nem volt mára semmi tervem, gondoltam, felülök a metróra, ami éppen nem jár, s az intuíciómra hallgatva valahol majd lepattanok, különösebb cél nélkül kószálok, s ha elfáradok, ha alászáll az est, majd hazatérek. Legnagyobb meglepetésemre az U-Bahn zavartalanul közlekedett, csak az S-Bahn került száműzetésre, s mint utóbb kiderült, ő is csak vasárnap éjjelig, így metróval elmentem a Potsdamer Platzhoz. Valahogy azt súgta a megérzésem, nekem most itt kell leszállnom. Ahogy kiértem a felszínre, egy ultramodern városrész fogadott, felhőkarcolókkal, hatalmas, csodálatos üvegépületekkel, csak ámultam és bámultam, átadtam magam a látványnak, s csak sodródtam. Megcsodáltam a Berlini fal egy darabját, mely híres turistalátványosság, itt megtekinthetik a múlt egy darabját az arrafelé bóklászó turisták némi történelmi magyarázattal egy-egy faldarab mellett, valamint képekkel illusztrálva az akkori és a jelenlegi Berlin egy-egy városrészét. A Potsdamer Platz tényleg gyönyörű, modern része a városnak, itt található a hatalmas Arkaden bevásárlóközpont, a Sony Center a csodás tetőkonstrukcióval, illetve a filmmúzeum.

Továbbhaladva a Brandenburgi Kapu felé furcsa kép tárul elénk - szürke betonelemekből álló labirintus, mely a Holocaust emlékmű. Furcsa látnivalónak tűnt nekem, először nem is tudtam mit kezdeni vele. Tulajdonképpen egy kőtömb labirintus, mely egyre beljebb haladva növekszik. A második világháborúban meggyilkolt zsidóknak állít emléket. Turisták fényképezték, gyermekek fogócskát, bújócskát játszottak a labirintusban, kisebb csoportok megbeszélést tartottak, s volt, aki csak egyszerűen kiült olvasni, gondolkodni egy kődarabra. Érdekes volt. Nem sokat időztem a kőtömbök társaságában, készítettem néhány fényképet, majd átsétáltam a túloldalra, ahol egy nagyobb területen elterülő zöld park látványa fogadott, s itt is egy érdekesség - a parkban emlékművet állítottak homoszexuális áldozatoknak (Mahnmal Homosexuelle Opfer des Faschismus).

Továbbhaladva az úton egy gyönyörűség tárul elénk, Berlin jelképe, az egység szimbóluma, a Brandenburgi Kapu. 1791-ben építette Carl Gotthard Langhans, az athéni Propülaia mintája alapján, II. Frigyes Vilmos porosz király parancsára. A kapu 26 méter magas, 65 és fél méter széles és 11 méter mély klasszicista építmény, tetején Johann Gottfried Schadow bronzszobrával, mely a győzelem istennőjét Nikét ábrázolja négylovas szekerén, ahogy megérkezik a városba. 1933-ban a kapun áthaladó fáklyásmenet ünnepelte a nemzetszocialisták hatalomra jutását. Majd Berlin ostroma alatt többször rálőttek a bronzszoborra, mely súlyos károkat szenvedett. 1956-ban úgy döntöttek, a városkaput újraépítik. 1961-ben, a berlini fal felépítése után a kaput lezárták. 1989-ben nyitották meg újra, a nyugat- és kelet-berliniek akkor mehettek át rajta szabadon.

