Londoni élményeim

Mivel már egy ideje nincs kedvesem, akivel szabadságomat romantikus tengerparti sétákkal tölthetném, így néhány éve hanyagolom a vizet és szabadidőmben Londonban töltekezem, az angol fővárosban, ahol barátaim élnek, és akik szívesen fogadnak pár nap erejéig kinti otthonukban. Első alkalommal 2011 szeptemberében jártam e csodás városban, amit 2012 őszén megismételtem, majd 2013-ban, az ideális (tökéletes...) jelölt hiányában, választásom szintén Londonra esett... ...lassan már hazajárok a városba, úgy érzem... :) Emlékszem, első alkalommal pici félelemmel indultam útnak, hogy a várost, bármilyen nagyszerű is, hidegnek és ridegnek találom majd. Tévedtem! Első látásra szerelem volt!

2011. szeptember 15-19. 
Először Londonban 

 2011. szeptember 15.

Ebben az évben volt szerencsém még a Malévvel repülni, a másik két alkalommal már a British Airways gépei repítettek Angliába, de ez egy másik történet, erről most nem szívesen írok.. (elég nagy szívfájdalom ez sokunk számára, anélkül is, hogy erről bővebben írnék, azt hiszem...)... Emlékszem, mikor életemben először érkeztem meg a Gatwick repülőtérre, a gyomromban némi izgalmat véltem felfedezni, hisz számomra egy ezidáig ismeretlen világba, az Egyesült Királyság birodalmába csöppentem. Amikor a repülőút után megérkeztem a Victoria állomásra, ahol barátaimmal találkoztam, az az érzés kerített hatalmába, mintha egy film részese lennék - piros emeletes buszok cikáztak a csodálatos városon át, mint a régi filmeken, csillogó szemekkel figyeltem a Londonban zajló esti eseményeket, minden porcikámban éreztem a város szeretetteljes hangulatát, azt az igazi londoni feelinget, amit leírni nem, csupán megtapasztalni lehet. Az első pillanat már mosolyt csalt az arcomra, mely mosoly egész kint tartózkodásom során jelen volt.

Miután barátaim összeszedtek a Victoria állomáson, ahová a Gatwick Express repített el röpke fél óra leforgása alatt, beváltottuk a Travel card-ot, és metróval folytattuk tovább utunkat Hammersmith felé,  hogy megszabaduljak táskáimtól, bőröndömtől. Fantasztikus Londonban a tömegközlekedés, tizenhárom metróvonal fut keresztül a városon, és számos buszjárat szállítja az embereket a város különböző pontjaira. A londoni metró a világ legrégebbi földalatti vasúthálózata, egész pontosan 1863. január 10-én helyezték üzembe és a második legnagyobb kiterjedésű a Sanghaji után. Összesen 406 kilométert foglal magába 274 állomással, ahol naponta 3 millió ember fordul meg. Legfontosabb metróvonalak egyike a Piccadily Line, melynek egyik ága a Heathrow repülőtérről kiindulva behálózza a belvárost, a főbb turisztikai szempontból fontos állomásokat érintve, mint Hyde Park Corner, Green Park, Piccadilly Circus, Covent Garden. Ez a járat ebből adódóan általában mindig tömött. Fontos volt számunkra még a District Line, Attiék e metróvonalon laknak – a Stamford Brook metróállomásról tettük meg minden napos utunkat. A District Line főbb állomásai, mely turisták számára fontos lehet Hammersmith és Earl’s Court (mindkét megállónál át lehet szállni a Piccadilly Line-ra), a Victoria és a Westminster. Itt is azonban figyelni kell, mert ennek a vonalnak is több ága van, egyik Ealing Broadway, másik Richmond, a harmadik pedig Wimbledon irányába. Első látásra bonyolultnak tűnik a közlekedés, de ha az ember zsebében van egy kis metrótérkép, melyet szinte minden állomáson be lehet szerezni, az élet máris egyszerűvé válik.

Érdemes előre megvenni a Travel Card-ot, mert Londonban a közlekedés nem olcsó, a közlekedési kártya pedig a tömegközlekedés korlátlan használatát biztosítja az érvényes napokra. Létezik az 1-2-es zónára, illetve az 1-6-os zónára érvényes kártya. A belváros és a külvárosok széle az 1-es, illetve a 2-es zónába tartozik, így aki a belvárosban foglal magának szállodát, elegendő az 1-2-es zónára érvényes kártyát megvásárolnia, hisz elég nagy területet ölel fel. Ha valaki a Heathrow repülőtérre érkezik, érdemes megvásárolnia az 1-6-os zónás kártyát, hiszen a repülőtérről nagyon kényelmesen metróval be lehet jutni a városba. Mindkettőből létezik az egy, illetve a hétnapos változat. A Heathrow repülőtér és Hammersmith állomás metróval kb. 40 perc.

London, Anglia fővárosa, vezető globális város, a világ egyik nagy kereskedelmi és pénzügyi központja, az ötödik legtöbb GDP-t termelő város. Turisztikai szempontból is jelentős, évente több, mint húszmillió turista látogatja, a Heathrow pedig Európa legforgalmasabb repülőtere. A Temze két partján elhelyezkedő kikötővárost, az északi partján alapították, s több száz éven át egyetlen híd, a London Bridge vezetett át a folyón, így az északi rész lett a központ. Később, a 18. században több hidat is építettek. A várost rómaiak alapították, Britannia provincia fővárosát, miután Claudius császár Anglia nagy részét meghódította. Londinium-nak nevezték el, mely kelta eredetű (Londinos, egy másik legenda szerint  „település a széles folyó partján”). A Római Birodalom bukása után Londont elhagyták a rómaiak, a 9-10. században népesült be újra. A legnagyobb változást ebben a városban is talán a második világháború okozta, hisz a bombázások során rengeteg épület pusztult el, melyek az 50-70-es években többféle stílusban épültek újjá. Éghajlata mérsékelt, nyáron nincs túl meleg, télen nincs túl hideg, hóesésben ritkán van részük a Londonban élő embereknek. Picit tartottam attól, végig esőben bóklásszuk majd a várost, de szó sincs arról a rémhírről, hogy Londonban mindig esne az eső. Az öt nap alatt egy délután esett csupán, végig szikrázó napsütésben róttuk a várost a kora őszi, igazán kellemes időben. Szebb, városnézés szempontjából ideálisabb időjárást nem is kívánhattunk volna magunknak erre a néhány napra.   

Miután megérkeztünk Attiékhoz és lepakoltunk a lakásban, egy laza, frissítő vacsora (és természetesen egy doboz sör) után elindultunk a belváros irányába, hogy már érkezésem napján ízelítőt kaphassak a városból egy privát „London by night” program keretén belül. Természetesen ezen a napon nem mentünk bele teljesen az éjszakába, hisz tartalékolni kellett az energiáinkat, ezért csak egy könnyed esti sétát tettünk a belvárosban, a Soho küszöbén…  

2011. szeptember 16.

A mai napi program London megismerése, feltérképezése, a legfőbb látnivalók megtekintése, egy kellemes, laza nap az angol fővárosban. Mikor kinyitottam szemem, boldogan tapasztaltam, hogy bizony a rémhírek ellenére, miszerint London a „folyamatos esős napok” városa, hétágra süt a Nap. Gyors kávé és egy könnyed reggeli után irány a belváros! Ezen a délelőttön megtekintettük a főbb látnivalókat, mint Szent Pál Székesegyház, Tower of London, Tower Bridge, Westminsteri apátság, Big Ben, London Eye, Parlament, a Trafalgar tér, elsétáltunk az „Uborkához”, ami a City of London üzleti negyedben található, 30 St Mary Axe felhőkarcoló, tehát megtekintettük a "kötelező látnivalókat", melyek egy életében először a városban járó turista számára elengedhetetlen fontosak. 

Nézzük egy picikét konkrétabban, tudományosabban a dolgokat, tényeket - bár nem szeretnék senkit számokkal és sablonos útleírásokkal untatni, mely egyébként valamennyi útikönyvben megtalálható, hisz az én utazós blogomnál éppen arra törekszem, hogy inkább élménybeszámoló legyen, lehetőleg praktikus, gyakorlati tanácsokkal ellátva, mintsem a huszonhatodik útleírás vélhetően pontos, de ugyanakkor cáfolható adatokkal, számokkal - nincs semmi értelme... Ennek ellenére úgy gondolom, néhány számot, gondolatot mégis becsempésznék a mondandómba, de csak amit nagyon muszáj... ;) A London Eye 1999-ben készült el, s a következő év tavaszán nyitották meg a nagyközönségnek. Az óriáskerék 135 méter magas, 32 zárt, légkondicionált kapszulában nyújt lélegzetelállító látványt a turistáknak. Sebessége 0,26 m/sec, kb. 0,9 km/h, így egy kört 30 perc alatt tesz meg. London egyik leghíresebb látnivalóját részenként készítették el, amiket végül a Temzén úsztattak fel. Mikor a kerék egy része már készen volt, azt daruval emelték fel. Óránként két fokot emeltek rajta, míg el nem érték a 65 fokot. Itt pihent egy ideig, míg a mérnökök előkészítették az emelés második szakaszára. Elképesztő, összesen 1700 tonna vas van a London Eye-ban. A Tower of London (alapítva 1078) több részből álló épületegyüttes, mely erődítmény, királyi palota és börtön is volt az évek során, illetve I. Jakabig királyok és királynők lakhelyéül szolgált. Sokáig szokás volt, hogy az uralkodó itt töltötte a koronázása előtti éjszakát, s innen vitték a Westminsterbe. Jelenleg turistalátványosság, itt őrzik a brit koronaékszereket, illetve fegyvergyűjteményt.

Továbbsétálva a hangulatos városban, csodálatos, neogótikus homlokzattal tárul elénk a Parlament épülete, majd mellette a híres Big Ben, London jelképe, mely elképesztően csodás látványt nyújt - senkinek nem kell bemutatni, mindenki jól ismeri. Hatalmas élmény volt elsétálni a csodás építészeti remekművek mellett, felnézni rájuk, és mosolyogva konstatálni, milyen csodálatos az élet! Ezt a napot a belvárosban töltöttük, egész nap mentünk, sokat nevettünk, rengeteg fényképet készítettünk, nagyon jól éreztük magunkat, s csak késő este érkeztünk haza, ahol bizony aznap este sem kellett álomba ringatni bennünket... 