A Brandenburgi Kaputól jobbra haladva a Reichstag épületéhez érkezünk, mely csodálatos új kupolájával a világ leglátogatottabb parlamentépülete. A Reichstag épületét 1884-94 között Paul Wallot építette neoreneszánsz stílusban. 1918-ban Philipp Scheidemann a Reichstag erkélyéről kiáltotta ki a Weimari Köztársaságot. 1933-ban, mikor Adolf Hitler színre lépett, a Reichstag furcsa mód leégett. A nácik a kommunistákra gyanakodtak, visszavonták az alkotmányban lefektetett szabadságjogok egy részét, kezdték kiépíteni a diktatúrát. A Berlini fal felépítése után a Reichstag a nyugati részre került, de romokban állt, a nyugatnémet törvényhozás pedig Bonnba költözött, az ideiglenes fővárosba. A hatvanas évek elején rendbe hozták, felújították az épületet, ahol különböző társadalmi eseményeket, kiállításokat tartottak. Az újraegyesítési ünnepség 1990. október 3-án a Reichstag épületében került megrendezésre. Fontos momentum volt, hogy a törvényhozás visszaköltözzön a Reichstag épületébe. További felújítások után a Bundestag 1999-ben vehette át az épületet. A Reichstag maga az épület, a Bundestag pedig Németország törvényhozó testülete. Az üvegkupola 23,5 méter magas és 40 méter széles, Sir Norman Foster tervezte. A kupolából csodálatos a kilátás a városra. 

2014. augusztus 24. vasárnap 

Reggeli után rögtön útra keltem, gondoltam, a tervemben legmesszebb található célpontig elmetrózom, s onnan visszafelé haladva veszem sorra a mai napra tervezett programokat, látnivalókat, így jutottam el elsőként az U2 járattal az Olympia Stadionhoz. A stadiont az 1936-os Olimpia alkalmára építették Werner March tervei alapján 100 000 néző részére, mely a 2006-os futball világbajnokság alkalmára 75 000 néző részére került átépítésre. 

 

A Deutsche Oper Berlin, megmondom őszintén, némi csalódást okozott. Aki esetleg nem értené a miértjét, nézze meg a fényképeimet a picasa webalbumban (link a blog alján). Berlinben összesen három operaház található, a másik híres a Staatsoper Unter den Linden, ami valóban szép lett volna, de ő sajnos fel volt állványozva, épp felújítás alatt. Ha jól tudom, ő volt a város első operája. Útikönyvben láttam állványok nélkül, tényleg nagyon szép épület.

 

,

A mai nap következő állomása a híres Kurfürstendamm. Végigsétáltam a végeláthatatlan hosszú utat, oda és vissza. Vasárnap lévén nem volt tömeg, a boltok nagy része zárva tartott, de nem is ez volt a lényeg, nem az, hogy leragadjak mondjuk az Adidas boltban, s ott töltsem a fél délutánt, mert egy Adidas bolt közelében erre abszolút hajlamos vagyok, pláne ha két emeleten értékesíti a jobbnál jobb termékeket, hanem a cél a feltérképezés volt, hogy az igazán jó üzleteket merre találom, amikor forgalmasabb időben visszatérek, már célirányosan tudjam, hova is kell mennem, illetve végig szerettem volna sétálni ezen a kegyetlen hosszú úton. Hatalmas, modern épületek, üvegpaloták, Sofitel, Kempinski szállodák, puccos éttermek, jobbnál jobb üzletek, a sznob Gucci, Bvlgari, Zara, Cartier, Tommy Hilfiger, s az én kedvenckéim az Adidas, New Yorker, S.Oliver, Esprit...és még sorolhatnám a rengeteg ismert és kedvelt világmárkát, itt minden, tényleg minden megtalálható, s hogy éhen és szomjan ne haljunk, minden sarkon négy gyorsétterem, kávézó, és egyéb vendéglátó egységek gondoskodnak komfortérzetünkről. 

Délután Erika barátnőmmel volt találkám, aki közel négy éve él Berlinben, és bizony ezer éve nem láttuk egymást. Erika a Magyar Nagykövetségen dolgozik, a Brandenburgi Kapunál lakik családjával. A kapunál van egyébként az úgynevezett diplomáciai negyed, ugye a Parlament épülete, a Nagykövetségek, itt mindig rengeteg a turista. Erikának nagyon sok a munkája, jelenleg konzulátusi feladatai vannak, így csak a vasárnap délutánt tudtuk együtt tölteni. Másnap az iskola is elkezdődött, így munka után lekötötte őt kisfia, Dani. Ez a délután azonban a miénk volt. Meginvitált lakásukra egy finom kávéra, s miután kipletykáltuk magunkat, elmentünk a két sráccal sétálni a Reichstag irányába. Természetesen ahogy megindulunk egy vasárnap délután, a gyermekek azon nyomban megéheznek, így elsétáltunk a közeli Hauptbahnhofhoz, ahol beültünk egy McDonald's-ba. Gyermekek társaságában ez elengedhetetlen program, bárhol is járunk a nagyvilágban. Míg elértünk az amerikai gyorsétteremig, kétszer legalább megáztunk. Azonnal meg is jegyeztem, hogy aznap három évszaknak már tanúi lehettünk - ezen a vasárnapon már volt tavasz, volt nyár, és bizony ősz is, alig 24 óra leforgása alatt. Erre azt a választ kaptam, hogy Berlinben ez teljesen normális... 