2011. szeptember 17. 

A mai nap egyik fő programja a brit uralkodói rezidencia, a Buckingham Palota megtekintése volt, de még mielőtt metróra szálltunk, elsétáltunk a közelben található Hammersmith hídhoz. Megemlítettem, ha Londonban laknék, mondjuk Attiék szomszédságában, biztosan ide járnék futni (no meg persze a Hyde Parkba, bár az messzebb van, metróval kb. fél óra). A palota, mely 1837 óta az angol királyi rezidencia, gyönyörű építészeti remekmű, egy élmény volt látni személyesen, a maga valójában. A királyi gyűjtemény gyönyörű darabjaival van díszítve, berendezve, ennek ellenére nem múzeumként funkcionál, hanem aktívan működő királyi lakosztály. A Buckingham Palota kétemeletes, klasszicista stílusú építmény, melyben 775 szoba található. A palota előtt zajlik a híres őrségváltás, mely London egyik legkedveltebb turisztikai látványossága.

Délutáni programnak a Hyde Parkot terveztük be, ahová amint megérkeztünk, abban a pillanatban elkezdett esni az eső. Mivel néhány perc elteltével már szakadt, visszafordultunk, és a parkot másnapra halasztottuk. A hirtelen esőnek köszönhetően láttuk meg a gyönyörű dupla szivárványt, melyet természetesen azonnal megörökítettünk, több fényképezővel, több fotón is. Hihetetlen kegyes időnként az élet, életemben először jártam Londonban, először mentem el a híres Hyde Parkba és rögtön egy dupla szivárvány látványával ajándékozott meg a sors az amúgy is fantasztikusan gyönyörű és méltán híres londoni hatalmas park bejáratánál. Nem is bántam az esőt, hiszen azért Londonról mindenkinek az égből lezúduló csapadék jut eszébe; rendben, hogy szeretjük a napsütést, a meleget, de azért az angol fővárosban a híres eső se maradjon már el... ;) 

Hazafelé, icipicit ázottan, megnéztük a híres Harrods üzletet, mely a világ egyik legrégebbi luxusáruháza. Nem mentünk be, mert már késő volt, siettünk hazafelé, az időjárás sem volt valami barátságos ezen a délután, illetve ez a sznob világ számunkra csupán kívülről csodált érdekesség, hisz valójában ez nem a mi világunk...

A mai estére, szombat lévén, egy sörözős, bulizós estét terveztünk, a fiúk elhatározták, megmutatják nekem, milyen Londonban az éjszakai élet, milyen egy igazi londoni fergeteges party részese lenni. Néhány sör után, melyet otthon sok nevetés mellett elfogyasztottunk, elindultunk a Piccadilly Circus irányába, a híres, fergeteges hangulatáról ismert Soho-ba. Ha valaki nem szereti az alkoholt, ha valaki nem szeret bulizni, akkor is muszáj bemennie egy szombat este a belvárosba, muszáj végigsétálnia este a Soho utcáin, mert ebben a hangulatban máshol nem lehet része! Kocsma kocsma hátán, izgalmasabbnál izgalmasabb bárok, különböző klubok, fergeteges hangulat, az utcára kiáradó zene, fülbemászó dallamok, vidám, mosolygós, laza egyének - ez a Soho szombat este, mikor az emberek kivetkőznek önmagukból, amikor kieresztik a hétköznapi küzdelmek alatt felgyülemlett gőzt, amikor egy picikét lazítanak, amikor elmenekülnek az általános problémák elől. Szuper esténk volt, megismertem egy szuperjófej srácot, Andrewt, aki Attiék jóbarátja Londonban. Olyan jól sikerült az esténk, több helyen is jártunk, sört ittunk, beszélgettünk, táncoltunk, hogy észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő. Hajnali fél négykor az éjszakai buszt vártuk, mely nagy nehezen befutott az állomásra, és a mai napig vallom - olyan kegyetlen hosszú buszos utazásban még soha nem volt részem, mint amit aznap éjszaka az N11 éjszakai buszon végigkínlódtam, azt hittem, soha, de soha nem érünk haza...

2011. szeptember 18. 

A mai napon az előző napból kimaradt Hyde Park meglátogatása volt egyik fő programunk, ahol végre egy hatalmas sétát tettünk. Fittek voltunk, aktívak és fiatalok, mintha előző este nem is buliztunk volna. Nem érünk rá a fáradtságra, nem érünk rá a másnapra, annyi időnk sajnos nincsen a városban. :) Elbűvölő a híres Hyde Park, a zöld színben pompázó hatalmas terület a város szívében, kis mókusok ugrándoztak lábunk alatt, minden zöld volt, ahová csak tekintetünk elkalandozott, minden oly szép volt, oly egyedi, oly nyugodt, oly békés, oly fantasztikus... ..csak sétáltunk a parkban, elfeledve a szürke hétköznapokat, elfeledve a megoldandó feladatokat, a meglévő problémákat... ..mert akkor a természet energiája, hogy itt bele lehet bizony feledkezni mindenbe...

Délutáni programként a British Múzeumot iktattuk be, melyben akár két-három egész napot is el lehetne tölteni, olyan hatalmas - a világ legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak egyike. Gyűjteménye, mely több mint 13 millió tárgyból áll, a kezdetektől a jelenig mutatja be az emberi kultúra történetét. A múzeumot 1753-ban alapították, kapuit 1759-ben nyitották meg. A belépés díjtalan. Gyűjteményében megtalálhatók a világ leghíresebb archeológiai leletei: az 1802-ben megszerzett Rosette-i kő, a világ legrégibb üvege Egyiptomból (i. e. 1460), a páratlan múmiagyűjtemény, illetve a világ legnagyobb ékírásos gyűjteménye, kerámiatárlata. A múzeum nemcsak a közgyűjteményi, hanem a kutatási szerepkört is régóta magáénak mondhatja. Az ókori archeológiai leletek kémiai vizsgálatával mindig is élenjáró British Múzeum már 1920-ban létrehozta önálló laboratóriumát, melyben elsőként használtak a radiokarbon datálásra alkalmas készüléket.
 

Esti programnak a Heathrow repülőtér megtekintését terveztük be. Az ötletgazda természetesen én voltam, a története pedig rém egyszerű. A fiúk megkérdezték, van-e valami extra kívánságom az utolsó Londonban töltött estémre, van-e valami, amit feltétlenül meg szeretnék nézni még Londonban, mielőtt továbbállok. Úgy gondoltam, soha nem voltam még a városban, s mivel Malévval érkeztem a Gatwick repülőtéren landoltam, s holnap is onnan indulok majd haza. Nagy repülőrajongó vagyok, imádom a repülőgépeket, a repülőtereket, imádom nézni azt a csodát, azt a hatalmas energiát, amikor több ezer tonna a magasba emelkedik... Bár ismerem a fizika törvényeit, mégis a repülést a mai napig egy csodának tartom! Szóval úgy gondoltam, én, a nagy repülőrajongó nehogy már úgy menjek haza, hogy a Heathrow repülőtér, Európa legnagyobb és legforgalmasabb repülőtere kimaradjon az életemből úgy, hogy itt vagyok néhány kilométerre... Ez lehetetlen! Így jött az ötlet, hogy utolsó esténket a Heathrow repülőtéren töltöttük. Kívánságomat ráadásul örömmel fogadta a két fiú, ők ugyanis nálam nagyobb rajongók, olyannyira, hogy otthon esténként számítógépre feltelepített szimulátorral repülik le az éppen kiszemelt útvonalat... Elindultunk tehát a repülőtérre, megnéztük az összes terminált, abban az évben volt vadiúj az 5-ös terminál, ahonnan anno a British gépek szálltak le és fel (információim szerint ezt azóta már átvariálták), gyönyörű, ultramodern létesítmény. Kimentünk az épületen kívüli kerítéshez, találtunk egy remek lesőhelyet, ahonnan tökéletesen lehetett látni a fel- és leszálló gépek forgalmát. Hihetetlen, hogy 10 másodpercenként mindig újabb gépet pillantottunk meg a magasban, ki éppen felszállt, vagy éppen landolt a hatalmas betontömeg sűrűjében. Talán egy óra hosszat is álltunk a kerítés mellett, úgy nézhettünk ki, mint három ártatlan kisgyermek, akik tátott szájjal, kíváncsian figyelik a magasba emelkedő és a magasból alászálló forgalmat, kiknek szemei előtt megjelent valami addig nem látott fantasztikus csoda. Itt, ezen az estén láttam először testközelből A-380-as gépet felszállni, amivel az Emirates légitársaség büszkélkedhetett. Fantasztikus volt, elég közel voltak a gépek, teljesen úgy tűnt, mintha egy hatalmas épület emelkedne a magasba. Bár ezen az estén még nem tudtam pontosan, hogy Európa legforgalmasabb és legnagyobb repülőterét lesz még alkalmam bőven látni, nagyon élveztem ezt a napot!  

2011. szeptember 19.

Az idei utolsó londoni reggelen Attival kettesben ittuk kávénkat, Peti aznap már dolgozott. Délelőtt elsétáltunk a szomszédos Chiswick városrészbe, ahol Andrew lakik, mely egy gazdag, igazi sznob negyed (hozzá kell azért tennem, ahol Attiék laknak, az a városrész sem olcsó, egy igényes része Londonnak), majd érzékeny búcsút vettünk a Victoria állomáson, ahol néhány napja találkoztunk. Annyira igazságtalan az idő, úgy rohan, hiszen még csak most jöttem - gondoltam magamban, s ezen gondolatok kíséretében szálltam fel az Expressz vonatra, mely a repülőtérre száguldott velem. A Gatwick repülőtérről a Malév 615-ös járata repített haza Budapestre, mely menetrend szerint 18:50h-kor indult az angol fővárosból. Mikor elhagyta a gép kereke a földet, hátradőltem az ülésben, s lassan becsuktam szemem. Akkor még nem tudtam, még csak nem is sejtettem, hogy sajnos ez lesz a Malév fedélzetén az utolsó utam...