2014. augusztus 25. hétfő 

A mai nap első programja a Fernsehturm  meglátogatása volt, Berlin 360 fokos megtekintése másfél órába sűrítve. Reggeli után elindultam a torony irányába, hatalmas nagy séta várt rám, kb. 10 perc alatt célhoz értem. Fél 10 körül érkeztem, sorban állni nem kellett, csak néhány percet. (Mikor kijöttem a toronyból, 11 óra volt, hangosbemondóban közölték, mindenki úgy vásároljon jegyet, hogy a várakozási idő minimum 2 óra! Úgyhogy érdemes picit hamarabb felkelni, és időben jönni. Nem muszáj hajnalban érkezni, én is langschläferin vagyok :), de ha 9-fél 10 körül érkezünk, nincs probléma a bejutással).A TV Torony 368 méter magas, a kilátó 203 méter, a forgó étterem 207 méter magasan található. Összesen 986 lépcsővel büszkélkedik és az érdeklődők számára két lift üzemel, mely kizárólag személyzet kíséretében használható, és 6 m/s sebességgel közlekedik. Míg várakoztam a feljutásra (nem panaszkodom, néhány perc volt tényleg, szavam sem lehet), azon gondolkodtam, hogy a személyzet, akik itt dolgoznak, akinek az a feladata a nap legnagyobb részében, hogy hátizsákos turistákkal liftezzen egész álló nap... ..ennél talán még gyrost árulni is izgalmasabb az aluljáróban... :) Szóval, bárki, aki úgy érzi, monoton a munkája, esetleg nincs benne semmi kihívás, vagy tán unalmas... ...csak gondolkozzon el egy picit. Visszatérve a toronyra, 1964-ben építették, hosszú tanakodás után Walter Ulbricht úgy döntött, az Alexanderplatz lesz a megfelelő helye a TV toronynak, így megépült egy Nyugat-Berlinből is látható épület, amit Németország keleti része reprezentálni tudott. 1969 október 3-án nyitották meg, 1995/96-ban történtek felújítások. A gömb átmérője 32 méter. Egy szimpla jeggyel a kilátóba engedik fel az érdeklődőket, ahol a bárban ihatnak egy kávét, sört, ki mit szeretne. VIP jeggyel a feljutás gyorsabb (nem kell sorban állni, csak a VIP sorban), asztalfoglalással jár a kilátó feletti étteremben. Sajnos nem lehetett felmenni körülnézni, csak az mehetett fel, akinek foglalása volt, és súlyos pénzért fogyasztott. Az üzlet az üzlet, értem én. :) Visszatérve a Fernsehturmra: a legideálisabb megoldása annak, ha valaki a német fővárost egy óra alatt meg szeretné ismerni, be szeretné látni - Reichstag, Berlini Dóm, Hauptbahnhof, Rotes Rathaus, a Park Inn szálloda kimagaslóan hatalmas épülete, minden egy szempillantás alatt belátható, s a kilátóban minden látnivalósról néhány sor olvasható. Néhány információ, néhány érdekesség, történelmi áttekintés, fotók a régmúlt időkből, ahogyan akkor kinézett az adott látnivaló, s élő panoráma a jelenlegi állapotról. Szép időben akár 80 km-re is elláthatnak a jó szeműek. ;) A két lift valamelyike 40 másodperc alatt felrepíti az érdeklődőt a magasba, ahol egyben Berlin legmagasabban fekvő bárját is meglátogathatja. A TV torony márciustól októberig 09:00h-24:00h tart nyitva, novembertől februárig 10:00h-kor nyit, és szintén éjfélig áll a vendégek rendelkezésére.

A Fernsehturmban rengeteg információ áll egyébként Berlinről az érdeklődők rendelkezésére úgy, ahogy én szeretem - tömören, lényegre törően. Itt tudtam meg pontosan például, hogy a főváros tizenkét kerületből áll, melyek Pankow, Lichtenberg-Hohenschönhausen, Marzahn-Hellersdorf, Friedrichshein-Kreuzberg, Treptow-Köpenick, Neukölln, Tempelhof-Schöneberg, Steglitz-Zehlendorf, Charlottenburg-Wilmersdorf, Spandau, Mitte és Reinickendorf.  
   

A Fernsehturm meglátogatása után a St. Marienkirche, a Rotes Rathaus és a Neptunbrunnen mellett elhaladva a Museuminsel irányába vettem utamat. A templomba tettem egy rövidke kitérőt (St. Marienkirche). Nem vagyok egy megrögzött templomba járó, de ha úton vagyok, egy templomba, ha nyitva van a kapu, általában mindig betérek. Megnézem, megcsodálom, egy picit leülök, kifújom magam, hátradőlök, megpihenek, s ha éppen akad kívánságom, azt halkan megsúgom az angyalok felé.

A Museuminsel a Berlini Dóm mögött található múzeumsziget, amely 5 múzeumnak ad otthont. Leghátul a Bode-Museum található, melyet a Pergamonmuseum követ, majd a Neues Museum, az Alte Nationalgalerie következik, a Dómhoz legközelebb pedig az Altes Museum található. A Pergamonmuseumba szerettem volna bejutni, de akkora volt a tömeg, hogy 3 órás várakozási időt jósoltak, míg a Neues Museum előtt senki sem állt. Nem volt sor. Annyi időm nincs, futtattam át a gondolatot magamon, hogy megengedjem magamnak azt a luxust, hogy 3 órát állok sorban, hogy bejussak egy számomra ismeretlen múzeumba, amikor itt áll mellette négy másik, számomra úgyszintén ismeretlen múzeum. Pár másodperces gondolkodás után a Neues Museum előtt találtam magam, s a Welcome Card felmutatásával már bent is voltam a múzeumban. Nem bántam meg, hogy ide jöttem! A Neues Museum az egyiptomi kiállításáról híres, Nofretete mellszobrával büszkélkedve, de Egyiptom mellett Ciprus, Görögország és a Római Birodalom is helyet kapott, számos kinccsel rendelkezik mindhárom emelet valamennyi kiállító terme. A Neues Museum az Egyiptomi Múzeum és papiruszgyűjtemény, a német területek ős- és korai történetének leletei, valamint a klasszikus régiségek tárháza. Az alsó szinten található a Görög udvar, az Egyiptomi udvar, a sírok termek, a mitológiai terem. Az első emeleten a Bacchus-terem, Római terem, Középkori terem, Bernward szoba, Görög terem, Laokoón- és Apolló-terem, illetve a Niobidák terme. A felső szinten egy érdekes múzeumrész kapott helyet - nem a klasszikus világos térben üvegfalak mögé zárt régészeti kincsek, hanem sötétben, a falon fehéren világító betűkkel, alulról megvilágított kincsek látványa fogadott bennünket. Az alsó két emelet, az egyiptomi, ciprusi és római kiállítás a klasszikus formában volt látható, abban nem volt semmi modern.

A Neues Museum-ot 1843 és 1855 között építették Friedrich August Stülers tervei alapján. 70 év szünet után 2009 októberében nyitotta meg újra kapuit a nagyközönség előtt. A második világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett. Az újraépítésre 1997-ben kapott szerződést a brit építész David Chipperfield, a munkálatok 2003-ban kezdődtek meg. 1999 óta az UNESCO világörökség része.