2012. szeptember 19-23. London, Brighton 
Másodszor Londonban... 

A következő évben, 2012. szeptember 19-én a British Airways 869-es járata repített Londonba, mely 19:00h-kor szállt fel Budapesten és 20:40h-kor landolt az angol fővárosban. Mivel most British géppel repültem, a hatalmas Heathrow repülőtérre érkeztem meg, ahol rögtön be is váltottam a Travel Card voucheremet. Barátaim a kapuban vártak rám, nagyon örültek nekem, rövid üdvözlés, egymás nyakába borulása után felpattantunk gyorsan a metróra, s elindultunk a tavalyról már jól ismert Hammersmith irányába. Olyan érzésem támadt hirtelen, hogy hazajöttem... ;)     

Ebben az évben azokat a látnivalókat terveztük be Attival és Petivel, melyek az előző évről kimaradtak. Elsétáltunk London üzleti negyedébe, a Canary Wharfhoz, ahol Atti dolgozott abban az évben. Itt hatalmas felhőkarcolók, üvegpaloták tömkelege fogadott, a tipikus tőzsdei városrész, az igazi üzleti negyed. Megismertem London leghíresebb plázáját, a Westfield-et, mely igazán elegáns épület, ultramodern, szép üzletekkel. Természetesen a H & M-be mindenképpen be kellett mennünk, úgy, mint a TK Maxx-be, mely utóbbi üzletet én itt kint Londonban ismertem meg. A TK Maxx arról híres, hogy a nagyon márkás cuccokat nagyon olcsón meg lehet venni, némi szerencsével - utolsó darabok, kirakatból beszedett áruk, raktáron ragadt termékek - azon darabok, melyek az adott üzletből nem fogytak el, kifutóban vannak, vagy amely ruhák a kirakatban álltak hetekig/hónapokig, próbababán, azokat a ruhadarabokat áron alul meg lehet szerezni, kifogástalan állapotban, s ha szerencsénk van, akad a mi méretünkben. ...mert ugye jól tudjuk, hogy itthon ami nagyon jó és nagyon olcsó, az mind xs vagy xxl méretben kapható...  Visszatérve a Westfieldre, Attival megnéztük mindkettőt, s bizony láttunk érdekességet is; pont ezen a héten jött ki az iphone 5-ös, így az iphone bolt előtt hihetetlen hosszú (3 emeletnyi!) kígyózó sor állt, iszonyat mennyiségű embertömeg, akik szerintem tisztában voltak azzal, hogy az egész napjukat a bolt előtt töltik majd, mégis ott álltak, s bevállalták a hihetetlen hosszú várakozást, hogy elmondhassák, elsők között voltak akik rendelkeznek az említett telefonnal. Ha valakinek ez ennyire számít, hát hajrá - gondoltam magamban, s rápillantottam Samsung telefonomra. :) (...nekem ez is megteszi, nem vagyok hajlandó beállni a sorba... ...egyelőre...) Viszatérve a hatalmas bevásárlóközpontra: Westfield kettő létezik Londonban, a Shepherd's Bush, melyet elsőként tekintettünk meg, a másik pedig a Stratford City, ez utóbbit a 2012-es londoni Olimpiára építették; az Olimpia Stadion és Stratford City buszpályaudvar mellett található hatalmas üzletközpont. Legjobb tudomásom szerint ők a világ, vagy legalább Európa legnagyobb plázái. Természetesen mindkettőt megnéztük, mindkettő bevásárlóközpontban tettünk egy sétát, mondhatni "leteszteltük" őket. A 2012-es Olimpia helyszínét is volt szerencsém látni, bár mire odaértem, szeptember közepére, a felét már feltúrták, lebontották, de a "romjait" még láttuk...  

Ebben az évben tiszteletünket tettük Greenwich-ben. Nevezetességét főként csillagvizsgálójának köszönheti, valamint annak, hogy itt halad át a „greenwichi délkör”, ami a zónaidő valamint a földrajzi hosszúsági körök számításának hagyományos alapja. Nekem ez külön plusz nagy öröm volt, hisz tudjátok, rajongok a csillagászatért! ..akinek esetleg ez új infó lenne, annak ajánlom figyelmébe másik blogoldalamat, ami főként csillagászatról és persze asztrológiáról, asztrozófiáról is szól, a marthyvilaga.blogspot.hu oldal. :) Nah, a gyors és tömör (ön)reklám után villámgyorsan vissza is térünk Londonba, az utazásom alatt szerzett élményeimhez: a planetáriumban a falon egy gombnyomásra beinduló kisfilmeket mind megtekintettük, volt, amelyikről még videó felvételt is  készítettünk, no persze nem profi minőségben, csupán telefonnal. Megláttam egy fantasztikus idézetet a falon, mely üzenet fényképen megörökített formáját el is küldtem az itthoni kedvenc csillagvizsgálómnak, a Polarisnak: 

"Space is for everybody. It's our new frontier out there, and it's everybody's business to know about space..."  

(Christa McAuliffe, teacher on board spaceshuttle Challenger, 6 December 1985)

Greenwich után (..amit oly nehéz volt otthagyni...) elsétáltunk London egy relatív drága és híres kerületébe, Notting Hill-be, megkerestük a könyvesboltot, ahol a Notting Hill című filmet (magyar fordításban Sztárom a párom, véleményem szerint elég idétlen fordítás) forgatták, tettünk egy hatalmas sétát ebben a nyugodt, csodás városrészben, ahol anno Julia Roberts és Hugh Grant randevúzott. A történet bizonyára mindenki számára ismerős, nem kell külön bemutatni... :) Rögtön meg is fordult a fejemben, és azonnal meg is fogalmazódott bennem - itt, London ezen részén szívesen élnék! Itt bizony könnyedén el tudnám viselni a hétköznapokat. :)   

 

Szombaton, amikor Peti sem dolgozott, tettünk egy egész napos kirándulást Brightonba, az angol tengerparti városkába, ahol gyönyörű, csodálatosan szép köveket találtam és hoztam haza magammal. Ebben az az érdekes, hogy van otthon mindenféle kövem; hoztam haza különböző tengerpartokról, kaptam a világ legegzotikusabbnak számító célterületek egyikéről, de egyik sem olyan gyönyörű, mint amiket az angol tengerparton találtam. Nincs két egyforma kő, mind különböző színekben és formákban pompázik. No, de nem is ez a lényeg. A fiúk megkérdezték, idén van-e valami különös kívánságom, mire én csak annyit feleltem: "...szeretném látni az angol tengerpartot. A várost rátok bízom, tengert szeretnék látni, vizet, gyönyörű átlátszó kék vizet ameddig szem ellát..." Így esett a döntés Brighton városkára. Szombaton, reggeli után kimentünk a Victoria állomásra, ahonnan két órás vonatúttal érkeztünk meg a kellemes hangulatú Brighton városkába, Londontól néhány kilométerre délre, Anglia egyik legnagyobb és leghíresebb tengerparti üdülőhelyére. Széles, köves tengerpartján egymás után sorakoznak a szebbnél-szebb szállodák, ő az "angol riviéra". Amit érdemes a városkában megnézni, a Royal Pavilon, amely a walesi herceg palotája a 19. századból, valamint a Brighton Pier, egy késői viktoriánus móló, a kikötő, ahol szórakozóhelyek sorakoznak. Felejthetlen élményt nyújt a Sea Life Center, ami egy akváriummá átalakított régi menhely, ahol cápák és más különböző tengeri élőlények tengetik életüket. Aki Londonban jár, és van elég ideje, mindenképpen tudom ajánlani, hogy utazzon el ebbe a hangulatos kis városkába. Megéri! Mivel nagyon jól sikerült az idei kirándulás, a fiúkkal megbeszéltük, ha jövőre ismét jövök, teszünk egy kirándulást Oxfordba vagy Cambridge-be...   

Ebben az évben megismertem Ádámot, aki Attiék jóbarátja, szintén kinn él néhány éve az angol fővárosban, s volt szerencsém megismerni többek között a Nero kávézót, melyet sajnos sem itthon, sem Németországban nem láttam. Hogy miért lett olyan fontos a Nero Cafe számomra... ...mert a világ legfinomabb tortaszeletét ott ettem  - ő pedig a Dark & White Chocolate Truffle Cheesecake. Isteni finom! Hmmm, nem is tudom, hogy valaha ettem-e ilyen finomat... ...így ha esetleg valaki valamikor valahol valamilyen módon és formában Nero kávézóban vagy annak közelében  jár, s egy icipicikét is kedvel, netalántán szeret engem, akkor igazán gondolhatna rám... ;)  
 
Idén a BA 870-es járatával indultam haza, mely menetrend szerint 20:25h-kor kellett volna felszálljon a Heathrow repülőtérről, de némi késéssel, este 22 óra után indultunk utunknak. Nem indokolták a késést, nem magyarázkodtak, egyszerűen csak tényként közölték, hogy késni fog a budapesti járat. Éjfél után érkeztem haza, landolás után bevágódtam egy taxiba, s másnap folytatódott minden a megszokott kerékvágásban... 

 