Gyalog folytattam utamat a Stadtmitte irányába, útközben megcsodáltam a Neue Wache-t, a Deutsches Historisches Museum-ot, a Humboldt Egyetem épületeit, a St. Hedwig's katedrálist, s végül felszálltam egy buszra, mely az Állatkert irányába tartott. A buszról csodálatos látványt nyújt a Schloss Bellevue, a gyönyörű fehér kastély, illetve a Grosser Stern-nél található 69 méter magas Siegessäule, tetején a Viktória szoborral, melyről nem készült sajnos fénykép, mert éppen lemerült az aksim, és naná, hogy az időnként még csavarhúzót is tartalmazó női táska feneketlen mélysége pont azt a két darab kis aksit nem tartalmazza, amire éppen szükségem lenne ott, akkor, abban a szent pillanatban, amikor jól tudom, hogy nem lesz idő másnap visszajönni, már biztosan nem fog beleférni, mert már csak másfél napom van, abból egy fél nap befizetett kirándulás, és még annyi mindent kellene csinálni, még annyi mindent meg kellene nézni, még oly sok helyre el kellene menni.... De sebaj! Bár fotó nem készült róla, emlékeimben azonban ott él pontosan... :)  

2014. augusztus 26, kedd

A mai napra előre befizetett fix délelőtti programom volt - Potsdami kirándulás. Indulás pontban tíz órakor a Kurfürstendamm 216 elől.  Mivel vasárnap már feltérképeztem az egész környéket, pontosan tudtam, hogy az U1 repít el az Uhlandstrasse megállóig, ahol az a bizonyos házszám található, ahonnan belátható időn belül Potsdam irányába száguld majd velünk a busz az autópályán. Pontosan reggel 10 órakor indult a busz, abszolút német pontossággal, és délután valamivel 14 óra előtt érkezett vissza a belvárosba. Hétfő kivételével mindennap indítják ezt a túrát, a BEX-Sightseeing (Severin&Kühn) szervezésében. A Kurfürstendammtól 30 perc leforgása alatt érkeztünk meg Potsdamba, ahol csatlakozott a buszhoz helyi idegenvezetőnk, Ramona. Imádom a buszos városnézéseket, amikor azt sem tudod, merre forgasd a fejed, mert jobbról, balról, elölről, hátulról van valami, amikor minden irányból különböző nyelveken rácsodálkoznak egy-egy feltűnő látnivalóra, majd egymást kérdezgetik a Föld szinte valamennyi nyelvén, mit is mondott az idegenvezető, s mikor minden információ meglenne, egy baba felsír, mert az alig nyolc hónapos babát ugye kötelező elcipelni egy buszos kirándulásra, megspékelve egy kastély vezetéssel. Kihagyhatatlan a baba számára! A másik indok, amiért a buszos városnézés/kirándulás az idézőjelbe tett kedvencem, hogy a buszból egy normális fényképet nem tudunk készíteni, mert vagy száguldozik a busz, vagy egy hatalmas fa előtt állunk meg, vagy a pirosnál hirtelen oly hatalmasat fékez, hogy ijedtünkben véletlenül kikapcsoljuk a gépet, vagy mocskos az ablaküveg, vagy elered az eső, vagy ha éppen minden stimmel, akkor befut a képbe egy kamion vagy egy villamos... Szó mi szó, ritka a turista buszból készült tényleg jó fotó. Szuper volt egyébként az idegenvezetés, intelligens vezetőt kaptunk, aki a babás csoporttársunkat is csak a kastély utolsó előtti terméből tessékelte ki udvariasan, aki elhadarta gyorsan németül a jól betanult szöveget, s utána azonnal tükörfordítással angolul is eldarálta a kötelező történelmi szöveget, így a hadarás miatt amiről esetleg lemaradtunk németül, azt a hiányosságot az angol nyelvvel azonnal pótolta. Ezért érdemes több nyelvet beszélni, ne elégedjünk meg csupán egy idegennyelvvel. Érdekes város Potsdam, egyáltalán nem nagy város, számos orosz és holland hagyatékkal. Híres a kastélyokról és hatalmas zöld parkokról. Leghíresebb a Sanssouci kastély, ahol kiszálltunk, és egy óra alatt végigjártuk az épületet. A Sanssouci kastély az UNESCO világörökség része, az észak-német rokokó építészet gyöngyszeme, hatalmas parkkal, melyet, ha be szeretnénk járni, egy egész napot rá kellene szánni. A kastélyban úgy tíz terem található, ahol, mint általában minden kastély esetében, a pompa és elegancia dominál. Érdekességek egyike egy "várakozó terem" (Wartezimmer), melyet francia freskók díszítettek, és a bútorok feltűnően keskenyek voltak.Ennyire sovány vendégeket fogadott volna csak a király, fordult meg fejünkben a gondolat, de idegenvezetőnk elmondta, hogy itt a bútorokat nem emberek részére készítették, hanem az is a dekoráció részét képezte. A másik érdekesség, amit Ramona mosolyogva említett, hogy a kastélyokban nem voltak mosdók, nem volt fürdőszoba, volt viszont a kastélynak egy hatalmas nagy parkja. Megmondom teljesen őszintén, bár nem bántam meg ezt a Potsdami kirándulást, de ha valaki esetleg kihagyja, nem veszít vele sokat. Én picit többet vártam a várostól is, a kastélytól is, én valahogy szebbnek, izgalmasabbnak képzeltem el. Ettől függetlenül örülök, hogy ott voltam, örülök, hogy láttam, és örülök, hogy írhatok róla. :)