2013. szeptember 10-15. London, Oxford 
Harmadszor Londonban 

2013-ban, mivel már majdhogynem hazajárok Londonba, senki nem jött ki elém a repülőtérre, de őszintén szólva, ennek nem is éreztem igazán szükségét. Jobb is, hogy így alakult, legalább nem kellett feleslegesen megváratnom senkit. Történt ugyanis, hogy a feladott poggyászom megsérült. Miután rátaláltam sántikáló, magányosan botorkáló bőröndömre a guruló poggyászsávon, szomorúan konstatáltam, hogy a fogantyúja bizony használhatatlanná vált.  Elhúztam-vontam a British Airways reklamációs pultjáig, ahol egy gyors bemutatkozás és bemutatás után arra az elhatározásra jutottunk a kedves kollégával, hogy két lehetőség közül választhatok: az egyik, hogy felvesszük a jegyzőkönyvet, végignyaralom (szenvedem) a szabadságomat egy sérült poggyásszal, majd miután hazaérkeztem, elviszem megjavíttatni, melynek költségét a légitársaság állja. Vagy a másik lehetőség, mely gyorsabb és praktikusabb: itthagyom a régi, sérült bőröndömet és egy vadiúj, sértetlen poggyásszal távozom. A második megoldás ésszerűnek tűnt és nagyon szimpatikusnak találtam, egy bibi volt a történetben - a felajánlott poggyász minőségben elmaradt az én régi poggyászom minőségétől. Hiányzott például a számzár, illetve márkában sem érte utol, bármennyire nagy volt az igyekezet... További tanácskozás hatására felajánlotta nekem a légitársaság embere, hogy vigyem el mindkét bőröndöt. Az új nagyobb, vékonyabb a fala, abba simán belefér az én kisebb, de korszerűbb sérült poggyászom, így egyedül a súlyra kell majd figyelnem, hazaúton nehogy túlsúlyt kelljen fizetnem. Ez nem lesz probléma - gondoltam magamban naivan  - hisz természetesen félig üres poggyásszal és némi vásárlási szándékkal érkeztem az angol fővárosba. A vége természetesen az lett, hogy kedvenc angol boltomban plusz egy sporttáskát kellett vásárolnom, amibe, mint kézi poggyászba tuszkoltam bele a túlsúlygyanús cuccokat, megvédve pénztárcámat felesleges fontok kiadásától. Ennyit a tervekről és a naiv gondolkodásról... 

London, újra London! Már ismerősen szippantottam be a város üde illatát. Egy véletlennek köszönhetően ebben az évben volt alkalmam megismerni a Harrow városrészt, mely London észak-nyugati részén található, kedves, élhető kerület, jó közlekedéssel a belvárosba. Ebben az évben szintén a furcsa véletlennek köszönhetően fantasztikus élmény részese lehettem, hiszen megnéztem a Mamma Mia! című musicalt, mely teljesen elbűvölt. Londonban a Covent Garden metrómegállónál vannak a színházak, és érdekesség, hogy minden színház egy bizonyos musicalt játszik, ami hatalmas plakátokkal, emblémákkal ki is van táblázva. Itt tehát minden musicalnek megvan a saját színháza. :) A Mamma Mia! című musicalt a Novello színházban lehet megtekinteni. Itthon (pld nálunk a DERTOUR-nál vagy DERTOUR-t értékesítő partnerirodáinkban) le lehet foglalni, ki lehet fizetni. A 2. kategória kb. 70 EUR, az 1. kategória 115-120 EUR. A helyszínen pedig nincs más dolgunk, mint időben megérkezni és az előadás előtt fél órával a voucher ellenében felvenni a névre szóló musical jegyet.     

Mielőtt színházba megyünk, érdemes előtte pár órával érkezni és besétálni a Covent Gardennél található központi vásárcsarnokba, a hatalmas nagy piacra: számos üzlet, bár, pub, gyümölcs- és zöldségpiac található itt, nyüzsgő tömeggel, egyedi, igazi londoni hangulattal. Bár esett az eső, mikor ideérkeztem, ennek ellenére nagyon tetszett a dolog, nagyon jól éreztem magam. Ide érdemes akkor is ellátogatni, ha nincs vásárlási szándék, tényleg csak a hangulat miatt. Esténként a piactér nem tér nyugovóra, megőrzi pezsgő életét, fiatalok szórakozóhelyéül szolgál. A híres Covent Garden zöldség- és gyümölcspiac a 17. század óta működik, maga a vásárcsarnok 1830-ban épült. A mai piac a New Convent Garden épületében működik, melyet 1974-ben nyitottak meg, a régi épületben pedig a bevásárlóközpont található (Covent Garden Piazza and Central Market).      

Ami az előző évekből kimaradt, a híres Wembley Stadion és a szintén világhírű Wimbledon, mely stadionokat ebben az évben személyesen is megismertem. Egyik szebb, mint a másik! :) Kezdjük a Wembley Stadionnal. Úgy hozta az élet, hogy ezt a hatalmas létesítményt egyedül csodáltam meg - bejártam az egész épületet kívülről, s ahová lehetett, amelyik rész nem volt lezárva a kíváncsi turisták elől, oda bizony be is kukkantottam. A stadionról annyit kell tudni, hogy az angol nemzeti válogatott tulajdona, így a futball otthonának is szokták nevezni. Európa Kupa (UEFA Bajnokok Ligája) döntőnek ötször adott helyet, ez rekord mennyiségnek számít. Az eredeti stadiont 1923-ban nyitották meg egy kupadöntővel. A Magyar Aranycsapat itt aratott győzelmet 1953-ban (6:3). Az épületet 2002-ben felújították, melyet 2007-ben adtak át.  Európában jelenleg a második legnagyobb kapacitású stadion. Futtball mérkőzések mellett koncertek kedvelt helyszíne. 

A Wimbledon stadionhoz Attival ketten mentünk, említettem neki, szívesen megnézném, mert ezidáig még kimaradt londoni kalandjaimból. Bemenni az épületbe sajnos nem tudtunk, csak kívülről csodáltuk meg. A wimbledoni tenisztorna, ezt mindenki pontosan tudja, a leghíresebb és legrégebbi teniszverseny a világon. Minden évben négy nagy teniszverseny van - januárban az Australian Open, májusban a French Open, vagyis a Roland Garros, június-július környékén Winbledon és szeptemberben a US Open.  A wimbledoni tenisztorna általában két hétig tart, de ha kifognak egy esős időszakot, előfordul, hogy halasztani kell a meccseket, s akkor az egész bajnokság tolódik. Örülök, hogy ott voltunk, örülök, hogy láttuk személyesen a teniszmeccsek színhelyét. Attinak nem volt nagy újdonság, hisz ő már néhány éve kint lakik, illetve dolgozott is időszakosan a stadionnál, ennek ellenére szívesen elkísért, egy igazi jóbarát... :)   

Ebben az évben a hétvégi, városon kívüli kirándulásunk Oxfordba vezetett, egy csodálatos városkába, mely csupán két órányi vonatútra található a modern fővárostól, Londontól, időben mégis évszázadokat repültünk vissza a múltba. Oxford Londontól 85 km-re, északnyugatra található, híres egyetemváros. A University of Oxford nevet azt hiszem nem kell bemutatnom, mindenki ismeri. A másik híres egyetem az Oxford Brookes University (OBU), mely 1992-ben kapta meg az egyetemi rangot. A Brookes egyébként nem egy új egyetem, hanem két egyetem összeolvadásából született (Oxford Polytechnic és Oxford School of Art). Az OBU Magyarországon az International Business School intézménnyel van kapcsolatban. A közlekedést többnyire az Oxford Bus Company, s mellette a Stagecoach South Midlands üzemelteti. Oxford számos érdekes, híres látnivalóval büszkélkedik, melynek nagy része természetesen az Egyetemhez és az oktatáshoz kapcsolódik. Turisták által közkedvelt például a Carfax Tower,  a történelmi tematikus útvonal, az Oxford Story, a Covered Market, nyáron pedig csónakázhatunk a Temzén vagy a Cherwellen. Oxford és környéke számtalan felsőoktatási intézmény otthona, a világ szinte bármely tájáról fogad hallgatókat. Sok a több száz éves iskola, akik megtartották a régi szokást, s csak az egyik nem tanulhat egy adott iskolában. Modern ember számára furcsa, ugyanakkor érdekes és valahol nagyon szép, hogy létezik még a modern világ középpontja mellett egy városka, mely hűen őrzi a hagyományokat. Nagyon érdekes volt a mai nap, ez a kirándulás, érdekes volt maga a város, mely egyedi stílusával lopja be magát az odalátogatók szívébe. Engem meggyőzött. ;)     

Ebben az évben is nagyon jól éreztem magam a fiúkkal, nagyon kedvesek voltak, sok újdonságot fedeztünk fel ismét Londonban és a környéken. Idén is volt kisebb buli, sörözés, városnézés, kirándulás, rengeteget nevettünk, sőt, Andrew megígérte, legközelebb Budapesten találkozunk!

2013. szeptember 15-én a British Airways 20:30h-kor induló járatának információit lestem a Heathrow repülőtérre érkezve, titkon abban reménykedve, a történelem nem ismétli meg önmagát, nem járok úgy, mint tavaly, gondoltam naivan, idén remélem a kiírt időben felszáll a gépem. Tévedtem. Este 8 órakor még nem volt információ a gép indulását illetően, akkor már nagyon gyanús volt a dolog. Fél 9, semmi. Háromnegyed 9, semmi. 9 óra, semmi. Fél 10, még mindig semmi... Álmos, fáradt, csalódott tekintetek. Este 10 órakor szállhattunk be végül a gépbe, mikor is közölte a pilóta, felszállni még nem tudunk, ugyanis a gép, melyben ülünk, Helsinkiből érkezett, s az út során a viharos időjárásnak köszönhetően oly módon megsérült, hogy szakértő szerelő engedélye nélkül nem kezdjük meg a felszállást.. Bent a gépben vártuk a szerelőt, aki éjfélre végre rendbe tette a gépet, megjavította, amit meg kellett, leellenőrizte, amit le kellett. Utána a felszállási engedélyt vártuk, amit nem sokkal éjfél előtt sikerült megkapnunk. Szerencsénk volt, ugyanis éjfél és hajnali 4 óra között a repülőtér zárva tart. Utolsóként hagytuk el a gyönyörűen kivilágított repülőteret s vettük irányunkat Budapest felé. Mikor felszállt a hatalmas gépezet, fáradtan hátradőlve, ülésemben jó mélyre süppedve csuktam be szememet, s adtam át magam a repülés és az álmok élvezetének... 

GoodBye, London! See You soon again! ;)

Fényképek: 

https://plus.google.com/photos/109214088761100794217/albums/5803728717550941361?banner=pwa&authkey=CL78gbS5o5CJLg 

https://plus.google.com/photos/109214088761100794217/albums/5803734435835152465?banner=pwa&authkey=CK-2h5SJ8afTmwE 

https://plus.google.com/photos/109214088761100794217/albums/5934548975705757409?banner=pwa&authkey=CLqN2NH4g8HBJg