Potsdam után a Wittenbergplatz felé vettem az irányt, ahol megnéztem a híres bevásárlóközpontot, a KaDeWe-t, ami nem más, mint a Kaufhaus des Westens, Európa második legnagyobb áruháza a londoni Harrods után. Területe 60 ezer m2, naponta 40-50 ezer ember látogatja. Összesen hét emeleten lehet vásárolni, minden emeleten más és más téma várja a vendégeket. 

A délutáni program a tegnap telt-házas Pergamonmuseum illetve a tegnap zárva tartó Altes Museum valamelyike, így a Museuminsel felé vettem ismét az irányt. A Berlini Dóm egyszerűen fantasztikusan gyönyörű, ahányszor erre jártam, úgy éreztem, muszáj készítenem egy fényképet, annyira szépnek találtam. A Berlini Dómról így rengeteg fotó készült. A Dóm és a Múzeum-sziget egyébként a Hackescher Markt S-Bahn és U-bahn megállónál található, egy hatalmas piac mellett. A hangulat itt is fenomenális, rengeteg turista, jobbnál jobb illatok keringenek a levegőben, a Dóm előtti füves területen fiatalok a fűben heverésznek, gyermekek lufival játszadoznak, turisták a szökőkútnál eszik a Bratwurst-os szendvicset. Pezsgő élet, jó hangulat, igazi vidámság, ezen szavakkal tudom jellemezni mindazt, amit ott láttam és tapasztaltam. A Dóm mögött a Spree folyó található, ahol különböző hajós városnézésekre lehet befizetni, mely túrák alkalmával Berlin legfőbb látnivalóit megismerheti a lelkes vendég. A folyó partján egy kedves étterem csalogatja az arra bámészkodókat, a DDR Restaurant eredeti DDR konyhával, az étterem mellett egy különlegesség, a DDR Múzeum, mely a régi keletnémeti sajátosságokat, a szocializmus antik darabjait mutatja be, az életet, ahogy abban a korban működött és zajlott.    

A mai délután következő kulturális programját az Altes Museum biztosította számomra, ahol életre kelt a másik általam szerkesztett blogoldal, a görög és szkíta mitológia, a csodálatos szobrokkal, mely a görög és római isteneket ábrázolja. A múzeum klasszicista épület, a berlini Állami Múzeumok antik gyűjteménye itt található. Az épületet Karl Friedrich Schinkel építette 1823-1830 között. A főszinten sorban Nike (Viktoria), a győzelem istennője, Zeus (Jupiter) a főisten, emberek és istenek atyja, Tyche (Fortuna), a véletlenek és szerencsés fordulatok istensége, Appolon a Napisten, Demeter (Ceres) a földművelés és termékenység istennője, Dionysos (Bacchus) a bor és mámor megtestesítője, Aphrodité (Venus) a szerelem istennője, Satyr (Faun) félistenség, Artemis (Diana) a vadászat istennője, Silvanus római isten, Hera (Juno) az anyaisten, Zeusz felesége, Hermes (Merkur) a kereskedelem istene, Hygieia (Salus) az egészségért felelős istenség és végül Asklepios (Aesculap) a gyógyitás istene. A felső szinten sorban: Satyr (Faun), Euterpe a zene múzsája, Urania a csillagászat múzsája, Apollon, Klio a történetírás múzsája, Polyhymnia a dalok és a tánc múzsája, Artemis (Diana) a vadászat istennője, Athena (Minerva) a háború istennője, a tudomány és a kézművesség védelmezője, Aphrodité (Venus) a szépség és a szerelem istennője, Isis az egyiptomi anyaisten, Eros (Amor) a szerelem istene és Dionysos (Bacchus) a bor és mámor megtestesítője. A múzeumban külön termet kaptak a régi görög kincsek; az arany, ezüst és bronz ékszerek mellett kiállításra került az ásványokból készített nyakláncok, karkötők, melynek alapja a manapság oly divatos ametiszt, akvamarin, achát és egyéb színes, számomra igazi kincset érő ásványok.

A Pergamonmuseum Berlin leghíresebb múzeuma, az antik gyűjtemények, előázsiai és iszlám művészet otthona, mely alkotások tizenkét évszázadot fognak át, bepillanthatunk az ókori görög és római társadalmi kultúrába is, megcsodálhatjuk az éremgyűjteményt, megismerhetjük az iszlám vallású népek művészetét. A múzeumot Alfred Messel tervezte és Ludwig Hoffmann 1910-1930 között kivitelezte. A Bode-Museum kincsei a középkori európai szobrok, a bizánci művészet illetve az érmegyűjtemény. 

2014. augusztus 27. szerda 

Reggeli után kicsekkoltam a szállodából, kifizettem az idegenforgalmi adót (Berlinben az idegenforgalmi adót a helyszínen kell fizetni, ami a szállásdíj kb 5 %-a, Übernachtungssteuern vagy city tax címszó alatt szedik be), és kértem egy csomagszobát, ahová be tudtam tenni bőröndömet a gép indulásáig. Bár csomagszobája a szállodának nem volt, de a recepció ingyenesen megőrizte a poggyászomat, így felesleges súlyok nélkül vágtam neki az utolsó délelőttnek. A Berliner Dom felé vettem ismét az irányt, villamossal elmentem a már jól ismert piac felé, s néhány perc alatt az Alte Nationalgalerie csodálatos építménye előtt találtam magam. A galériában a csodálatos klasszicista szobrok mellett német és osztrák festők műveivel ismerkedhetünk meg. Az alsó szinten fókuszban, természetesen más nagyszerű festők művei mellett Adolph Menzel és Franz Krüger munkásságát csodálhatjuk meg, illetve megismerkedhetünk a Nemzeti Galéria történetével. A második szinten francia impresszionisták művei és a müncheni festészet mellett Wilhelm Leibl, Max Liebermann, Fritz von Uhde művei dominálnak. A legfelső szinten Schadow, Karl Friedrich Schinkel, Caspar David Friedrich, Carl Blechen munkásságát ismerhetjük meg.

Mivel a gépem délután öt órakor startolt a Tegel repülőtérről, nem sok időm maradt ezen a napon a kultúrára, sietősre kellett fognom lépteimet. Fél egy körül visszasétáltam a szállodához, útközben ettem még egy utolsó utcán grillezett Bratwurst-os szendvicset, bekukkantottam még egy utolsót a New Yorker üzletbe, mert ugye azt még muszáj volt, de csak villámgyorsan körbepásztáztam a terepet, majd a szállodában felvett bőröndömmel érzékeny búcsút intve az Alexanderplatz nyüzsgő életének siettem a már jól ismert útvonalon a repülőtérre. Most már nem volt szükségem a metrótérképre. :)

Haza Budapestre az AB8638-as járat repített, mely 18:25h-kor landolt a magyar fővárosban. Mikor felbőgött a motor és a hatalmas repülőgép a magasba emelkedett, visszanéztem a parányi ablakból a lassan de biztosan távolodó gyönyörű városra, és úgy döntöttem, Berlintől nem búcsúzom el. Ebbe a városba még biztosan visszatérek...


Fotóalbum:
https://plus.google.com/photos/109214088761100794217/albums/6052344394114698625?banner=pwa